Psycho Circus

És ekkor megszólalt a csengő...

2012-01-22T13:23:00.004+01:00

Ezt a nyúlfarknyi kis novellácskát egy irodalomórán kezdtem el írni, és tegnap este kiegészítgettem. Mint mondtam, általában rövid novellákat írok, de ez még azoknál is rövidebb, amiket általában szoktam írni.
Nagyra értékelném, ha írnátok egy-két szót - nem kell sokat, elég annyi is, hogy "elolvastam". (:

És ekkor megszólalt a csengő...

Megmeredve ültem a teremben, a külvilágot teljesen kizártam,és próbáltam arra koncentrálni, hogy egyenletesen vegyem a levegőt. Ránéztem atábla fölött függő órára, és a szívem kihagyott egy pillanatra, amikorészrevettem, hogy már csak húsz percem van hátra. Húsz perc – és mindennekvége.
Úgy éreztem, az izgalomtól, a félelemtőlhamarabb halok meg, mint ahogy az meg van írva. Átfutott az agyamon, hogy talána többieket, vagy legalább pár embert megmenthetnék azzal, hogy odakiáltom:Fuss, amerre látsz! Persze, igazából tudtam, hogy akkor talán az egész munkámkárba veszne.
Körbenéztem: a legtöbben az órátszuggerálták, és reménykedtek, hogy valami csoda folytán hamarabb csöngetnek.Előrehajoltam, hogy szóljak az előttem ülőnek, meneküljön, de végül visszaroskadtam a székembe - nem mertem. Akkorrögtön kiderülne minden, és a munkámnak annyi lenne – az egész tervezgetésnekés sokáig tartó kivitelezésnek.
Talán ez volt a legrosszabb megoldás;csak pár emberen akartam bosszút állni, de most rengeteg életet tönkreteszek…Vajon mutatni fogják majd a tévében? Vajon bekerül a nevem az újságokba?Egyáltalán rájönnek, hogy ki tehet a robbanásról? És hogy miért tette?
Írnom kellett volna egy levelet, ésolyan helyre tenni, ahol megtalálhatják. Leírhattam volna minden gondolatomat,minden érzésemet, és minden okomat – talán valaki tanult volna belőle.Leírhattam volna, hogy ha valakit éveken keresztül szekálsz, annak csúnya végelesz. Vagy, hogy ha részegen vezetsz, balesetet szenvedsz, te túléled, dekinyírsz egy fél családot, akkor nem csak a bűntudatoddal kell szembenézned,hanem a család megmaradt tagjával is. A legveszélyesebb bosszúálló az, akineknincs vesztenivalója.
Mint én.
Persze, sajnálom, hogy a tervem részévévált legalább harminc ártatlan áldozat, de csak az érdekelt, hogy megbosszuljama dolgokat. Az elmúlt hetekben mindenféle információkat gyűjtöttem: jobbanodafigyeltem a kémiára, mint bármikor máskor, hiszen ha az ember valamilyenbombát akar gyártani, kell hozzá tudni egy pár dolgot a kémia területéről.Emellett meg kellett tudnom, hogy mikor leszek egy helyen két kiszemeltemmel: abioszóráinkat az iskola udvarának másik felében álló épületében tartják. Ittcsak egy labor, egy terem és a testnevelés tanárok irodája volt található -csütörtökön a negyedik órában pedig a tizenkettedik évfolyam biológia órája,illetve Mr. Freeman, mivel lyukasórája van. Az elmúlt két hétben megfigyeltem, hogy mindenszabadidejében, amit az iskolában kell töltenie, az irodájába zárkózik be.Gondolom, ilyenkor húzza meg a whiskys üvegét, amitől mindig bűzlik.
Andrew Carlson két paddal ült előttem amellettem lévő padsorban; éppen a telefonját birizgálta. Még mindig fel tudtamidézni az arcát, amikor beállított az igazi partnerével a bálba, amikor aztmondta, velem jön. Rám nézett, és megjelent az a gusztustalan kárörvendő mosolya képén, amit már többször is volt szerencsém látni. Nem is értem, miért hittem neki, hogy engemvinne a bálba – ráadásul azt mondta, az iskolánál találkozunk. Mégis kitalálkozik a sulinál a partnerével?
Ránéztem az órára, és remegve vettemészre, hogy egy perc múlva kicsöngetnek. A bomba időzítőn van, tökéletesenösszehangolva a csengővel.
Reszkető kézzel előhalásztam atelefonomat a zsebemből, majd megnyitottam a piszkozat üzeneteimet.Újraolvastam a legfölsőt, majd rányomtam a küldés gombra – láttam, ahogy Andrewhomlokát ráncolva nézett rá az ismeretlen számra, és elképzeltem Mr. Freemanarcát is.

Ketyeg az óra, majd lassan megáll,
Számolnád az időt, de nem lesz hova már.
Elfújom a gyertyát, sötét lesz minden,
Meghúzom a kart, kiszállás nincsen.

S.N.

Az utolsó két betű anevem, Sarah Novak, monogramja, bár nem vagyok teljesen biztos abban, hogyAndrew tudja, kitől jött az üzenet. Mr. Freeman viszont biztos érti, feltéve,hogy olyan állapotban van.
Az órára néztem, és a félelem, mintvalami kígyó kúszott fel a nyakamig és kezdett el fojtogatni. Magamban újraelismételtem, hogy jó döntés volt, a legjobb, amit meghoztam.
De legbelül… legbelülelbizonytalanodtam. Talán… még lehetett volna változtatni, talán ennek nem ígykellett volna történnie. Talán a bosszú mégsem megoldás. A rettegés beszéltbelőlem – tudtam, hogy egyszerűbb számomra a halál, de féltem tőle, féltem azismeretlentől.
5.
A bosszú az bosszú. Ez elkerülhetetlenvolt… vagy mégsem?
4.
A könnyeim elkezdtek folyni.
3.
Lelki szemeim előtt a kaszás állt;rázkódni kezdtem a sírástól.
2.
Vettem egy nagy levegőt; a remény utolsószikrái, hogy talán valamit rosszul állítottam be, felgyulladtak, majdugyanolyan hirtelen el is haltak.
1.
És ekkor megszólalt a csengő...

Mit gondoltok? (:

Tabula rasa?

2012-01-22T11:51:00.001+01:00

Még ma is úgy gondolom, hogy talán jó ötlet lenne visszajönni. Tiszta lappal szeretnék kezdeni, de mivel nem akarok új blogot létrehozni, ezért csak apróbb változások lesznek. Kinézetben annyi, hogy lecserélném a designt, bár nem tudom, hogy milyenre - egyébként is kijöttem a gyakorlatból, úgyhogy újra fel kell fedeznem a blogger rejtelmeit. :D
Tartalomban nagy változásra lehet számítani. Ettől félek a legjobban: nem tudom, kinek tetszene a nagy változás. Először is, fanfictiont már nem szoktam írni, de ha írok, akkor sem Twilight fic, mert... hogyismondjam... azt a korszakomat lezártam. Mostanában csak novellákat írok; ezek nálam általában rövidebbek (értsd: nagyon rövidek), mint a normális teszem azt Stephen King novellák, ugyanis néha úgy érzem, hogy ha le lehet írni valamit röviden, akkor tegyük azt. És persze az is belejátszik ebbe, hogy nem tudom sokáig elkötelezni magam egy történet mellett: mindig jönnek az új ötletek, mindig másba akarok belekezdeni. Így is csoda volt, hogy a Zongoraszót befejeztem - de például a Barát vagy ellenség? - et nem...
Ezen kívül közölni szeretném, hogy a happy ending nem az én stílusom, és szeretem a cliffhangereket - just sayin', hogyha úgy döntesz maradsz, vagy csatlakozol.

Szóval, ha továbbra is érdekel titeket a blogom, annak nagyon örülök. Nem akarok kommentekért kuncsorogni, csak annyit szeretnék kérni, hogy valahogy jelezzétek - legalább most, az elején -, hogy van, akit érdekel a dolog.

Tegnap neki is láttam, és befejeztem egy irodalomórán írt novellámat. Rövid, mint azt már mondtam, még úgy is, hogy tegnap átnéztem és beleírogattam, belejavítgattam.

Ez van. Ezt kell szeretni.

Köszi, hogy elolvastad. Kommenteket, vagy chatbe írt üzeneteket nagyra értékelem.

Oh, és még valami: linkcseréimet kitöröltem, ha kint voltam nálad, nyugodtan törölj, vagy szólj, ha meg akarsz tartani, és akkor én is kiteszlek. Új cserék is jöhetnek, persze.

Nicky.

Visszatérés?

2012-01-21T12:34:00.002+01:00

Sziasztok!

Nagyon régen nem jártam már errefelé, de ma valahogy újra idetévedtem. Gondoltam, felfedezem az új blogger-t, hiszen ezeket az újításokat én még nem láttam.

Nem kicsit lepődtem meg, amikor ránéztem a statisztikáimra, ami azt mutatta, hogy minden egyes nap volt egy-két ember, aki feljött ide. Pár nappal ezelőtt 28 oldalmegtekintés volt. Wow!

Nem tudom, hogy ki, hogyan és miért került ide, viszont egy kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hiszen friss poszt már nincs régóta.

Ezen persze szeretnék változtatni, hiszen a mai napig szoktam írogatni, bár nem olyan rendszeresen, mint anno, ráadásul nem tudom, mikor volt utoljára, hogy befejeztem volna egy novellát.

Nem szeretnék ígérgetni, mert félek, megszegném, de azt kell mondjam, igazán sokkolt, hogy még ennyi idő után is, van aki idetéved. Talán vissza kéne jönnöm... Azt hiszem, ideje átnézni azokat a félkész novellákat.

Talán sikerül. Talán.

Morning after dark

2010-08-02T14:43:00.002+02:00

Luca pályázatán 2. lettem. Egyébként a 2. számú novella volt az enyém, és ide is felrakom.

Morning after dark

Tíz év telt el azóta, hogy elmentem Forksból, és most újra arrafelé tartok. Eljöttem felidézni az emlékeimet, eljöttem, hogy még egyszer úgy érezhessem, velem van még. Tíz évet bírtam ki nélküle, tíz fájdalmas, keserű évet. Elhagytam őt, mert úgy gondoltam, jobb lesz így neki. Nélkülem normális élete lehetett, emberi élete, de a sors mégis azt akarta, hogy meghaljon.
Szorosabban fogtam a kormányt, épphogy nem roppant ketté, de nem érdekelt. Életem szerelmének a neve és a halál egy mondatban… még magamban sem bírom kimondani és egyáltalán megfogalmazni, milyen érzést kelt bennem ez a gondolat.
Talán, ha nem hagytam volna el, talán, ha maradtam volna vele, még élne. Nem, jobb ez így. Neki emberek, nem pedig szörnyetegek, gyilkosok közt kellett élnie. Biztos jobb élete volt nélkülem, ezerszer jobb. Nem kellett állandó veszélyben élnie, mégis eltávozott az élők soraiból. Talán ez volt a végzete. Rövid, de boldog élet. Normálisan, emberek között.
Egy piros lámpánál vártam és megláttam Jessica Stanleyt, amint egy boltból jön ki. Megváltozott, és ha nem tudok olvasni a gondolataiban, észre sem veszem, hogy ő az. A pletykás és bosszantó Jessica nagyon jól emlékezett erre az autóra, és csodálkozva nézett utána. A legfájdalmasabb az volt, hogy a kocsiról a legélénkebb képén nem csak a Volvo és én szerepelünk, hanem Bella is. Boldogan szállunk ki belőle, miközben Jessicát majd megeszi az irigység.
Összes akaraterőm és önuralmam kellett ahhoz, hogy ne törjem össze a kormányt, és ne is vessem rá magam Jessicára. Hangosan bőgetve a motort, tovább hajtottam. Port Angeles és Forks között az utat körülbelül egy óra alatt lehet megtenni, de nekem nem szokásom betartani a sebességkorlátozást, így alig húsz perc alatt odaértem.
Be kell vallanom, féltem, hogy mit fogok látni. Féltem az emlékektől, amik életem legszebb és legboldogabb szakaszához tartoztak, féltem, hogy olyat fogok látni, aminek hatására kárt okozok valamiben vagy valakiben. Csendesen akartam visszajönni, nem akartam, hogy feltűnjön egy árva léleknek sem, hogy az egyik Cullen visszatért, ráadásul egy nappal sem öregedett. Egy ilyen kisvárosban elég csak egy embernek látnia, hallania valamit, másnap már az egész lakosság azon fog csámcsogni. Tudtam, hogy Jessica mindenkinek el fogja mondani, hogy látta az autót, és valószínűleg mindenféle legendákat sző hozzá. Azt is tudtam, hogy akárhányszor elmondja a történetet, valami mindig meg fog változni benne. De reméltem, hogy az emberek már megtanulták, hogy amit ő mond, az nem feltétlenül igaz.
Az első, amiről megállapítottam, hogy biztosan Forksban vagyok, az Belláék háza volt. Kívülről ugyanúgy nézett ki, mint régen, és Charlie autója is ott parkolt, ahol mindig. Lelassítottam a ház előtt, figyelve Charlie gondolataira, nehogy észrevegyen, és próbáltam visszaemlékezni, milyen volt, amikor még együtt voltunk Bellával. Amikor reggel érte jöttem, amikor hazahoztam, éjszakánként, amikor figyeltem, ahogy alszik… Amikor először kimondta álmában a nevemet, amikor azt mondta, szeret… És az is eszembe jutott, amikor elhagytam. Írtam egy levelet a nevében, hogy az erdőben van, mindent, ami tőlem volt, ami rám emlékeztette elrejtettem a padlóba.
Meghallottam, hogy Charlie kifelé igyekszik, ezért gyorsan beálltam a kocsival egy ház mögé, hogy ne lásson. Amikor elment, kiszálltam a Volvóból és bementem a házba. A nappaliban sok helyen képek voltak Belláról, ugyanúgy, mint a hűtőn. Régebbi képek, és újabbak is. A számomra legmeglepőbb egy esküvői kép volt: Bella hófehér ruhában állt Jacob Black, a férje mellett.
Apró morgás tört fel belőlem, de rájöttem, hogy én akartam, hogy normális élete legyen. Úgy látszik, megtette, amit kértem, túllépett rajtam. Sóhajtottam és felrohantam Bella szobájába. Kellemes illata betöltötte a teret, olyan volt, mintha még mindig itt élne, mintha soha el se ment volna. A szekrényében ott lógtak a ruhái, az Üvöltő szelek az ágya melletti éjjeliszekrényen feküdt, mondanom sem kell, egy tűzőgéppel fogták újra össze, mert a régi kötés már nem bírta.
Valami nem stimmelt. Alice azt mondta, már régóta nem látja a jövőjét, ami azt jelentette, hogy halott. De ez a szoba olyan, mintha még mindig laknának benne.
Kiszedtem azt a deszkát a padlóból, ami alá elrejtettem azokat a dolgait, amik rám emlékeztették, de nem voltak ott. Meglepetten felálltam, és megpillantottam, hogy a takaró alól kilátszik valaminek a széle. Felemeltem a takarót, ledobtam az ágyról.
Minden, egyszerűen minden, amit a deszka alá rejtettem ott volt az ágyon szétdobálva. A fényképen, amiről Bella letépte saját magát és csak én álltam rajta, könnycseppeket fedeztem fel. Döbbentem ültem le az ágyra. Lehet, hogy nem kellett volna elmennem? Lehet, hogy megölte magát miattam? Hiszen nem tudom, miért halt meg, vagy, hogy miért tűnt el a jövője. De akkor mi van az esküvővel?
Annyira belemélyedtem a gondolataimba, hogy csak akkor vettem észre, hogy valaki tartózkodik rajtam kívül a házban, amikor az illető benyitott. Bella állt az ajtóban, csodálkozva nézett rám, aztán, mintha megértette volna, mi történik, sóhajtott egyet.
- Remek. Már képzelődöm is.
- Bella – szólítottam meg. – Te mit keresel itt?
- Itt lakom. De tudhatnád, hiszen a képzeletem szüleménye vagy.
Az agyam nem tudta felfogni, mit mond, csak arra tudtam gondolni, hogy Bella él!
- Alice azt mondta, eltűnt a jövőd. Azt hittem, meghaltál. – Nem értettem, hogy tudok ilyen nyugodtan beszélni. Talán a közelsége miatt, ami egyszerre volt megnyugtató és zavaró, egyszerre hozott lázba és vitt át az értetlenség kapuján: hiszen ő meghalt.
- Bárcsak úgy lenne – rogyott le mellém.
Nem értettem, mi baja van. Végig néztem rajta; ugyanúgy nézett ki, mint régebben, eltekintve attól, hogy a szemei vörösek és dagadtak voltak a sírástól, és látszott rajta, hogy mostanában nem aludt jól. Állítólag tíz évet kellett volna öregednie, de ugyanúgy nézett ki, mint amikor az erdőben elhagytam. Összeszorítottam az öklömet, aztán rájöttem, mi folyik körülöttem: Bellát csak odaképzelem, azért mondja ezeket, és azért néz ki ugyanúgy.
- Te nem is vagy igazi – mondtam neki.
- Aha. Ha igazi lennél, nem tudnál olvasni a gondolataimban, és nem mondanád azt, amire gondolok.
Értetlenül néztem rá, aztán rájöttem, hogy ez az egész nem is létezik.
- Én vagyok az igazi, és te vagy a képzeletem.
- Már megbocsáss, de ezzel engem nem etetsz be. Eddig nem is tudtam, hogy akkor is tudlak látni, ha nincs adrenalin-túltengésem. Viszont egy dolgot akkor sem tudok megcsinálni: nem tudok hozzád érni.
Amint kimondta, tudtam, mit kell tennem. Megfogtam a kezét, és az ölembe húztam. Csodálkozva szólásra nyitotta a száját, de én nem hagytam. Lágyan megcsókoltam, és szorosan átkaroltam, ő pedig átfonta karjával a nyakamat. Amint hozzáért az ajkam az övéhez, rájöttem, hogy minden valóságos. Nem értettem, mi hogyan történik, nem értettem, milyen félreértések történtek, de nem foglalkoztam vele: a legfontosabb az volt, hogy életem legfényesebb pontját újra a karomban tarthattam, még ha csak kis ideig is.
Egyik felem azt mondta, hogy a csók után úgyis elmegy, mert neki máshol van egy jobb élete, ezért ez a felem azt akarta, hogy soha többet ne engedjem el. De a másik részem tudta, hogy ha elragadtatom magam, Bella akár meg is halhat, igazából.
Óvatosan eltoltam magamtól, de továbbra is szorosan fogtam, és ő sem engedett el. Mindketten ziháltunk; Bella ugyanúgy nézett rám, mint régen ilyenkor: szerelemmel, de szomorúan, hogy eltoltam magamtól.
- Bocsáss meg, szerelmem – kértem, amikor már rendesen vettem a levegőt. – Tudom, hogy nehezen tudsz nekem megbocsátani az után, amit tettem, és azt is tudom, hogy van egy normális életed, de örülnék neki, ha megbocsátanál.
- Normális élet? Ugyan! – kérdőn néztem rá, ezért folytatta. – Egy vérfarkashoz mentem hozzá, de ő bevésődött egy másik lányba, ezért elváltunk és én visszaköltöztem ide. Megtaláltam ezeket az emlékeket – mutatott az ágyán fekvő kacatokra -, és azóta is azon töröm a fejem, hogyan tudnálak megkeresni titeket.
- Vérfarkas? Azt hittem, azok csak legendák. Mi az a bevésődés?
- Szerelem első látásra, csak erősebb. Meglátod életed szerelmét, és hozzákötődsz örökre.
- Jacob Black vérfarkas? – gyűlölettel ejtettem ki a nevét, de ez érthető, hiszen az ellenségem, ráadásul Bella férje volt…
- Az – mondta szomorúan. – Miért jöttél vissza?
- Alice nem látta a jövődet. Azt hittem… meghaltál. – Egy pillanatra becsuktam a szememet, majd suttogva folytattam. – Utánad akartam menni. Meg akartam én is halni. – Bella rátette két kezét az arcomra. - Csak azért jöttem vissza, hogy felidézzem a veled kapcsolatos emlékeimet.
- De ugye most már nem akarsz meghalni? – kérdezte aggódva. – Ugye nem?!
- Ha veled maradhatok, maradok. De ha te inkább visszatérnél régi életedhez… - húztam el a számat.
- Ne mondj ilyen butaságot! Viszont elég furcsán néznének rád, ha meglátnák, hogy még mindig tizenhét évesnek nézel ki. Én meg huszonnyolc… Jesszus! Tizenegy évvel öregebb vagyok nálad!
- Ha úgy vesszük, még mindig én vagyok az idősebb vagy kilencven évvel – mosolyodtam el. – Egyébként maximum húsznak nézel ki.
- Vámpírként viszont szebb leszek, és fiatalabbnak fogok kinézni, ugye? – nézett rám reménykedve.
- Miért akarsz vámpír lenni? – Nem akartam, hogy belőle is szörnyeteg legyen.
- Edward – mondta ki a nevemet most először –, te sem akarsz még egyszer elveszíteni engem, igaz?
- Hát persze hogy nem – mondtam felháborodva a feltételezésen.
- Akkor át kell változtatnod – suttogta lelkesen. Nem értettem, mi olyan jó abban, ha az emberből szörnyeteget csinálnak, de olyan édes volt. – Elköltözünk innen. Messzire. Soha többet nem jövünk ide vissza. Én is vámpír leszek, és úgy megyünk majd megint iskolába. Várj, nem jó. Én kicsit idősebb vagyok, mint egy iskolás. A fenébe!
- Bella, vámpírként még fiatalabbnak fogsz kinézni, és a papírjaid is azt fogják mutatni, hogy tizenhét vagy. Ne érdekeljen, ha mások azt mondják majd, hogy idősebb vagy. Nem számít.

Két héttel később…

- Szerelmem, szeretnék valamit – suttogtam lágyan Bella fülébe, akivel az ágyon feküdtünk.
Már ő is vámpír volt – mondjuk a szeme még vörösen fénylett. Gyönyörűbb volt, mint valaha, és – ahogy mondtam – fiatalabbnak nézett ki még nálam is. A Cullen család ideiglenesen visszaköltözött Forksba, persze az emberek erről nem tudhattak, és Bellának örökre el kellett köszönni a szüleitől, ami fájdalmas volt, de azt mondta, megérte. Jacob Black és a falkája tud csak arról, mi történik itt igazából. Ő lett a falkavezér, ezért módosítottuk az egyezséget, hogy Bellának könnyebb legyen. Mivel Jacob azt akarta, hogy a történtek után Bella boldog legyen, azonnal beleegyezett.
- Mit? – kérdezte vidáman.
Legördültem az ágyról, és letérdeltem. Bella tudta, mit akarok – nem volt nehéz kitalálni –, és látszott rajta, hogy nagyon meglepődött. A zsebemből előhalásztam a kis fekete dobozkát, majd elkezdtem beszélni:
- Bella, tudom, hogy megbántottalak akkor régen, és felfoghatatlan számomra, hogy miért bocsátottál meg, de köszönöm. Tudom, hogy hirtelen történtek a dolgok mostanában, de azt hiszem, ez a helyes. Több mint egy évtizede szeretlek, és ígérem, hogy mindörökké szeretni is foglak. Szeretném, ha hivatalosan is hozzám tartoznál. Isabella Swan, hozzám jönnél feleségül?
Bella egy pillanatig csak nézett maga elé, és mintha zavarba jött volna. Lefogadom, hogyha még mindig ember lenne, már pipacsvörös lenne az arca.
- Igen! – suttogta meghatottan.
Ujjára húztam a gyűrűt, ami még édesanyámé volt, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Pár éve, jobban mondva pár napja, még azt sem hittem, hogy újra láthatom. Az elmúlt pár év létezésem legrosszabb része volt, a legsötétebb, az éjszaka, de most újra itt van Bella, a nap az én életemben, és beragyogja minden percemet. Eddig sötétségben éltem, éjszakában, de most vele kivilágosodott minden, feljött a nap, és soha többet nem is megy le.

Blogger Szépe Díj

2010-08-02T12:54:00.002+02:00

1.Köszönd meg.
2.Rakd ki a blogodba.
3.Írj magadról három dolgot
4.Add tovább legalább három embernek.
5.Hagyj üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.

Köszönöm, Becca! :) (http://www.testverekbecca.blogspot.com/)

3 dolog rólam:
1. Zeneőrült vagyok.
2. Sorozatfüggő vagyok.
3. Szeretem az új dolgokat. :D:D

3 ember, akinek továbbadom:
1. Crystal: http://thehellcrystal.blogspot.com/
2. Atta: http://vampirokbalja-byatta.blogspot.com/
3. VattaCukor: http://vattacukor-viszateroszerelem.blogspot.com/

Halálos gyönyörűség

2010-07-25T19:20:00.004+02:00

Hello! Ezt a novellát Wedó pályázatára írtam! :) Meg lehet tekinteni itt az összeset, és szavazni arra, amelyik a legjobban tetszik(lehetőleg az enyém legyen az :D): http://wedo1.blogspot.com/
Illetve egy másik pályázat, amire én is küldtem novellát: http://luca-ifwemeetagain.blogspot.com/
És akkor itt az én novellám! :)

Halálos gyönyörűség

A könnyeim ömlöttek, a szemem égett; alig láttam valamit. Az erdő sűrű aljnövényzetéből és letört ágakból álló akadálypálya igencsak megnehezítette az előrejutásomat. Igazából azt sem tudtam, merre megyek, csak céltalanul bolyongtam a kiálló gyökerekben meg-megbotolva.
Az eső elkezdett zuhogni, a talaj csúszóssá vált. A zápor elmosta a földről a kisebb akadályokat, viszont a fák óriási gyökereinél csak kitisztította a környezetet. Féltem, hogy elesek egyben és szétszakítom a ruhámat, amit épségben kéne visszaadnom, különben ki kell fizetnem a teljes árat.
Ráültem egy kidőlt fára, levettem a magas sarkú cipőmet, ami feltörte a lábamat, előredőltem, rátámaszkodtam a térdemre és csak vártam. Hogy mire? Egy válaszra. Valamire, ami megmagyarázza, miért vagyok ilyen szerencsétlen.
Nem kértem az élettől soha semmit, soha nem voltam elégedetlen, mégis elvette tőlem a legfontosabbat: a szépségemet. Nem mondom, hogy nem voltam hiú, de soha nem akartam ennél többet. Egy egyszerű karambol, és az életed azon nyomban megváltozik. Élesen emlékszem minden egyes pillanatára, élesebben, mint eddigi tizenhét évem bármely másik eseményére. Mintha az agyam tudta volna, hogy ez fordulópont az életemben, amivel majd örökké kínozhat.
Emlékszem, hogy a kocsiban anya és apa veszekedtek. Nem törődtem velük, sokkal jobban érdekelt, hogy nem kenődött-e el a szájfényem. Észrevettem, hogy apa félrerántja a kormányt, de már késő volt: egy másik autó orra egyenesen felém közelített. A sofőr rémülten nézett rám, de már ő is tehetetlen volt. A másik kocsi orra oda csapódott be, ahol én ültem.
Egy pillanatra elvesztettem az eszméletemet, de sajnos mire odaértek a tűzoltók, hogy kiemeljenek a roncsból, már felébredtem. Az arcom csupa vér volt, sikítottam rémületemben. Azt a rettenetes fájdalmat sosem fogom elfelejteni, de mégis jobban fájt, amikor megtudtam, mi történt az arcommal. Felsorolni is sokáig tartott, mi minden tört és mozdult el, de a lényeg ugyanaz volt: szinte teljes egészében át kellett műteni az arcomat; többé sosem lesz olyan, mint volt. Az orvosok és a szüleim is nyugtatgattak, hogy nem olyan vészes és örüljek annak, hogy nem haltam meg, vagy nem bénultam le teljesen. Igen, ennek örültem, de azzal, hogy elvették tőlem az arcomat, az önbizalmam és a vonzerőm is porba hullott.
A suliban addig én voltam a népszerű, akire mindenki hasonlítani akart, de a baleset után mindenki átnézett rajtam, még azok is, akikben előtte feltétlenül megbíztam. A szüleim pszichológushoz küldtek, amikor először próbáltam megölni magam. A nő kedvesen elmagyarázta, hogy jobb nekem nélkülük, és jobb, hogy most derült ki, milyenek igazából, de én még mindig úgy gondolom, hogy inkább barátkoztam volna velük, minthogy el kelljen viselnem a suli kirekesztettje címet.
Azt hittem, hogy a mai álarcosbálon talán minden megváltozik. Reméltem, hogy amiatt, hogy senki nem tudja, ki vagyok, talán visszafogadnak maguk közé. De nem. Kiderült, hogy a legtöbben tudták, ki milyen ruhában lesz, aki meg nem, az nekem nem számított. Átnéztek rajtam most is, mint az elmúlt egy évben. Elmentek mellettem, vagy fellöktek, és nem is zavarta őket.
Most pedig az erdő mélyén ülök egyedül, és magamat siratom. Szánalmas.
Valami megmozdult mögöttem, én pedig ijedtemben felálltam és ugyanazzal a lendülettel megpördültem. Egy velem egykorú fiú állt ott, és gyanúsan nézegette a tájat maga mögött. Nem tudom, mit keresett, és azt sem, hogy a sötétben egyáltalán mit látott, főleg úgy, hogy a növények is takartak.
Felnézett az égre, és abban a pillanatban elállt az eső. Megtöröltem a szememet, és próbáltam nem gondolni arra, hogy ez elég durva lenne véletlennek. A fiú felém fordult és elmosolyodott. Ó, istenem, az a mosoly! Halkan felkuncogott, mintha csak meghallotta volna, mire gondolok. Erre még jobban elkezdett vigyorogni, ezért vádlón ránéztem.
- Tudod, nem szoktam ilyet kérdezni úgy, hogy komolyan is gondolom, és most biztos idiótának tartasz, de te tudsz olvasni a gondolataimban? – Amint kimondtam a kérdést, meg is bántam. Találkozok egy helyes fiúval, aki nem hallotta a híremet a suliból, és én azonnal elrontok mindent egy egyszerű kérdéssel.
- Nem tartalak idiótának, mert a válasz igen, tudok olvasni a gondolataidban. Egyébként milyen híredet kellett volna hallanom? – kérdezte vigyorogva, mire elvörösödtem.
Én tényleg nem akartam elmondani neki semmit a balesetről és a népszerűségi listán való lecsúszásról, de a gondolataimat nem sikerült fékezni.
- Tudod – kezdte –, az az igazság, hogy mivel rájöttél a titkomra, meg kéne, öljelek. – Ijedten nézhettem rá, mert gyorsan folytatta. – Viszont, nincs szívem megtenni.
- Mi vagy te? – kérdeztem megkönnyebbülve, miközben belenéztem éjfekete, igéző szemébe.
- Varázsló – mondta könnyedén, mintha csak az időjárásról beszélne. – Nem pont olyan, mint amilyennek az emberek elképzelnek, de az vagyok. – Az az igazság, hogy ittam egy-két pohárral a bálon, ezért akár igaz volt, akár nem, elhittem. Ő egy bólintással nyugtázta, hogy nem kell tovább magyaráznia. –Van valami, amit szeretnél, és, ha már úgyis összefutottunk, megadnám neked.
Kíváncsian néztem rá.
- Szépség, újra szép szeretnél lenni. És én ezt megadhatom neked.
- Hogyan? – támadtam le. Ez az, amiért ölni is képes lennék.
- Látom, vevő vagy rá – mondta nevetve. – Széppé változtatlak, olyan leszel, mint régen. De – emelte fel a mutatóujját feleslegesen, ugyanis bármit megtennék érte. – Itt van egy nyaklánc – vette le a nyakából, amiről beszélt. – És ezt a láncot soha nem veheted le. Mindig rajtad kell lennie. Mit mondasz? Benne vagy?
Odanyújtottam a kezemet, hogy megnézzem az ékszert, ő pedig átadta nekem. Egy egyszerű ezüstláncon egy szív alakú, rubintvörös medál függött. Gyönyörű volt.
- Persze, hogy benne vagyok. Mit kell tennem? – kérdeztem izgatottan.
- Ugyan! – legyintett. – Neked semmit. Csak maradj egy helyben, és vedd fel a láncot.
Megtettem, amit mondott. Tett néhány mozdulatot az ujjaival, én meg vártam, hogy történjen valamit, de nem változott semmi.
- Kész van.
- Mi? – kérdeztem dühösen, majd közelebb mentem hozzá. – Nem történt semmi!
- Nyugi, kislány. Menj haza aludni, és holnap reggel úgy kelsz fel, mint a baleseted előtt. Csodálatosan fogsz kinézni.
- És mi van, ha mégsem?
- Az nem történhet meg – nevetett fel, majd elfutott és eltűnt a szemem elől.
- Hé! – kiáltottam utána, de nem volt semmi értelme; valószínűleg ő már messze járt.
Rövid bolyongás után megtaláltam a kiutat, és hazarohantam. A szüleim furcsán néztek rám, és kérdezgették, hogy mitől vagyok olyan boldog, de én csak sejtelmesen mosolyogtam. Amikor látták, hogy nem fogom elárulni, inkább velem együtt örültek annak, hogy hónapok óta először mosolygok.
Felmentem a szobámba, és befeküdtem az ágyamba úgy, ahogy voltam. Azt akartam, hogy minél hamarabb reggel legyen. Persze az elalvással voltak némi gondjaim, ugyanis az izgatottság ébren tartott.
Amikor reggel megcsörrent az órám, először nem akartam felkelni, hiszen minek? Hogy mindenki átnézzen rajtam? Aztán rájöttem, mi történt előző este, és úgy ugrottam ki az ágyból, mintha tűz ütött volna ki. Berohantam a fürdőbe, és amikor belenéztem a tükörbe, azt hittem, meghaltam és a mennyországba kerültem, vagy talán még mindig álmodok. Pontosan úgy néztem ki, mint a baleset előtt. Magamra vigyorogtam, majd gyorsan lezuhanyoztam. Nagy nehezen kiválasztottam, mit vegyek fel, és kisminkeltem magam. Amikor újra belenéztem a tükörbe, azt hittem, elájulok magamtól. Lehet, hogy túlságosan is hiú vagyok – mondjuk én ezt csak egészséges önbizalomnak nevezném -, de csodálatosan néztem ki.
Boldogan indultam el az iskolába, mert tudtam, hogy az én felszínes barátaim így már újra kedvelni fognak; szinte táncolva mentem. A suli előtt, mint máskor is, kint volt szinte az egész iskola. Akik észrevettek, azok tátott szájjal bámultak rám. Természetesen nem indultam el senki felé sem, hanem a suli kapuját vettem célba. Megpillantottam Carlát, aki a legjobb barátnőm volt. Ő is észrevett engem, de egy fejrázással vissza is fordult a többiekhez.
Nem értettem a viselkedését; lehet, hogy még nem vette észre, mi történt velem, vagy talán csak ő is kéreti magát. Körbenéztem és láttam, hogy a legtöbben idejönnének hozzám, de Carla egy-egy fejrázással jelezte nekik, hogy nem számít, én már nem tartozhatok közéjük.
Ebben a pillanatban rájöttem, mi történt: trónfosztás. Eltűntem a képből, ő meg megszerezte magának a jogart. Tudta, hogy ha újra elkezd velem barátkozni, visszaszerzem a királyságomat, ezért inkább óvatos volt. Nem kellett nagyon ügyeskednie, a felsőbb évesek mind vele voltak, hiszen féltették a posztjukat, az alsósok pedig féltek tőle, és attól, hogy az én sorsomra jutnak, ezért azt tették, amit ő mondott. És ezt ő is nagyon jól tudta.
Megfordultam, és nem törődve azzal, hogy mindenki engem bámul, hazafutottam. Útközben elkezdtem sírni, és mire hazaértem, a sminkem már teljesen szétkenődött. Úgy néztem ki, mintha egy horrorfilmből léptem volna elő, de nem foglalkoztam vele. Bezárkóztam a szobámba, bár tudtam, hogy még egy darabig úgysem lesz itthon senki, az ajtónak támasztva a hátamat lecsúsztam a padlóra és csak sírtam.
Egy árnyat láttam magam előtt. Felnéztem, és ijedtemben elálltak az addig csendesen csordogáló könnyeim. Egy idősebb férfi állt előttem, majd a semmiből előkerült még egy. Éjfekete szemük hasonlított a fiúéhoz, azzal a különbséggel, hogy az övék nem volt olyan igéző.
- Kik… kik maguk? – dadogtam.
- A Bizottság két tagja – mondta az egyikük mély, reszelős hangon.
- Miféle bizottság?
- Ne szórakozz velünk. Tudod te azt nagyon jól – mondta, majd a szemével meggyújtotta a függönyömet. A másik eddig csak nyugodtan figyelte az eseményeket, de látszott rajta, hogy nem akar igazi balhét, ezért gyorsan eloltotta a tüzet.
- Maguk varázslók? – kérdeztem tátott szájjal.
- Hát persze. Miért, mit gondoltál? – Úgy látszott a másik nem szokott beszélni, vagy csak élvezik, hogy a reszelős hangtól az embernek borsódzik a háta. Úgy éreztem, tényleg egy horrorfilmbe csöppentem.
- Én csak… Mit keresnek itt?
- Téged – mondta, és a szeme megakadt a nyakláncomon. – Illetve azt a személyt, akinek ilyen nyaklánca van – mondta és letépte rólam a láncot.
- Ne! – sikítottam, mert a fiú azt mondta, soha nem vehetem le. Hogy miért, azt nem kérdeztem. – Mi... mit akarnak tőlem?
- Az az igazság, hogy neked meg kell halnod – mondta szomorúan a varázsló, de a szeme egyáltalán nem tűnt annak.
- De… mégis miért?
- Mert vétettél a szabályzat ellen – mondta egy sóhaj kíséretében. – Ne játssz az idegeimmel, mert különben fájdalmas halálod lesz.
- De… nem én voltam. Ezt a… - Nyeltem egyet mielőtt elmondtam volna az igazat, mert a szeme szinte villámokat szórt. – Ezt a láncot egy fiútól kaptam az erdőben.
- Tudom. Egyébként én vagyok a húsvéti nyúl. Mondtam, hogy ne szórakozz velem – mondta, majd gyilkos szemekkel rám nézett.
Hirtelen borzalmas fájdalmat éreztem. Rájöttem, hogy meggyulladtam, sikítást hallottam, majd rájöttem, hogy az én vagyok. Most akkor tényleg meg fogok halni? Abban a pár percben, amíg a tűzben égtem, rájöttem, hogy én már megkaptam az esélyemet.
Egyszer elütöttek. Meg kellett volna halnom, de túléltem. Kaptam még egy esélyt, de az életemért cserébe el kellett tőlem venni valamit, ami nagyon fontos számomra. A szépségem nélkül kellett volna élnem, de én népszerű akartam lenni, olyan emberekkel akartam körülvenni magam, akik csak azért vannak ott, mert ők is az elitkörbe tartoznak. Ők olyanok, akik nem törődnek mással, akiknek nem fontos a másik, csak saját maguk és a céljaik. És engem mégis az tett volna boldoggá, ha velük lehetek, ezért, amikor felajánlották, hogy minden olyan lehet, mint régen, azonnal lecsaptam a lehetőségre.
Nem kellett volna. Újra szép lettem, amikor már amúgy is halottnak kellett volna lennem. Úgy gondolom, az életemnek két végkimenetele lehetett: az első az, hogy szép vagyok, de hamar meghalok, a másik az, hogy csúnya vagyok, viszont hosszú, talán boldog életet élek. Hiú módon jobban tetszett az első, az, amelyikben én lehetek a sztár, a királynő. És mit értem el vele? Egy cseppet sem izgalmas okot a korai halálra: szépséget.

Ha tetszett, írd meg! ;)

Hírek :)

2010-07-18T17:40:00.004+02:00

Sziasztok! :)
Ígértem novellákat, amiket majd csak akkor tudok felrakni, ha a pályázatnak, amire beküldtem őket, vége lesz. Az egyikre már fel is rakták a novellákat: http://luca-ifwemeetagain.blogspot.com/ Tessék mindet elolvasni, és szavazni arra, amelyik tetszik! :D Nem mondhatom el, melyik az enyém, de majd ha vége, akkor úgyis felrakom ide. :)
Egy másik pályázatra is küldtem novellát, aminek mondjuk még sokára lesz az eredményhirdetése, illetve van egy novellám(fanfic), amit majd fel fogok rakni, amint elkészültem vele. :)
Plusz, egy kis reklám: Crystal pályázatot hirdetett, aminek a részleteit itt lehet megnézni: http://thehellcrystal.blogspot.com/ :)

Puszi: Nickyy.

Zongoraszó - 21. fejezet

2010-06-23T12:39:00.001+02:00

Figyelem, figyelem! :) BEFEJEZŐ RÉSZ! Ez az utolsó része a Zongoraszónak, mondhatnánk úgy is, hogy az utolsó tétel. :D Leütöttem az utolsó ~~hangot~~ betűt is. Na jó, elég a költői énemből. :P

Megkérnék mindenkit, aki elolvassa, hogy legalább az utolsó részhez írjon kommentet. :) Köszönöm^^

Zongoraszó

21. fejezet

A repülőtéren csak úgy nyüzsögtek az emberek. Néha-néha rám néztek, mintha a világ összes csodáját egyben látnák, de a legtöbben a padlót bámulva masíroztak a gépük felé. Most először mentem emberek közé vámpírként, ezért néhány irigykedő vagy éppen csodáló pillantás teljesen zavarba hozott. Próbáltam nem észrevenni őket, de ezek a tekintetek szinte égettek.

A nagy, világító tábláknak köszönhetően hamar megtaláltam, hogy hol vehetek repülőjegyet, és szerencsére a legközelebbi Rómába tartó gépen még volt egy-két szabad hely.

Az indulásig még volt hátra egy jó fél órám, ezért az épületben sétálgattam, de amikor rájöttem, hogy akár meg is láthat valamelyik ismerősöm, rögtön odamentem a kapuhoz, ahol a Rómába igyekvő utasoknak kell várakozni. Ideges voltam amiatt, hogy bármelyik ismerősöm megláthat, és akkor az illető biztos összekötné az új kinézetemet azzal, hogy hamarabb elmentem a suliból, mint hogy véget ért volna.

Eszembe jutott, hogy képes vagyok a jövőbe látni, ezért megnéztem, hogy ha itt várok tovább fogok-e találkozni valamelyik ismerősömmel. Vagy esetleg a Volturival. Mi van, ha útközben futok velük össze? Egyáltalán, ők mivel közlekednek? Nem hiszem, hogy nem tűnne fel az embereknek egy csomó fekete köpenyes, vörös szemű, fehér bőrű vámpír, akik bármelyik pillanatban rátámadhatnak egy gyanútlan járókelőre.

Úgy láttam, hogy nem fogok találkozni senkivel sem a repülőtéren – vagy legalábbis az illető még nem döntötte el, hogy ide szeretne jönni –, viszont azt láttam, hogy mire megérkezek Rómába még javában délután lesz, tehát a nap fényesen fog sütni. Hosszúnadrág volt rajtam, felül viszont csak egy fehér, rövid ujjú póló: ha Rómában kimegyek, csillogni fogok. Körülnéztem, és a tekintetem megállapodott egy bolton, ahol elegáns és méregdrága ruhákat forgalmaztak. A kirakati bábun egy hosszú, csillogó anyagból készült, hófehér kesztyű volt.

Sosem értettem, mire jó, hogy a reptéren boltok is vannak, hiszen nem vásárolgatni jön az ember ide, de most áldottam istent érte. Berohantam a boltba, és mondtam az eladónak, hogy egy olyan kesztyűt szeretnék. Hitetlenkedve nézett rám: nem tudtam, hogy azért, mert győztesen vigyorogtam a semmibe, vagy, mert nem tudta elképzelni, hogy mi szükségem van rá most, esetleg csak a szépségemben gyönyörködött, de nem érdekelt. Elővett egy pár kesztyűt, és felhúzta a kezemre nem érve hozzám, mintha csak tudta volna, hogy az számára hideg lenne; szinte egybe olvadt a bőrömmel, ráadásul a lámpák fényében úgy csillogott, mint ahogy én a napon.

Számat még szélesebbre húztam, amíg egy pillanatig a jövőben merengtem el. Láttam, amint kilibbenek a napsütésbe új szerzeményemben, de az elém táruló képen egy óriási napszemüveget, a fejemen meg egy fekete kendőt is viseltem. Kinyitottam a szememet, és meg is láttam ezeket. Mutattam az eladónak, hogy mit szeretnék még.

Nem foglalkoztam azzal, hogy még jobban meglepődött és alig bírta kimondani, hogy mennyivel tartozom. Gyorsan megadtam neki, majd rohantam vissza a várakozóba, ahol időközben megkezdték a beszállítást.

A gépen végig a jövőre koncentráltam, de a végére annyira kimerültem, hogy szinte már fájt tőle a fejem. Az egyik stewardess meg is kérdezte, hogy jól vagyok-e és hogy ne hozzon-e nekem fájdalomcsillapítót. Természetesen udvariasan visszautasítottam, de ezek után is aggódva nézett rám. Mondtam neki, hogy inkább alszom egyet, ezért becsuktam a szememet, de továbbra is a jövőt kutattam.

Leginkább Edward jövőjét próbáltam szem előtt tartani. Mivel már eldöntöttem, hogy odamegyek, kicsit megváltozott. Úgy láttam, pont akkor fogok betoppanni, amikor meg akarják ölni őt. Nem értettem, hogy miért örülök annak, hogy meg fognak engem ölni – talán, mert így Edwardot békén hagyják -, de mosolyogva lépek be a terembe, ahol Aróék tartózkodnak. Mivel többet nem tudtam meg a jövőből, úgy döntöttem, „felébredek”.

Amikor megláttam, hogy a nap feljövőben van, a körülöttem lévők csodálkozására, felvettem a kesztyűt, a kendőt a fejemre kötöttem és a napszemüveget is kéznél tartottam. Lehúztam az ablak előtt lévő rolót, és próbáltam arccal felé fordulni, nehogy máshonnan érkezett sugarak miatt ragyogni kezdjen a bőröm.

Szerencsétlenségemre, amikor megkezdtük a leszállást, fel kellett engednem a rolót, de próbáltam úgy helyezkedni, hogy a napsugarak ne vehessenek célba. Miután ezt sikeresen végrehajtottam, végig lehajtott fejjel közlekedtem, aztán kiléptem a napsütésbe pont úgy, ahogy azt már egyszer láttam.

A reptér mellett volt egy autókölcsönző, kinéztem magamnak egy tűzpiros Ferrarit, és kikölcsönöztem. Az eladó férfi valóságos áhítattal nézett utánam, főleg miután jóval többet fizettem a kelleténél, hiszen ha úgy sem hozom vissza, legalább kapjon egy kicsivel több pénzt.

Ahogy közeledtem Volterra felé, a lelkesedésem, hogy megoldok mindent, kezdett elszállni. A kételkedés ott bujkált bennem: mi van, ha a Volturit nem érdekli, hogy feláldozom magam, és továbbra is ott tartják Edwardot, esetleg még így is megölik? Mi van, ha el sem jutok Aróékig? Ha valaki megöl, mielőtt megbeszélhetném az uralkodókkal? És egyébként is: meg fogok halni, méghozzá önszántamból. Úgy éreztem, összezsugorodok, egyre kisebb és kisebb vagyok, az élet hullámai pedig összecsapnak fölöttem, és nem tudok föléjük kerekedni.

Annyira belemélyedtem a gondolataimba, hogy meglepődtem, amikor megláttam a volterrai üdvözlőtáblát. Esme azt mondta, keressem meg a Palazzo dei Priorit, menjek az óratorony jobb oldalára, és ott menjek le egy csatornanyíláson. Ez az egyetlen hely, ahol nem veszik észre, ha bemegyek.

Leparkoltam a kocsival, de még mielőtt kiszálltam volna, megnéztem, meg fogja-e látni valaki, hogy csillog a bőröm. Ezzel kapcsolatban nem fenyegetett semmi, viszont úgy láttam, találkozni fogok valakivel, mielőtt lemennék. Egy szőke vámpírfiúval, de azt nem láttam, mit akar mondani: folyamatosan változtatta a szándékát.

Miután leellenőriztem, hogy mindenhol fed-e a ruhám, kiszálltam a kocsiból, és magabiztosan elindultam az óratorony felé. A tér közepén egy széles, négyszög alakú szökőkút állt, körülötte emberek lézengtek. Egy csapat kamasz is itt bandázott, és amikor kiszálltam az autóból, tátott szájjal néztek rám. Először azt hittem, észrevették, hogy csillog a bőröm, de rájöttem, hogy az autót nézik ennyire. Gondolom, nem mindennapi errefelé, hogy valaki egy méregdrága Ferrarival közlekedik.

Összeszorult torokkal siettem el a szökőkút mellett. A lányok irigykedve, a fiúk pedig valóságos rajongással néztek utánam. Életem nagy részében észre sem vettek az emberek, ezért kicsit zavarban voltam, de megállás nélkül mentem tovább.

Beértem az óratorony melletti sikátorba, és megpillantottam a szőke vámpírt. Látszólag nem lepődött meg azon, hogy egyenesen hozzásétáltam. Vérvörösen csillogó szemei engem vizslattak, miközben én is végigmértem őt; magas volt és meglehetősen izmos. Minden létező ponton harapások díszítették, kiállása olyan volt, mintha katona lenne.

- Szia – köszöntem kicsit idegesen. – Bella vagyok.

- Jasper – bólintott. – Kit keresel? – kérdezte, de valami azt súgta, pontosan tudja a választ.

- Edward Cullent.

- Halott – mondta teljes lelki nyugalommal. Magabiztosan mondta, de én úgy láttam a képességemmel, hogy csak később akarják megölni; nem tudtam, mit higgyek.

- Az nem lehet – suttogtam, miután egy percig csak magam elé bámultam.

- Biztos vagyok benne, hiszen én öltem meg. – Az arca meg sem rezdült; biztos voltam abban, hogy több száz vámpír szárad már a lelkén.

Egy pillanatig az esélyeimet számolgattam; rá akartam támadni. Már ugrásra készen álltam, amikor hirtelen úgy éreztem, minden rendben van. Egyik pillanatban még dühös voltam, a másikban meg már boldog: a bosszúvágyam elpárolgott.

- Ezt… te csináltad? – kérdeztem értetlenül, de nem tudtam nem mosolyogni.

- Igen – bólintott. – Neked mi a képességed? – A hangsúlyából megint az csendült ki, hogy tudja a választ. Még egy pillanatig vigyorogtam, majd végül lenyugodtam. Próbáltam dühös lenni Jasperre, amiért befolyásol, de pont emiatt nem tudtam.

- Látom a jövőt.

- Akkor nézz bele Edwardéba, ha nem hiszel nekem.

Becsuktam a szememet, és próbáltam arra koncentrálni, mi lesz Edwarddal mondjuk két nappal később: a sötétségen kívül nem láttam semmit.

- Na? – kérdezte Jasper, amikor ijedten kinyitottam a szememet.

- Sötétség – suttogtam.

- Gondolom, rájöttél, hogy ez azt jelenti, nincs jövője, vagyis halott.

- Igen. De… miért kellett megölnöd már most?

- Mert nem akart segíteni megtalálni téged. – Nem volt kárörvendő, hogy hiába jöttem ide, csak a tényeket közölte. – A Volturi el akart indulni téged megkeresni, de egy emberük kihallgatta, hogy ide készülsz. Edward pedig egyébként sem volt túl együttműködő, szóval meg kellett ölnöm.

- De… miért akarnak engem megtalálni?

- Mert veszélyes vagy. Jövőbe látsz, ezért kellenél Aro gyűjteményébe, de nem bízik benned. Nem hiszi, hogy segítenél neki, ha kéne, és mivel nem lát be a fejedbe, nem tud belőled kiszedni semmit akaratod ellenére sem. Szóval, Aro úgy gondolja, el kell téged távolítani. Ráadásul az is zavarja, hogy Demetrit, akinek az a képessége, hogy megtalál bárkit, is blokkolod.

- És… azt nem tudod, hogy engem ki változtatott át?

- Felix – mondta egy bólintás kíséretében. – A Volturi azt akarta, hogy tartsa rajtad a szemét, de ő nem bírta megállni, és átváltoztatott. Figyelj, én nem vagyok a Volturi tagja, és általában nem fogom se az ő, se az ellenségeik pártját, de most szeretnék neked egy tanácsot adni: tűnj el a városból, és ne is gyere vissza. Mindig figyeld a jövődet, hátha van valaki, aki meg akar találni egy ismerősöd segítségével.

- De Edward halott. Miért ne ölessem meg magam? – Nem értettem, miért akarok meghalni. Edward nélkül is kibírtam, és már nem is szerettem őt annyira, de mégis úgy éreztem, tartozom neki. Hiszen miattam ölték meg!

- Csak tedd, amit mondok, vagy megbánod – mondta fenyegető hangon. Az arca kemény volt, semmilyen érzelemről nem árulkodott. Elfordította a fejét, hogy ne láthassam a szemét, és ne olvassak ki belőle semmit.

Jasper egyetlen szó nélkül leugrott a csatornába, majd eltűnt. Hirtelen felszabadultam a képessége alól, és újra elöntött a bosszúvágy, de csak egy pillanatig, majd rájöttem, hogy annak már semmi értelme. Úgy gondoltam, azt kell tennem, amit ő mond. Igazából, nem is maradt más, amit tehetnék. Feláldozhatnám magam, de nem lenne értelme; megtehetném Edwardért, de tudom, hogy ő sem akarná ezt.

Visszamentem a kocsihoz nem foglalkozva a hátam mögötti összesúgásokkal, amiket olyan élesen hallottam, mintha nekem súgták volna. Visszaadtam a Ferrarit, vettem egy repülőjegyet és visszamentem Esméhez.

Mindenki meglepetten nézett rám, amikor beléptem az ajtón, és ez kölcsönös volt. Carl, Dave, Eric, Ben, Sam és Esme a nappaliban ültek és maguk elé bámultak.

- Te… mit keresel itt? – kérdezte Carl döbbenten.

- Köszönöm a kedves fogadtatást – feleltem. Epés megjegyzésnek szántam, de a hangom túl szomorúnak, túl bűnbánónak tűnt hozzá.

- Bocsánat – jött mellém Carl. – Mi történt?

- Edwardot megölték.

Mindenki szörnyülködve nézett maga elé, főleg Esme.

- Honnan tudod? – kérdezte Ben.

- Találkoztam egy Jasper nevű vámpírral, ő mondta. A jövője… eltűnt. Csak nagy feketeség látszik.

Két nappal később a hangulat már fesztelenebb volt. Carlék szinte végig itt voltak, és a hangulat percről percre javult. Edward persze mindenki fejében megmaradt, de a gyász lassan eltűnt. Esmét viselte meg a legjobban; ő fiaként szerette Edwardot, és régóta ismerte. Még nekem sem fájt annyira, mint neki.

A nappaliban beszélgettek a többiek, nevetgélve, én pedig elsétáltam a zongorához. Becsuktam a hangszigetelt ajtót, hogy senki ne hallja meg, hogy játszom. Igazából, a vámpírok és a vérfarkasok még ezen keresztül is meghallják, ha itt valaki játszik, de egy kicsit csökkenti a hangot. Ha elég halkan játszom, senki se veszi észre.

A Claire de Lune kottája még mindig kint volt a zongorán, de mellette volt egy másik is. Kézzel írták, gondolom, Edward. Kíváncsi voltam, hogy hangzik, ezért elkezdtem játszani. Valami altatódalféle lehetett, és gyönyörű volt. Annyira beleéltem magam, hogy megijedtem, amikor Carl belépett és leült mellém. Csak egy kicsit rezzentem össze, de játszottam tovább, mintha mi sem történt volna. Nem volt befejezve a dal, ezért még hozzáköltöttem pár hangot. Meglepődtem, milyen szépen szólt a vége is, hiszen azelőtt soha nem is próbáltam meg dalt írni.

- Ez nagyon szép volt – mondta Carl.

Mosolyogva ránéztem.

- Edward írta, én csak lejátszottam.

- Szépen játszottad – mondta mosolyogva.

- Tudod, rájöttem valamire. – Zavarban voltam, és képtelen voltam a szemébe nézni.

- Igen?

A zongorát bámultam, és nem tudtam, hogyan mondjam el neki, amit akarok.

- Edward… ő a múlt. Azt hittem, szeretem, de igazából nem. Illetve lehet, hogy szerettem is, de van valaki, akit még jobban.

- Ó, tényleg? – kérdezte már vigyorogva. Nagyon jól tudta, hogy róla van szó, de azt akarta, hogy kimondjam.

- Te végig ott voltál mellettem. Belém vésődtél, de azt hittem, ez nem olyan nagy dolog, és hogy Edwardot szeretem. De aztán átváltoztam, és te újra belém vésődtél, és akkor rájöttem, hogy… én is szeretlek, csak Edward valahogy…

- Megrészegített – egészítette ki.

- Hát… így is mondhatjuk – néztem a szemébe, és… elvesztem.

Odahajoltam hozzá, és óvatosan megcsókoltam. Átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamat és közelebb húzott magához. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, és amikor mosolyogva szétváltunk, mindketten gyorsabban vettük a levegőt. Belefúrtam a fejemet a nyakába, ő meg a hajamba és még szorosabban fogott.

- Szeretlek, Carl – mondtam ki boldogan, életemben először magabiztosan ezt a két szót, és igaznak is éreztem.

- Én is szeretlek, Bella. – Hallottam a hangját, hogy mosolyog és, hogy örül, hogy minden így alakult.

Én is örültem. Lejátszottam magamban az elmúlt heteket, és azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy egy ilyen kis jelentéktelen dolog, mint a zongora, felforgatja az életemet. Sehogy sem találtam rá választ, de áldottam a napot, amikor belebotlottam Edwardba.

Sosem hittem a tündérmesékben, sőt, sokszor abban sem, hogy az én életemben lesz majd valami igazán jó. És erre, tessék: nemcsak happy enddel zárul életem legfélelmetesebb időszaka, hanem még a tündérmese, a fantázia részét is kipipálhatom.

(Edward szemszöge)

A repülőn ültem, ami visszavitt Bellához, Esméhez és a farkasokhoz. Ha sikerül még azelőtt visszajutnom, hogy Aróéknak feltűnne, hogy eltűntem, akkor el tudunk menekülni örökké előlük, hiszen Bella jövőbelátó képessége majd segít. Kicsivel több mint két hete nem láttam, de egy katona, Jasper gondolataiból tudom, hogy néz ki vámpírként: csodálatosan.

Azt hiszem, örülhetek annak, hogy Felix ott maradt és figyelte Bellát, mert én csak emiatt mertem megszökni. Ha nem tudom, hogy Bella vámpírként látja a jövőt, maradtam volna Volterrában nem kockáztatva az életét. Örültem, hogy újra láthatom a lányt, akit szeretek, de annak cseppet sem, hogy ő is vámpír lett. Tőle is elvették a lelkét, megfosztották az élettől. Ha lehetőségem nyílik rá, megölöm Felixet.

Amikor bemondták, hogy megkezdtük a leszállást, valami furcsa izgatottság söpört végig rajtam, hogy újra láthatom Bellát. Vajon mit csinál most? Hol van? Kivel van? Mit érez? Mire gondol?

- Uram, le kell szállni – mondta kedvesen az egyik stewardess, mire küldtem felé egy egyszerű mosolyt. Elpirulva tovább ment, de a gondolatai végig rólam szóltak.

Felvettem a kabátomat, a sapkámat és a kesztyűmet, nem foglalkoztam a furcsa pillantásokkal, a halk megjegyzésekkel és az idegesítő, elmém épségét kétségbe vonó gondolatokkal, és elindultam.

Nem kötöttem el egy autót sem, helyette inkább futottam; bent az erdőben úgy sem járkál senki, de ha mégis, akkor is én veszem észre előbb. Csak futottam, futottam és egyre nagyobb lett az izgalmam.

Egész úton azt latolgattam, hogy egyáltalán mit fogok nekik mondani. Tudom, hogy azt hiszik, meghaltam, hiszen Bellának ezt kellett hinnie. Viszont az egész csak egy színjáték volt. Felix által mindannyian tudták, hogy ő csak a szándékot látja, és ha Aro úgy dönt, hogy megöl, akkor Bella is azt fogja hinni, és az én jövőm is el fog tűnni. Kijátszották ezt a kártyát, kijátszották, abban reménykedve, hogy akkor Bella megöli magát. Ők nem ölhették meg, mert szerelmem nem szegett meg semmilyen törvényt sem.

Soha nem gondoltam volna, hogy Bella megölné magát csak azért, mert valakit elvesztett, ezért nem is gondoltam arra, mi van akkor, ha tényleg megtette azt, amit a Volturi várt. Egy pillanatra lelassítottam, de miután meggyőztem magam arról, hogy lehetetlen, hogy megölte magát, tovább futottam, és meg is érkeztem a házhoz.

Esme, a farkasok és Sam bent beszélgettek, de Bellát nem láttam. Óvatosan közlekedtem, nem akartam, hogy meglássanak. Azt hiszik, hogy meghaltam, de ha Bella emiatt megölte magát, akkor én is megyek utána, ezért semmi értelme nem lenne felszakítani a sebeket. Esme is boldogan beszélgetett, de az agya hátsó zugában legszebb közös emlékeinket idézte fel. Szomorúan elmosolyodtam, hogy bent mindenki azt hiszi, hogy rajta kívül senki sem gondol rám, pedig a mosolyok és a vidám nevetések közben gyászoltak – engem. Bella nem tartózkodott bent, ami kicsit megrémített, de amikor észrevettem, hogy hátulról zongoraszó hallatszik, megnyugodtam.

Odalopakodtam a zeneszoba egyetlen kis ablakához, mert nem mertem bemenni. Csak néztem őt, és vártam a megfelelő pillanatot. Gyönyörűbben nézett ki élőben, mint Jasper gondolataiban, hihetetlenül gyönyörűen.

Azt a dalt játszotta, amit én írtam neki – persze ő nem tudott erről -, és csodálatos érzés volt nézni, ahogy játssza. Láttam az arcán, hogy keményen koncentrál, nem akarta elrontani, de vámpír létére még azelőtt korrigálta a hibáját, hogy elkövette volna. Mosolyogva, behunyt szemmel hallgattam. A dalt még nem fejeztem be, de ő még folytatta, és hozzáírt pár hangot, amik úgy illettek oda, mintha egy híres zenész írta volna.

- Ez nagyon szép volt – szólalt meg egy hang Bella mögül; Carl. Ő sem vette észre, hogy belépett, pedig a szaga elég erős volt.

- Edward írta, én csak lejátszottam – mosolyodott el Bella, én pedig úgy éreztem, nem létező szívem újra elkezd dobogni a hangja hallatára, és arra, ahogyan kimondta a nevemet.

- Szépen játszottad – javította ki magát Carl mosolyogva. Ha figyelt volna, észrevehetett volna, de a gondolatait túlságosan lekötötte, hogyan tudná Bellát boldoggá tenni azok után, hogy én meghaltam.

- Tudod, rájöttem valamire. – Bella zavarba jött valamitől és a zongorát fixírozta; utáltam, hogy nem tudok olvasni a gondolataiban.

- Igen?

- Edward… ő a múlt. Azt hittem, szeretem, de igazából nem. Illetve lehet, hogy szerettem is, de van valaki, akit még jobban.

Úgy éreztem, mintha gyomorszájon vágtak volna, mintha már rég nem működő szívem kismillió apró darabra hullna. Mereven bámultam magam elé, és nem tudtam, mit csináljak. Szívem minden kis darabja imádta Bellát, de ő azt mondta, lehet, hogy soha nem is szeretett.

- Ó, tényleg? – kérdezte vigyorogva Carl. Tudta, hogy róla van szó, és magában ujjongott, hogy legyőzött engem. Nekem viszont kedvem támadt volna oda ugrani, és addig szorítani a nyakát, amíg minden élet ki nem száll belőle. De nem tettem; Bellának fontos volt Carl.

- Te végig ott voltál mellettem. Belém vésődtél, de azt hittem, ez nem olyan nagy dolog, és hogy Edwardot szeretem. De aztán átváltoztam, és te újra belém vésődtél, és akkor rájöttem, hogy… én is szeretlek, csak Edward valahogy…

- Megrészegített – felelte Carl, és örült, hogy, bár Bella nem vette észre, de kimondta azt a szót, amire Carl már régóta várt.

Szóval, így állunk. Bella soha nem is szeretett engem, csak azért volt velem, mert a vámpírságomnak köszönhetően vonzó vagyok.

- Hát… így is mondhatjuk – felelte Bella, miközben belenézett Carl szemeibe. Saját szemeimmel nem, de Carl gondolatain keresztül láthattam, hogy amint belenéz a kutya szemeibe, megszűnik körülötte a világ. Aranyszínű szemei vágyakozva, szerelmesen nézték Carlt.

Tudtam, hogy nem lenne szabad kihallgatnom őket, és arra gondoltam, hogy ha most rögtön nem megyek el, ki tudja, mit teszek. De képtelen voltam rá. Megpróbáltam kiadni a parancsot a lábaimnak, de azok nem engedelmeskedtek.

Bella lassan Carl felé hajolt, és ez volt az a pillanat, amikor nem parancsoltam magamnak, hogy álljak fel, hanem reflexszerűen cselekedtem. Befutottam az erdőbe, próbáltam kizárni Carl gondolatait, amik ordítottak, de nem tudtam. Bella és Carl együtt… Bella soha nem szeretett… Bella nem szeret… számára halott vagyok…

Nélküle nem érdemes élnem, az életem nem ér semmit, ha ő nem játszhat fontos szerepet benne. Ő létezésem legjobb része, a kedvenc részem. De sajnos ez a dolog egyirányú, számára én már lezárt téma vagyok, egy befejezett ügy, amit elfelejteni nem fog - köszönhetően vámpírmemóriájának -, de felidézni sem, mert számára csak egy rövid kis fejezet vagyok, egy halk dallam a háttérben. Vehetjük úgy is, hogy boldog szerelmi történetében én csak egy zavaró tényező voltam, de a halálommal – ami nem is történt meg – kiszivárogtam az életéből. Leütötték az utolsó hangot is, amivel elpárologtam a szeme elől, és végre meglátta azt, ami már a legfontosabb számára: Carlt.

Persze Bella nem tudta, hogy még élek, de tudtam, mit kell tennem, hogy ne csak higgye, hogy meghaltam: irány újra Volterra.

Ha elolvastad, írj véleményt, és nagyon szépen köszönöm, ha elolvastad az egész törit! :)
(Nehogy azt higgyétek, hogy mivel vége van ennek a történetnek, az oldalon nem lesz több friss. Novellák folyamatosan kerülnek majd fel! :))

Zongoraszó - 20. fejezet

2010-06-09T12:55:00.002+02:00

Hello! Itt van a 20. fejezet. Alig volt időm írni, de mindenképpen fel akartam rakni ma, szóval lehet, hogy pörgős és szokatlan lett, nem tudom. Azért el lehet mondani kommentben! :)

Zongoraszó

20. fejezet

Két hete változtattak át vámpírrá, és úgy érzem, lassan megszokom ezt az életet. Bár még mindig fura, hogy felerősödtek az érzékszerveim és nem kell aludnom, de egyre jobban élvezem. Látom a jövőt, és ez kicsit megrémiszt, de Esme és Carl segítségével megtanultam szabályozni, így akkor és azt látom, amit akarok – mondjuk, van olyan, hogy egy látomás csak egyszerűen megjelenik előttem. Ráadásul arra is rájöttünk, hogy a jövő változtatható, és én csak a szándékot látom, ami még módosulhat.

- A szemednek már egész szép színe van – jegyezte meg Esme, amikor hazaértünk egy vadászat után. A képességemet kihasználva, előre tudtuk, merre kell mennünk.

Odamentem az előszoba falán lógó tükörhöz, és belenéztem. A bőröm sima volt és hófehér, a hajam lágyan omlott a hátamra, eddig vérvörösen ragyogó szemem már aranybarnán csillogott.

- Szerinted találkozhatok még anyámmal? – kérdeztem óvatosan, előre félve a választól. A nyári szünet óta nem hívtuk egymást, de nem tudom, találkozhatok-e még vele valaha.

- Hát, Bella – kezdte Esme -, nem biztos, hogy jó ötlet. Ha a Volturi rájön, lehet, hogy megölik.

- De azt látnám előre.

- Én… én nem akarok semmit sem mondani. A Volturitól félek, ezért próbálom elkerülni – mondta, majd kiment a hátsó teraszra.

Leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét, hogy eltérítsem a gondolataimat. Most akkor tényleg nem láthatom többé az anyámat? Vagy láthatom, de akkor el kell neki mondani, hogy mi vagyok, és figyelnem kell a jövőt, hogy előre tudjam, mit tud Volturi.

Kinyílt a bejárati ajtó, és belépett Carl. Kikapcsoltam a tévét, amit automatikusan nyomkodtam tovább, amikor nem is figyeltem oda. Carl az elmúlt napokban rendszeresen meglátogatott. Mindig látszott rajta, hogy kicsit feszélyezve érzi magát, de az is, hogy örül, hogy lát.

- Szia, Carl! – köszöntem mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. – Hogy vagy?

- Kösz jól – ült le mellém.

Mindketten elhallgattunk; én Carlt figyeltem, ő viszont csak gondolkozott valamin.

- Mi a baj? – kérdeztem pár perc hallgatás után.

- Semmi, csak… ez olyan fura. – Értetlenül néztem rá. – Mármint az, hogy egy vámpírba vésődtem be. Hiszen az ellenségem vagy!

- Khm… ez durva volt – jegyeztem meg, de tudtam, hogy igaza van.

- Bocs. Nem láttad előre? – kérdezte vigyorogva. Carlnak tetszett a legjobban ez a jövőbelátós dolog.

- Nem azt figyeltem – mosolyogtam rá.

- Na, de milyen érzés, hogy tudod előre, mi fog történni?

- Már ezerszer elmondtam, hogy furcsa, de jó.

- És szerinted jó, hogy átváltoztál vagy nem?

- Hát… ez bonyolult – fújtam ki a levegőt. – Van egy csomó jó és rossz is benne, de a legrosszabb az az ok, amiért ez lettem. - Mivel nem tudjuk, hogy ki változtatott át, ezért arra gondoltunk, hogy a Volturi egyik tagja volt, akik ugyebár Edwardért jöttek.

- Én… tényleg sajnálom – mondta, de hallatszott a hangján, hogy egy kicsit örül annak, hogy megszabadult a vetélytársától.

És nekem is furcsa; sok minden megváltozott. Már nem gondolok úgy rá, mint régebben, viszont Carl iránt felerősödtek az érzelmeim. Minél több időt töltök vele, annál jobban megkedvelem; és szerintem ezt ő is tudja.

- Ígérd meg, hogy te soha nem mész el – kértem.

- Te is – mondta egy bólintás kíséretében.

- Ígérem – öleltem át.

Karjait körém fonta, én meg belepusziltam a nyakába. Egy kicsit elhúzódott, de a karjait nem vette le rólam. Közelebb hajoltam hozzá, az ajkaink már csak centikre voltak egymástól.

- Vagy segítesz, vagy meghalsz – súgta Aro Edward fülébe nyájasan.

- Soha – sziszegte.

- Már ő is vámpír. Nem ugyanaz a személy, akit te ismertél.

Megráztam a fejem, és visszatértem a való világba.

- Minden rendben, Bella? – kérdezte.

- Igen… vagyis nem – ugrottam fel. – Edwardot meg akarják ölni.

- Mindig csak Edward! – fakadt ki Carl; csodálkozva néztem rá. – Észrevetted már, hogy akárhányszor egyedül vagyunk, mindig ő töri meg a szép pillanatokat?

- Én… - nyeltem. – Nem direkt.

- De ez így akkor sem oké. Figyelj, Bella, tudom, hogy szereted, és tudom, hogy engem nem, de örülnék annak, ha nem emlegetnéd állandóan őt.

- De hiszen te kérdezted, én csak válaszoltam.

- Nem érdekel – mondta, majd kiviharzott az ajtón, és majdnem fellökte Esmét.

- Mi történt? – kérdezte valószínűleg Carlra utalva.

- Edwardot meg akarják ölni.

- Mi?! – kérdezte sikítva.

- Aro azt mondta neki, vagy segít, vagy meghal, és Edward nem akar segíteni. Azt sem tudom, miben.

- Nem tudsz többet megtudni? – kérdezte aggódva.

Becsuktam a szemem, és próbáltam Edward jövőjére koncentrálni több-kevesebb sikerrel. Eleinte csak képek ugrottak a szemem elé, amin Aro Edwarddal beszélget, illetve olyan, amin egy idegen vámpír Edward felé sétál, de végül elkaptam egy hosszabb jelenetet.

- Miért nem akarsz együttműködni? – kérdezte Aro.

- Nem fogom feláldozni, se átverni.

- Jaj, fiam! Te tényleg nem vetted észre eddig, hogy a drágalátos Bella csak kihasznál téged?

- Nem használ ki – védekezett Edward.

- Ó, dehogyisnem – mosolygott Aro. – És pont ezért kell segítened nekünk; mi el tudjuk tűntetni. Nyomtalanul.

- Miattam van – néztem Esmére idegesen. – Meg akarnak ölni engem, de Edward nem akar segíteni nekik, ezért halállal fenyegetik. Csak azt nem értem, hogy miért nem tudnak megtalálni.

- Lehet, hogy az elméd miatt. Edward és Aro sem tud olvasni a gondolataidban.

- De ennek semmi köze ahhoz, hogy megtalálnak-e vagy sem. Ha meg akarnak találni, akkor idejönnek. Már voltak itt egyszer, tudják, merre kell jönni.

- Az egyik emberük képessége az, hogy megtalál bárkit. Gondolom, téged nem sikerült, ezért úgy gondolják, hogy valahova elrejtettünk.

- De előtte miért nem ellenőrizték, hátha itt vagyok?

- Mert ez még nem történt meg – jutott eszébe Esmének.

- Tényleg! Viszont akkor lehet, hogy idejönnek. El kell tűnnünk.

- Menjünk északra a Denali klánhoz. Ők biztos megengedik, hogy ott maradjunk – javasolta Esme.

- Esme, ha engem nem találnak meg, Edwardot megölik. El kell mennem a Volturihoz.

- Nem engedhetem; túl veszélyes.

- Inkább én haljak meg magam miatt, mint Edward miattam. Hol lakik a Volturi?

- Volterrában, Olaszországban. Veled megyek!

- Nem akarom, hogy bajod essen. Azt sosem bocsátanám meg magamnak. – Ettől a kijelentéstől úgy éreztem, mintha egy tizenkilencedik századi romantikus regényben lennék, de mégis igaz volt.

- Bella, kérlek!

- Esme, ha odamegyek, akkor engem megölnek, de Edward megmenekül. Viszont, ha te is odajössz, lehet, hogy téged is megölnek. Kérlek szépen, ne gyere velem!

- Elmondom, merre kell menned – mondta, majd gyorsan elmagyarázta, mi hol van Volterrában. – Ha valami kimaradt, nézd meg a jövőt. Keresd meg azt, amikor visszajössz ide megkérdezni, merre kell menni, és akkor látod, hogy elmondom – mosolygott, de a mosolyában szomorúság és aggódás is volt.

- Azt hiszem, most azonnal kéne indulnom.

- Szólj Benéknek!

- Ők is velem akarnak majd jönni – ráztam a fejem. – Mennem kell.

- Vigyázz magadra, Bella – ölelt át.

Felkaptam egy táskát, amibe beleraktam a telefonom és a bankkártyámat, majd kimentem az ajtón. Beültem Edward kocsijába és elindultam a reptér felé.

Zongoraszó - 19. fejezet

2010-06-02T15:40:00.002+02:00

Zongoraszó

19. fejezet

Sikítottam és ösztönösen ütöttem, amit értem, de a rejtélyes idegen már nem volt ott. Egy rövid pillanatig nem éreztem semmit, és azt hittem, meghaltam, de aztán elképzelhetetlen fájdalom borított el, és azt kívántam, bárcsak halott lennék.
Mintha valaki lávába dobott volna, amiben sav is van. Mintha egy busz jött volna nekem iszonyatos sebességgel, aztán amint nekem ütközött felrobbant és meggyulladtam. A fájdalom ahelyett, hogy megszűnt volna, csak erősebb lett. Minden porcikámban ott volt, és mindet égette, szúrta és marta. Ordítani akartam, de nem tudtam; meg akartam szűntetni, de nem tudtam, hogyan; meg akartam halni, de valami nem engedte.
Valami eszembe jutatta, hogy élnem kell. Élnem kell, méghozzá Edwardért. Az agyam kikapcsolt mindent, kivéve az iszonyatos fájdalmat és Edward képét.
Egyik felem azt mondta, kibírja a kínt Edwardért, a másik azt, hogy inkább meghal, csak ne kelljen szenvedni. Nem tudtam, melyik felemnek van igaza, de az újabb irtózatos lánghullám miatt nem is érdekelt. Ez most sokkal erősebb volt, mint az eddigiek, és amilyen hirtelen jött, olyan hamar ment is el.
- Bella, Bella, jaj, Istenem, Bella – szólongatott Esme. Úgy éreztem, a fülembe kiabál, de amint kinyitottam a szememet, láttam, hogy nincs is a szobában. A konyhában csinált valamit, és közben magában beszélt.
A nappaliban feküdtem a kanapén, de az egész hely olyan más volt. Láttam az apró porszemcséket és, ha kinéztem az ablakon olyan helyekig elláttam, ahol még nem is voltam. Nem értettem, mi történik velem, arra gondoltam, ez csak egy álom.
- Jaj, Bella, végre felébredtél. Sajnálom, sajnálom, sajnálom – kántálta, miközben leült elém.
- Mi történt? – kérdeztem értetlenül.
- Vámpírrá változtál – suttogta.
Elfogott a rémület. Mi az, hogy vámpírrá változtam? Ez lehetetlen. De akkor rájöttem, mi történt: valaki megtámadt és belém harapott; direkt változtatott át. Vajon mi oka lehetett rá?
Ben jött be a házba, nyomában Carllal. Mindketten aggodalmas arcot vágtak; Carlé bűntudattal volt megfűszerezve.
- Bella, minden rendben? – kérdezte Esme aggódva.
Körülnéztem, és észrevettem, hogy senki nincs a házban Esmén és rajtam kívül. Már képzelődöm is!
- Igen, persze. – De amint kimondtam, megláttam magam előtt egy őzet, aki futott valami elől.
- Azt hiszem, el kéne mennünk vadászni – mondta Esme, mire a kép eltűnt előlem. – Én is rég ettem, és gondolom, te is éhes vagy.
A vadászat gondolatára is összeborzongtam, de én is beláttam, hogy hihetetlenül éhes vagyok, és amint arra gondoltam, hogy eszek – illetve iszok -, méreg kezdett el termelődni a számban.
Szó nélkül kifutottunk a házból, és bementünk az erdőbe; Esme végig szorosan követett. Mélyet szippantottam a levegőből, és megéreztem valaminek a szagát. Elindultam abba az irányba, ahonnan a szagok jöttek, és egy nagyobbacska mezőn találtam magam. Körülbelül tíz őz ugrándozott, de ahelyett, hogy néztem volna őket, lassan elindultam az egyik felé. Az illata teljesen elbódított, és, mint valami őrült, futottam utána.
Menekült előlem, és csak akkor esett le, hogy ugyanazt láttam magam előtt, mint a házban, amikor már a szerencsétlen állat vérét szívtam. Megdöbbentem, de úgy gondoltam, ráérek később is foglalkozni vele, ezért inkább csak arra koncentráltam, hogy ne vesszen kárba egy csepp vér se.
Amikor megittam az összes vérét az állatnak, szememmel megkerestem Esmét. Épp egy őzzel végzett, majd odafutott hozzám.
- Mehetünk vissza?
- Igen – válaszoltam.
Pillanatok alatt visszaértünk a házba; leültem a kanapéra, és rájöttem, hogy mit is tettem az előbb. Egy állat vérét ittam. És normálisnak gondoltam. Úgy éreztem, ez a helyes és a megszokott. Most már így kell élnem.
Elszörnyedtem és összeborzongtam egy időben azzal, hogy Carl és Ben beléptek az ajtón. Ugyanaz a mozdulatsor, amit már láttam egyszer. Carl szemei egy pillanatig kővé dermedtek és összekapcsolódtak az enyéimmel. Mintha meglepődött valamin, de aztán elszomorodott.
- Vámpír lettél – mondta Carl letörten, amikor leült mellém. Épp meg akartam kérdezni Esmét, hogy miért láttam előre a dolgokat, de Carl láttán nem akartam a saját problémáimat is felvetni.
- Igen – mondtam halkan, de a hangom mégis vidámabban csengett, mint eddig bármikor. Csak most vettem észre, hogy az is megváltozott.
- De hogyan? – Láttam, hogy tényleg kíváncsiak, ezért gyorsan összefoglaltam.
- Megtámadt egy vámpír. Megharapott, aztán el is ment. Nem láttam, hogy ki az. – Nem is tudom, mire számítottam, de arra végképp nem, hogy Carl odaugrik Esméhez és elkapja a nyakát.
- Te voltál! – mondta neki.
Odarohantam és lefejtettem Carl kezét Esme nyakáról. Meglepetten tapasztaltam, hogy még Carl ellenállása ellenére is sikerült ez a művelet. Carl is csodálkozva nézett rám, Esme pedig hálálkodva, de ő nem lepődött meg.
- Még újszülött vagy. Ők erősebbek az idősebb vámpíroknál – magyarázta meg.
Újra kinyílt az ajtó, és belépett a többi farkas és Samantha; feszülten mosolyogtak.
- Bella, jól vagy? – kérdezte Carl.
- Már miért ne… - kezdtem volna a kérdést, amikor észrevettem, hogy senki sem lépett be az ajtón. – Az előbb beléptek.
- Kik? – kérdezte Carl feszengve.
- Samantha és a többiek. – Amint ezt kimondtam, beléptek a megnevezettek. Biztos voltam abban, hogy tényleg bejöttek, mert Carl csodálkozva nézett rám, Esme pedig odarohant hozzájuk; Ben viszont csak ült és gondolkozott.
- Ugyanezt láttad? – kérdezte az bejáratra mutatva. Bólintottam, mire felszisszent. – Bella, próbálj meg arra koncentrálni, hogy mit fogok mondani egy perc múlva! – utasított, mire feszült csönd telepedett a házra.
Behunytam a szemem, és erősen koncentráltam. Ben ugyanúgy állt, mint eddig, és szólásra nyitotta a száját.
- Látod a jövőt.
Megborzongtam és kinyitottam a szemem. Nem értettem, hogy miért kellett kinyitnom, amikor eddig is láttam, mi történt.
- Látom a jövőt? – kérdeztem kiáltva, mire mindenki meglepetten rám nézett. – Már máskor is volt ilyen. Úgy értem, emberként is volt olyan, hogy azt álmodtam, ami később megtörtént, de most irányítani is tudom.
Újra becsuktam a szememet, és nem foglalkoztam azzal, hogy mindenki egyszerre kezdett el kérdezősködni. Próbáltam arra gondolni, hogy Carl mit mond majd a képességemről.
- Ez… eszméletlen jó.
- Kösz, Carl – mondtam mosolyogva, amikor visszatértem a jelenbe. Értetlenül nézett rám, ezért megkérdeztem. – Mit gondolsz a jövőbelátásról?
- Ez… eszméletlen jó – mondta el újra a szavakat, mire a vigyorom még nagyobbra húzódott. – Szóval, mire is mondtad, hogy kösz?
- Láttam, hogy ezt fogod mondani. Mármint azt, hogy eszméletlen jó.
- Hát az. Úgy értem, először furcsa volt, aztán, amikor leesett, hogy így mindig látod, ki mit akar, már jónak tartottam – mosolyodott el lágyan.
Megint csak arra gondol, hogy biztonságban vagyok-e. Halkan sóhajtottam, és bűntudatom támadt, hogy eddig mindig visszautasítottam Carlt. De most vámpír vagyok! Lehet, hogy nincs is belém vésődve.
- Hé, Carl – húztam arrébb, bár tudtam, hogy így is meghall mindenki Samen kívül. – Még mindig belém vagy vésődve? – kérdeztem egy szuszra.
- Nem. – Valamiért elszomorodtam. – Újra beléd vagyok vésődve.
- Tessék?
- Amikor „meghaltál” ez a láthatatlan kötelék megszakadt közöttünk, de amikor most újra megláttalak, megint megtörtént.
Nem tudtam, mit mondjak erre, de szerencsére Sam megmentett.
- Bella, milyen vámpírnak lenni?
- Érdekes… és más. Mindent látok, mindent hallok, minden megváltozott – mondtam szomorúan a végét.
- Bella – karolt át –, attól, hogy vámpír vagy, mi ugyanúgy szeretünk téged. Az, hogy Carl már nincs beléd vésődve, még nem jelenti azt, hogy nem lehettek jóban.
- Ööö… újra belém vésődött – javítottam ki.
- Mi? De hisz ez csodás! – ölelt át boldogan.
- Sam, vámpír vagyok. Nem hiszem, hogy a la pushiak örülnének annak, ha odamennék.
- Bella, azt hívunk oda, akit akarunk. De gondolom, már itt fogsz lakni. – Ránéztem Esmére, aki eddig minket figyelt, és most boldogan bólogatott.
- Azt hiszem – mondta Esmére vigyorogva.

Ui.: Mielőtt megkérdeznétek, tudom, hogy Meyernél úgy van, hogy Alice nem látja a farkasok jövőjét, de nálam nem pont olyan a képessége, ergo Bella mindenkiét látja.

Ha elolvastad, légyszi, írj véleményt! :)

Zongoraszó - 18. fejezet

2010-05-26T15:08:00.001+02:00

Zongoraszó

18. fejezet

Ijedt tekintetemmel valaki olyat kerestem, aki tudja, mi folyik itt. Az egyetlen Edwrad volt, de nem voltam benne biztos, hogy csak a fejéből olvasta ki, miért vannak itt ezek a vámpírok. Úgy nézett ki, mint aki már régebben ismertséget kötött vendégeinkkel.

- Aro, ezt nem teheted – mondta Edward az előbb beszélő vámpírnak.

- Edward, fiam! Te is tudod, mi a szabály. Nem hiszem, hogy kivételt tehetek – mosolygott mézédesen Aro.

- Mi folyik itt? – kérdezte Carl, mintha csak a gondolataimban olvasott volna.

- Alakváltó, te most csöndben vagy! – közölte a fehér hajú, gyilkos tekintetű vámpír. Carl és a többi farkas is meglepetten nézett rá, de jobbnak láttak nem ellenkezni vele.

- Bellának viszont joga van tudni – jegyezte meg Edward.

- Hm, gyermekem, tudod, kik vagyunk? – kérdezte Aro, mire a fejemet ráztam.

- Aro, erre most nincs időnk! – A fehér hajúnak a hangja is olyan kegyetlenséget sugárzott, mint a tekintete.

- Caius, annyi időnk van, amennyit csak el tudsz képzelni. Nem sietünk sehova! – Aro felém fordult és nyájasan elmosolyodott. – Bella, mi vagyunk a Volturi, a vámpírok uralkodói. És van egy szabályunk, miszerint az emberek nem tudhatnak a létezésünkről. Aki mégis tud, arra semmi jó nem vár – húzta el a száját, és szomorúan mosolygott rám.

Tudtomon kívül el kezdtem remegni. Edward átölelt, de még így sem éreztem magam biztonságban. Tudtam, hogy ezek a vámpírok meg fognak ölni, hiszen ezért jöttek. És tőlük nem tud senki megvédeni.

- Viszont – kezdte Aro lelkesen, mire Edward megfeszült, de nem szólalt meg – van egy megoldás, amivel el lehet sikálni az ügyet.

- Benne vagyok – mondta Edward csendesen.

- Várj, még el akarom mondani hangosan is. Szóval, Bella, ezt főleg neked mondom, ha Edward csatlakozik hozzánk, mindenki szabadon elmehet, és téged sem fogunk megölni. Hogy tetszik?

- Pontosan mit jelent ez rá nézve? – kérdeztem Edward felé bökve a fejemmel. Emlékeztem, hogy Ben egyszer azt mesélte, a Volturi meg akarja ölni Edwardot. Vajon még mindig ezt akarják?

- Ó, csak néha segít nekünk a képességével. Minden rendben lesz vele, gyermekem.

- Így lesz a legjobb, Bella – mondta Edward és jelképesen lement Aróékhoz.

- De… Nem hiszem, hogy miattam neki kéne szenvednie.

- Jaj, gyermekem, ez nem szenvedés, hanem csupa móka! – csapta össze a tenyerét, de engem nem sikerült meggyőznie.

Ránéztem Edwardra, akin látszott, hogy azt akarja, hogy gyorsan elmenjenek. Nem akartam, hogy neki kelljen fizetnie azért, mert beleütöttem az orromat olyan dolgokba, amikbe nem kellett volna.

Körbenéztem, és észrevettem, hogy a farkasok is azt szeretnék, hogy menjenek már el, de Carl nem is akarta, hogy Edward visszajöjjön. Látszott rajta, hogy örül a gondolatnak, hogy Edward többet nem jelent számára terhet. És láttam még valamit a szemében: ugyanolyan vádaskodóan nézett a Volturira, mint Edwardra. Úgy látszik, mindenkit felelősnek tart az apja haláláért – és most végre azt tartja felelősnek, aki tényleg az.

- Mi lenne, ha mégis megölnének engem? – Én tényleg nem akartam, hogy mások szenvedjenek a hülyeségeimért.

- Gyermekem, gyermekem! – fogta meg a kezemet Aro, mire Edward felszisszent és láttam rajta, hogy szidja magát, amiért nem lépett közbe. Csak azt nem tudtam, miért. – Mi a…?

Aro nem fejezte be a mondatot, és nem tudtam, hogy mi baja van, de Edward fellélegzett. Ez jót jelent – könyveltem el magamban. Jót, de vajon mit?

Kérdőn néztem Edwardra, aki csak intett, hogy várjak.

- Bella! – rántott a kezemen Aro. Próbálta gyengéden csinálni, de még így is nyögtem egyet fájdalmamban. – Mi vagy? – Nézése szinte égette a szememet. Nem lepődtem meg a kérdésen annyira, mint amikor Isaac kérdezte, inkább azon gondolkodtam, vajon milyen képessége lehet.

- Aro el tudja olvasni az emberek valaha gondolt gondolatait, ha hozzájuk ér – mondta Edward. – De te nála is befuccsoltál.

- Hm… Érdekes – mormogott félhangosan a vezető. – Mondd csak, Bella! Nem volna kedved, átváltozni?

- Nem! – kiáltottam egyszerre Edwarddal és Carllal. Én, mint vámpír? Nem hiszem, hogy menne nekem az az élet. Nekem tökéletes jó az, ami van – és néha kicsit sok is.

- Bella, Bella, Bella – énekelte újra a nevemet Aro. – Ha átváltozol, és mellénk szegődsz, elengedhetjük a szívszerelmedet – intett a fejével Edward felé.

- Nehogy igent mondj, Bella – mondta „szívszerelmem” ingerülten.

- De! Változtass át! – mondtam Arónak, aki győztesen vigyorgott.

- Aro – szólalt meg Edward -, beszélhetnék Bellával négyszemközt?

- Fiam, arra sajnos nincs lehetőség. Mi van, ha elszöknétek?

- Ha el akarnánk szökni, már megtettük volna – mondta Edward, de úgy tűnt, mint aki beletörődött abba, hogy itt kell megbeszélnünk azt, amit mondani akar. – Bella, figyelj! Te nem akarhatod ezt az életet. Ez nem neked való. Én vállalom, hogy elmegyek velük, és akkor téged békén hagynak, de nem akarom, hogy neked bajod essen.

- Én se, hogy neked.

- Az átváltozás fájdalmas – próbált lebeszélni.

- Inkább, minthogy velük kelljen élned, és azt kelljen tenned, amit ők parancsolnak.

- Bella, kérlek. Értem ne változz át!

Erre nem tudtam, mit felelni. Egyrészt meg akartam menteni őt, ha már egyszer esélyem van rá, másrészt teljesíteni akartam, amit szeretne. Carlra néztem, aki elszörnyedve bámult maga elé. Talán elképzelt vámpírként? Megborzongtam, ahogy arra gondoltam, hogy vért iszom, de még mindig úgy gondoltam, hogy Edwardért bármit.

- Aro – kezdte Edward, mielőtt én megszólalhattam volna -, ha én most elmegyek veletek, nem fogjátok bántani Bellát? – Láttam, hogy úgysem hagyná, hogy átváltozzanak, ezért nem láttam értelmét kötözködni.

- Persze, hogy nem – mosolygott Aro. – Minek nézel te engem?

- Akkor azt hiszem, hogy mehetünk.

- Jól van, fiam. Búcsúzz el gyorsan, mert soha többet nem látjátok egymást! – Hogy képes ezt is mosolyogva mondani?

Észre sem vettem, hogy a könnyeim folynak, csak akkor, amikor Edward odajött és letörölte az arcomat. Mindketten néztük egymást úgy, hogy soha ne felejtsük el a másikat. Edward lehajolt hozzám, és egy pillanatra összeért a szánk – de csak egy pillanatra. Megöleltem, ő pedig szorosan, de óvatosan tartott.

Torokköszörülést hallottam, mire elengedtük egymást. Legnagyobb meglepetésemre Ben és Edward kezet fogtak, a többiek csak intettek. Aro mosolygott, a többi embere karót nyelve állt és türelmesen várták a jelt az indulásra.

- Ég veletek! – bólintott mosolyogva a vezető.

Edwarddal összekapcsolódott a tekintetünk, és az egyetlen, ami megállított abban, hogy utánuk rohanjak és megakadályozzam, hogy elmenjen, az volt, hogy már semmi erőm nem maradt.

- Bella, jössz? – kérdezte Ben kedvesen. Próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

- Majd hazamegyek – válaszoltam ügyelve arra, hogy a hangomon ne hallatszódjon, hogy sírok. Én sem értettem, miért tartottam vissza a könnyeimet, amikor amúgy is tudták, hogy sírok, de valahogy jobban éreztem magam tőle. – Lehet, hogy csak holnap.

- Eljöjjek érted?

- Nem fontos. – De Ben nem hagyta magát.

- Holnap kilenckor itt várlak – mondta Ben szomorúan mosolyogva, majd elhajtottak.

Lerogytam az egyik lépcsőfokra és hagytam, hogy a könnyeim mindent beterítsenek. Néha csak akkor tudunk értékelni valamit, ha már elvesztettük. Én elvesztettem egy számomra fontos embert. Egy olyan személyt, aki sokat jelentett nekem, aki vigyázott rám, aki megvédett, aki velem volt, ha úgy akartam, és nem érezte azt, hogy irányítom, aki attól volt boldog, hogy én vele voltam, és mindig örült, ha látott.

Hirtelen neszt hallottam valahonnan, majd rá egy pillanatra mellettem termett Esme. Nem mondott semmit, csak leült mellém és átkarolt; könnyek nélkül sírt. Az ég besötétedett, és a hold volt az egyetlen, ami fényt adott. Mikor mind a kettőnknek elfogyott az ereje a gyásztól, megszólaltam.

- Mióta vagy itt? – utaltam arra, hogy eddig valahol északon volt.

- Már itt volt a Volturi, amikor megérkeztem. Nem akartam, hogy észrevegyenek, ezért elbújtam.

- Miért nem léptél közbe, amikor elvitték Edwardot? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Nem tudtam volna mit tenni ellenük – válaszolta csendesen.

- De megpróbálhattad volna! Lehet, hogy most itt lenne, de te nem tettél semmit! – vádoltam meg alaptalanul.

Tudtam, hogy semmi értelme vádolni valakit, aki nem tehet semmiről, de úgy éreztem, ettől könnyebb. Esme tudta, hogy nem gondolom komolyan, de bántotta, láttam a szemén.

- Bocsánat – mondtam kétségbeesett hangon. Most mi lesz? Vajon betartják a szavukat, és nem ölik meg Edwardot?

- Semmi baj, édesem. Megágyazok neked, jó?

- Nem kell – mondtam, de Esme addigra már eltűnt.

A körülöttem lévő csend ijesztő volt, és valami azt súgta, menjek be a házba, de a lábam nem mozdult. Továbbra is csak ültem és vártam, hogy történjen valami.

Megmozdult egy bokor nem messze tőlem, és azt hittem, kiugrik a szívem. A hirtelen jött zajtól, felugrottam és ösztönösen hátrébb húzódtam – egyenesen valakinek a kezei közé.

Befogta a számat, és éreztem a nyelvét a nyakamon. A sokktól ledermedtem, és nem tudtam megmozdulni. Az agyam azt parancsolta, hogy rúgjak, üssek, harapjak és sikítsak, de a testem nem engedelmeskedett neki.

Egészen addig, amíg meg nem éreztem az illető fogait – a nyakamban.

Ha elolvastad, írj kommentet! :)

Zongoraszó - 17. fejezet

2010-05-19T16:25:00.004+02:00

Sziasztok! :) Itt van a következő rész, remélem, tetszik! Írjatok kommentet! :D

Zongoraszó

17. fejezet

Ben elvitt a rezervátumba, majd visszament Edward házához. Egy szót sem szólt hozzám, de nem is voltam olyan állapotban, hogy beszélni lehessen velem. Valaki meghalt. Közülünk. Teljesen sokkolva voltam, és nehezemre esett gondolkozni is. Azt is nehezen vettem észre, hogy Sam házának nappalijában ülök és nem Ben hátán.

Sammel nem találkoztam, de feltételeztem, hogy valahol a házban van. Istenem, mi van, ha a halott Dave? Sam teljesen ki fog készülni! Vagy, ha Eric? Vagy Adam?

És a legrosszabb: ha esetleg Carl… Tudom, nem szép dolog, hogy sokkal jobban fájna Carl elvesztése, mint a többieké, de nem tehettem róla.

Körülbelül fél óra bambulás után csöngettek. Mire eljutott a tudatomig, hogy ki kéne nyitni az ajtót, Samantha már a vendégünkkel beszélgetett. Nem tudtam felfogni sok mindent, de azt hallottam, hogy Sam elkezdett sírni, majd vitatkoznak valami olyasmin, hogy oda kéne-e vinni, vagy sem. Úgy tűnt, a látogatónk győzött, aki Ben volt.

- Szia, Bella! – köszönt fájdalmas hangon, majd leült mellém. Viszonoztam a köszönést egy bólintással, és vártam, hogy mondjon valamit. – Egy farkas meghalt közülünk, te is láttad.

- Ki volt az? – kérdeztem rekedt hangon előre félve a választól. Ránéztem Benre, de nem tudtam kiolvasni semmit sem a szeméből.

- Adam – mondta egy sóhaj kíséretében.

Tudom, önző dolog volt, de egy kicsit megkönnyebbültem; örültem, hogy Carl még él. Viszont az, hogy az álmom megint valóra vált, megrémisztett. Tulajdonképpen láttam a jövőt, és ez félelmetes volt. Bárcsak tudnám irányítani azt, hogy mit álmodok!

Eszembe jutott, hogy az álmom nem ott végződött, hogy valaki meghalt, hanem utána még megjelent egy vámpír, aki ijesztően nézett ki. A gyomrom görcsbe rándult a gondolatra, hogy lehet, hogy Adam halála nem a legrosszabb a mai napon.

- Nekem vissza kell mennem a kocsimmal, hogy el tudjuk hozni a holttestét. – Az utolsó szónál megbicsaklott a hangja. Furcsa volt az erős, öntudatos, sebezhetetlen Bent ilyen állapotban látni.

- Én is mehetek? – tudakoltam halkan.

- Biztos? – kérdezte mélyen a szemembe nézve, mire bólintottam. – Oké. Sam?

- Én is megyek – válaszolta. Eddig észre sem vettem, hogy a szobában van.

Ben felhúzott a kanapéról, majd átmentünk a háza mögött álló kocsihoz. A fekete autó egy halottszállítóra emlékeztetett, és amikor rájöttem, hogy a jármű most tényleg arra kell, a gyomrom még kisebbre zsugorodott.

Beszálltunk a kocsiba, és már mentünk is Edward háza felé; pár perc alatt meg is érkeztünk. Rémülten néztem körbe, rettegve attól, hogy mit találok.

A vér tócsákban állt, néhol beleragadt egy-egy szőrcsomó is. Isaac, a nőstény és Alex testét nem láttam, és mivel a többieket sem, arra gondoltam, hogy éppen elássák valahova. Egy holttest viszont még ott volt az egyik fánál: Adamé. Testéből ki volt tépve egy darab, ami pár méterre tőle rohadt, a vére a mellette lévő fát is beborította, a szemei nyitva voltak.

Ijedten kaptam el a tekintetemet Adam szemeiről, amikben azt láttam, amit álmomban: vád, fájdalom, szenvedés. Ben kinyitotta a csomagtartóját és leterített egy porkócot. Gondolom, utána a halott farkas testét rakta oda, de azt már nem bírtam nézni.

Megláttam Edwardot a lépcsőn ülni, és én is letelepedtem mellé.

- Hogy vagy? – kérdeztem.

- Megtörtént az, amit nem akartam – utalt arra, hogy megint meghalt valaki közülünk. – Én tehetek Adam haláláról, és ez… - Nem tudta, hogy fejezze be a mondatot.

- Nem a te hibád – mondtam csendesen. – Önként vállalta a harcot.

- Nem lett volna szabad hagynom. Tanulhattam volna a múltkoriból. – A hangja kísérteties volt.

- Edward, te figyelmeztetted őket, de ők segíteni akartak. Adam is önszántából jött el.

- És te hogy vagy? – váltott témát.

- Jól. Miért lennék rosszul? Hiszen én nem harcoltam.

- Ben az előbb arra gondolt, hogy fél óráig nem tudtad, ki halt meg, és rémes állapotban voltál a nappaliban – magyarázta.

- Ó. Életem legrosszabb fél órája volt.

Ekkor megjelentek a többiek gyászos arccal. Odafutottam Carlhoz és megöleltem, mire ő visszaölelt. Olyan jó érzés volt hozzáérni, és az még jobb volt, hogy éreztem a karjait körülöttem, fejét a vállamon.

Amikor elengedtem Carlt, észrevettem, hogy a hangulat milyen nyomasztó. A gyász, a fájdalom és a bűntudat a levegőben szikrázott.

- Edward, eljössz majd a temetésre? – törte meg a fullasztó csendet Eric. Carl halkan morgott, de nem szólt semmit.

- Nem hinném, hogy ezt akarná – intett a fejével Edward a kocsi felé, amelynek már le volt csukva a csomagtartója: Adam már bent feküdt.

- Szerintem nyugodtan eljöhetsz – mondta Dave, aki Sam derekát ölelte.

- De nem hiszem, hogy… - kezdte volna Edward, de nem fejezte be, hanem várakozóan Carlra nézett. Valószínűleg kiolvasott valamit a fejéből – talán, hogy mondani akar valamit.

- Szerintem sem kéne jönnie – jelentette ki Carl.

- Carl! – sziszegtem neki, de még arra sem vette a fáradságot, hogy rám nézzen. Helyette a vámpír felé kezdett menni.

- Most miért? Hiszen az ellenségünk! Miatta halt meg Adam és az apám.

Mély, súlyos csend ereszkedett ránk, percekig nem szólalt meg senki.

- Az nem Edward hibája – közöltem Carllal halkan.

- Bella, te is tudod, hogy ő kérte a segítséget – mondta, mintha ez azt jelentené, hogy megparancsolta, hogy álljanak mellé.

- Megkérdezte, hogy vállaljátok-e a kockázatot! – vágtam vissza. A többiek döbbenten néztek ránk.

- De akkor is az ellenségünk! Nem vele, hanem ellene kéne lennünk.

- Hát én nem tartozom bele a „lennünk”-be. - Felsétáltam Edward teraszára és odaálltam mellé. Ő teljes nyugalommal figyelte az eseményeket.

- Mi lenne, ha nem vitatkoznánk? – szólalt meg Dave. – Carl, az egyik barátodat most ölték meg, és te azon lovagolsz, hogy ki a felelős érte? Te tényleg nem vetted észre, hogy Edward volt az, aki megmentett téged?

- Tessék? – kérdeztem értetlenül Carlra emelve a tekintetemet, akin látszott, hogy zavarban van.

- Isaac ráugrott Carlra – válaszolt Dave -, és már majdnem beleharapott, amikor Edward odarohant és megölte Isaacet.

- Majdnem meghaltál, és azt hibáztatod más haláláért, aki megmentett? – néztem Carlra mérgesen.

- Nekem mindegy! Eljössz a temetésre? – Érdekes volt Carl ilyen helyzetben.

- Talán – válaszolta a megnevezett.

Edward oldalra nézett, majd szép sorban a többi farkas is. Én még nem hallottam azt, amit ők, de tudtam, hogy valaki közeleg. Mindenki elkezdett morogni, és kezdtem kényelmetlenül érezni magam úgy, hogy nem tudok semmit. Rápillantottam Samre, aki ugyanolyan idegesen nézett rám, mint én rá – ő sem tudta, mi folyik itt.

Hirtelen suhogást hallottam; nem értettem, minek lehet ilyen hangja. Tudtam, hogy valami rossz közeledik, ezért belekapaszkodtam Edwardba, aki nem igazán vette ezt észre: csakis az erdőre összepontosított.

És akkor megjelentek, ha jól számoltam heten. Három sorban jöttek; elöl és hátul ketten-ketten, középen pedig hárman. Mindannyian vámpírok voltak; vörös szemű, fekete csuklyás, ijesztő külsejű vámpírok. Elől egy lány és egy fiú állt, akik valószínűleg testvérek voltak. A lány apró és sovány volt, fakó barna haja passzolt sápadt bőréhez, telt ajkai és széles szemei voltak. A fiú haja sötétebb volt, de ugyanolyan gyönyörű volt, mint a lány.

Középen három férfi állt: a két szélső unottan nézelődött, a középső szemében izgatottság, vidámság csillogott és valahonnan ismerős volt. Hátul két fiú állt; mindketten magasak voltak, de csak az egyikükön látszott, hogy izmos, a másik soványnak, de erősnek tűnt.

- Ó, de szépen összegyűltünk itt! – csapta össze kezét a középen álló férfi és elmosolyodott. Hirtelen belém csapott a felismerés: ő volt az álmom végén az a kárörvendően nevető férfi.

- Miért vagytok itt? – kérdezte Edward haragosan.

- Nyugodj meg, fiam! És már amúgy is tudod – mondta még mindig csillogó szemekkel.

- Nem! – Edward védelmezően elém állt, én meg csak értetlenül néztem magam elé.

- Hogy hívnak gyermekem? – A férfi felém sétált; a két elöl álló vámpír meghajolt, miközben elment mellettük. Edward elkezdett morogni, én meg automatikusan hátrébb léptem. – Ne félj tőlem!

- Bella – mondtam végül, mert nem akartam, hogy még közelebb jöjjön. Amint kimondtam, megállt.

- Bella! Bella, Bella, Bella! – Szinte énekelve mondta ki a nevemet, és arra jutottam, hogy ez a vámpír valószínűleg drogos vérét szívta. – Nagy bajban vagy, gyermekem!

Álmokkal teli világ

2010-05-12T18:32:00.000+02:00

Hello! Írtam egy novellát egy pályázatra ( http://leander88.blogspot.com/ ), és úgy gondoltam, felrakom ide, mint mindig, ha pályázatra írok. :D Remélem, tetszik! :)

Álmokkal teli világ

- Megérkeztünk! – Hallottam meg apám kiáltását a fülembe üvöltő zene ellenére.

Kiszálltam a kocsiból és a lehető leghangosabban becsaptam az ajtót magam mögött. Kivettem a sporttáskámat a csomagtartóból, majd a kedvemhez híven levágtam a földre és ráültem. Semmi kedvem nem volt a fél nyarat a nagyszüleimnél tölteni a szüleimmel együtt, de anyám hallani sem akart arról, hogy otthon maradjak tekintve, hogy még „csak” tizenhét éves múltam. Fantasztikus.

Egy árnyék vetült rám, de ahelyett, hogy megnéztem volna, ki az, látványosan fölhangosítottam a zenelejátszómat. Úgy éreztem, Chester Bennington hangja átszakítja a dobhártyámat, de nem érdekelt: sokkal jobban izgatott, hogy ha már idevonszoltak a szüleim, legalább legyen egy kis lelkiismeret-furdalásuk. A számnak vége lett, így hallottam anya – ugyanis ő takarta el előlem a napot - beszédének a végét:

- … akkor kint maradsz!

A csomagtartó becsapódott, a szüleim pedig elindultak a ház óriási ajtaja felé.

Körülbelül fél óra zenehallgatás után úgy döntöttem, hogy be kéne mennem, hacsak nem akarok kint éjszakázni. A nagyszüleim mindig korán feküdtek le aludni, és gondolom, a régi szokásaik nem változtak. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd felkaptam a táskámat és elindultam a ház felé.

Hatalmas ház volt, rengeteg ablakkal. A tetőn vízköpő szörnyek sorakoztak, az ajtó felé vezető út színes virágokkal volt szegélyezve. Az előkert tele volt fákkal, kerti padokkal és egy szökőkúttal, ami kétszer olyan magas volt, mint én. A csicsás ajtó is aranyozott volt; egyszóval ízléstelen. Úgy teljes egészében a ház szerintem totál giccses volt és valószínűleg senki sem hitte volna el nekem, ha azt mondom, hogy itt élnek a nagyszüleim – ahhoz a ház túl előkelő volt, én pedig túl szakadt.

A nagymamám mindig úgy viselkedett, mintha ő lenne a királynő én meg az alattvalója, de a nagypapámat szerettem. Ő kedves volt, és szeretett velem lenni; megtanított lovagolni, íjjal lőni és sok szép közös emlékünk van. Az öntelt nagyanyám egyikben sincs benne; nem is értem, hogy lehetünk rokonok.

Egy nagy sóhajjal rátettem a kezem az arany kilincsre, hagytam magamnak egy percet, hogy még egyszer átgondoljam, biztos be akarok-e menni, majd végül benyitottam. A nagy tér hófehérben ragyogott, de a tapéta aranysárga színben pompázott – a hányinger kerülgetett tőle. Előttem egy nagy márványlépcső volt arany korláttal. Jobbra és balra csukott, kétszárnyú ajtókat láttam.

Már épp indultam volna fel a szobába, amiben mindig én laktam, amikor idejöttünk, de egy szobalány elállta az utamat. Fekete-fehér ruhában volt, mint a filmekben a cselédek. A húszas évei közepén járhatott; az arca átlagos volt, de mégis szép, a rövid, fekete haja csillogott a fényben.

- Szép jó napot, kisasszony! – Szélesen mosolygott és pukedlizett, miközben ezt mondta. – A csomagját hagyja itt, majd felvisszük. Erre tessék! – mutatott a balra lévő ajtó felé.

- Fel akarok menni a szobámba! – Talán kicsit élesebben mondtam, mint szerettem volna, mert a lány ijedt arcot vágott. – Bocs.

- Semmi baj, kisasszony. Lady Hennessey szeretné látni magát.

- Aha – horkantottam fel. – Én meg nem.

- Alyson! – Nagyanyám hangja szinte kettéhasította a levegőt. – Viselkedj!

- Épp azt akartam, csak nem engedtek fel – válaszoltam élesen.

- Látom, nem változtál. – Felém sétált, mire a szobalány pukedlizett egyet és lehajtott fejjel hátrébb lépett. - Ugyanolyan neveletlen vagy, mint voltál.

- Kiprovokálták – védekeztem, de igazából élveztem a helyzetet.

- Ez nem mentség. Egy úri hölgynek mindig kifogástalanul kell viselkedni! - Megállt tőlem egy méterre és onnan méregetett, mint egy vad az áldozatát.

- Pontosan.

- Na! – nézett rám csodálkozva. – És most szépen kérj bocsánatot az úri hölgyhöz nem méltó viselkedésedért!

- Nem szeretek hazudni – mondtam szemrebbenés nélkül.

- Ezt meg hogy érted? – Láttam az arcán a zavart, pedig próbálta leplezni.

- Nem vagyok úri hölgy, ergo nem kell úgy viselkednem.

- Hallatlan! – A hangja sértődött volt, pedig egyáltalán nem volt oka rá. Odafordult a szobalányhoz. – Vigye fel a kisasszony csomagját a szobájába! – Majd megint rám nézett. – Gyere vacsorázni!

Megfordult és visszament a szobába, ahonnan pár perce kilépett. Hallottam, hogy mond valamit a bent tartózkodóknak, de nem figyeltem oda rá. Nem mentem utána, maradtam, ahol voltam. A lány időközben felkapta a táskámat, de nem indult fel egyenesen.

- Kisasszony, jobban teszi, ha megy. A Lady nagyon ki fog akadni, és gondolom, tudja, milyen olyankor – tanácsolta halkan, de egy legyintéssel elintéztem. Nagyon is tudtam, milyen az, amikor valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, de azt is tudtam, hogy én fogok nyerni.

- Hogy hívnak? – kérdeztem a lányt.

- Briggs. Sophie Briggs. – válaszolta tisztelettudóan lehajtott fejjel.

- Bond. James Bond. – Nem hagyhattam ki, hogy ne tegyem hozzá ezt vigyorogva. Zavartan elmosolyodott, mint aki nem tudja eldönteni, hogy én most vele vagy ellene vagyok. – Add ide, Sophie, felviszem – nyúltam a táskáért, de ő arrébb lépett.

- Nem szabad. Ha a Lady megtudja… - nem folytatta, de mindketten tudtuk, mire gondol. Ha nem végzi rendesen a munkáját, a nagyim lazán kivágja. Persze nem akartam, hogy a nézeteltéréseimet ő fizesse meg, úgyhogy egy megadó sóhajjal elindultunk felfelé.

A ház ötszintes volt: a második emeleten lévő szobák a társasági összejövetelekre voltak fenntartva; a harmadikon foglalt helyet a nagyszüleim óriási hálószobája és két ugyancsak nagy fürdőszoba, plusz a gardrób; a negyediken vendégszobák voltak; az ötödiken laktak a cselédek – akiknek a sorsa leginkább a rabszolgákéhoz volt hasonló. Az alagsorban még sosem voltam, bár egyszer megpróbáltam, de a nagyanyám rám talált, és „kedvesen” felküldött a földszintre, utána tartott egy hegyi beszédet, amiben az illetlenség és a magánszféra megsértése szerepelt.

- Mióta dolgozol itt? – kérdeztem, miközben a nagy márványlépcsőn lépdeltünk fel.

- Majdnem egy éve – válaszolta halkan.

- Az szép! – mondtam elismerően. A nagyanyámnál majdnem egy év? Az már teljesítmény.

- Miért pont itt dolgozol? Nem hallottál arról, hogy innen mindenkit kirúgtak pár hónap vagy akár pár nap után?

- A szüleim is itt dolgoztak, és miután meghaltak, a komornyik felkeresett azzal, hogy folytatnom kell, amit elkezdtek. – Hát ez érdekes… Folytatnia kellett? Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint a középkorban, amikor a gyerekek így folytatták az adózást, mert a szüleik nem dolgozták le.

- Miért kellett?

- Azt mondták, a szüleim akarata volt; így biztosították a munkát nekem. - Ez nekem kicsit lapos volt; biztos, hogy nem ezt akarták. Melyik szülő akarná, hogy a gyereke egy ilyen hárpiának dolgozzon?

- Biztos vagy benne? – kérdeztem óvatosan; nem akartam megbántani. Időközben bekanyarodtunk egy folyosóra, ahonnan már csak pár lépés volt a szobámig.

- Igen – felelte magabiztosan. Tudtam, hogy ő sem hiszi el teljesen, hogy ez tényleg így történt, de mivel a szülei nem mondhatták ezt el személyesen, inkább elhiszi, minthogy ne teljesítse a kérésüket.

- Egyébként, ha nem sértelek meg vele, hogy haltak meg?

Már az ajtóban álltunk, a lány éppen a megfelelő kulcsot kereste. – A Lady elküldte őket venni valamit, de visszafelé beleestek a tengerbe.

- Amerika közepén vagyunk. Itt nincs tenger!

- Nyaralni voltak, Afrikában, a Fekete-tengernél.

- Afrikában a Fekete-tengernél? A Fekete-tenger kicsit északabbra van – világosítottam fel élesen, de a haragom a nagyanyámnak szólt. Vajon mi történhetett igazából? Mit kell annyira titkolni, hogy még a lányuk sem tudhatja meg?

- Nem tudom. Lehet, hogy rosszul mondta.

Megtalálta a kulcsot, kinyitotta az ajtót, majd mutatta, hogy menjek be. Mielőtt bementem volna, minden non-verbális tiltakozása ellenére levettem a válláról a táskámat, majd ledobtam az ágyamra. Felé fordultam választ várva a ki nem mondott kérdésre a nagyanyám hazugságáról.

- Elnézést, kisasszony, most mennem kell. – Behúzta maga mögött az ajtót, én meg ott maradtam egyedül.

A nagyanyám az ilyen viselkedésért azonnal kirúgta volna, de én már hozzászoktam. Mindketten tudtuk, hogy nem igaz, amit a nagyim állít, de ő a lelkiismerete miatt elhitte, én pedig őt védve inkább nem szóltam a nagymamámnak.

Tudtam, hogy még egy hónapot itt fogunk tölteni, úgyhogy nekiálltam kipakolni a poggyászomat, és egyúttal otthonossá tenni a rideg szobát.

A szobám végül is a szép kategóriába volt sorolható, de az otthonos jelzőtől távol állt. A szoba fehérsége és a nagy üres tér – ironikus vagy sem – fullasztónak hatott. Az ajtóval szemben állt egy nagy hófehér ágy, előtte egy kis asztal, két oldalán pedig egy-egy éjjeliszekrény. Balra egy ruhásszekrény és előtte két puff foglalt helyet; jobbra egy íróasztal volt egy számítógéppel. A szoba jobb oldalán nyílt a fürdőszoba, ami – a változatosság kedvéért – nagy volt és fehér.

A táskámból bepakoltam a ruháimat a szekrénybe, majd elővettem a könyveket, a hordozható DVD-lejátszómat és a többi apróságot, amit magammal hoztam. Mire mindent elhelyeztem, egész lakhatónak tűnt a helyiség.

Kopogást hallottam, de ahelyett, hogy megszólaltam volna, levetettem magam az ágyra. A kint lévő viszont az anyám volt, és ő nem ment el, csak, mert nem válaszoltam, hanem bejött.

- Szégyelld magad! – sziszegte, de nem néztem rá. – Hogy lehetsz ennyire neveletlen?

A prezentációja a viselkedésről körülbelül tíz percig tartott, de én nem figyeltem oda, helyette azon gondolkodtam, vajon miért kell Sophie-nak itt dolgoznia, és miért hazudtak neki a szülei haláláról.

- Megértetted? – Anyám hangja kizökkentett az elmélkedésből.

- Meg – vágtam rá automatikusan.

- Jó. Egyébként, ma már nincs vacsora. Már mindenki megy aludni. Jó éjt! – Mielőtt mondhattam volna bármit is, becsapta maga mögött az ajtót.

Bekapcsoltam a számítógépet, majd megnéztem az e-mailjeimet és a közösségi oldalakat, amiket szerettem. Hirtelen nagyon éhesnek éreztem magam, még korogni is elkezdett a gyomrom. Lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet kihagyni a vacsorát, gondoltam, de a következő pillanatban már hangtalanul lopakodtam lefelé a lépcsőn.

A konyhában sem jártam még soha, de úgy gondoltam, valahol az alagsorban található. Már a földszinten voltam, és csak pár lépés választott el az alagsorhoz vezető lépcsőhöz. Kicsit ideges voltam, hogy mi lesz, ha lent talál a nagyanyám, vagy olyan féltve őrzött titkokat tudok meg akaratlanul, amiket nem szeretnék, de végül lementem.

Az egész hely kísérteties volt, mivel a koromsötétben úgy kellett kitapogatnom, merre mehetek és merre nem – ezenkívül egyfolytában úgy éreztem, valaki figyel. Rövid tapogatózás után találtam egy villanykapcsolót. Világosban hátborzongatóbban nézett ki a hely, mint sötétben: mindenhol több réteg pókhálóval bevont kacatok feküdtek, penészes kartondobozok, porral vastagon bevont képek, maradék étel illetve egy döglött, félig elfogyasztott macska. A szemem sarkából mozgást érzékeltem, és amint odanéztem, megláttam egy óriási patkányt. A szemei mintha vérvörösek lettek volna… Elindult felém, mire én elkezdtem hátrálni, de elbotlottam valamiben. Az a valami hangosan csattant a földön és apró részekre tört; én is földön kötöttem ki és beletenyereltem valami szúrósba. A patkány megállt, majd elrohant; lehet, hogy az éhségtől már hallucináltam, de akkor is úgy nézett ki, mintha nevetne.

Nagy nehezen feltápászkodtam, majd megnéztem, mit törtem el. Egy óriási velencei tükör terült el a koszos padlón milliónyi kis darabban; még a kerete is két részre tört. Hirtelen elfogott a rettegés, hogy vajon mit kapok, ha ez kiderül; biztos nagyon értékes volt.

Mivel már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a konyhát itt nem találom meg, ráadásul az étvágyam is elmúlt ettől a kis kalandtól, óvatosan visszamentem a szobámba. Szerencsémre senki nem vett észre, ezért gyorsan magamra zártam az ajtót és megpróbáltam lenyugodni. Eddig észre sem vettem, hogy a légzésem is felgyorsult. Teljesen váratlanul belehasított valami a fejembe, és elkezdett lüktetni a kezem. Lenéztem rá és észrevettem, hogy egy hosszú véres csík futott végig a csuklómtól a könyökömig. A legérdekesebb az volt benne, hogy vízszintes vágások szelték több darabra.

Amilyen gyorsan és halkan csak tudtam, lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba és vártam, hogy az álmok magával magukkal ragadjanak. Könnyebben ment, mint gondoltam volna.

Zuhantam, iszonyatos sebességgel zuhantam le a mélybe. Aztán egyik pillanatról a másikra már biztosan álltam a lábamon. Egy parkban jártam. Mindenhol kellemes, lágy színek voltak, sehol semmi sötét. A zöld fű és a fák lombjai, törzsei is világosak voltak. Előttem egy lovast ábrázoló szökőkút állt, körülötte padok. Minden ember mosolygott; mindenki boldog, nyugodt, gondtalan volt. Vidámságuk rám is átragadt, és mosolyogva indultam volna el egy üres pad felé, de elém állt valaki.

Egy öreg emberke volt, aki alig ért fel a vállamig. Ősz haja a válláig ért, vastag szemüvege mintha ráolvadt volna.

- Üdvözöllek, Alyson! – köszöntött reszelős hangon mosolyogva. – Jeremy vagyok.

- Honnan tudja a nevemet? – kérdeztem meghökkenve.

- Én mindent tudok – mosolya titokzatos volt és bölcs. – Gondolom, kíváncsi vagy arra, hol lehetsz. – Bólintottam, mire folytatta. – Az Álmok Birodalmában jársz. Itt minden, amit csak szeretnél, valóra váltható.

- Hogyan? – csillant fel a szemem a lehetőségre.

- Látod azt a nagy fát? – mutatott a szökőkút mögött álló ezüstszínű fára, amit én eddig észre sem vettem, pedig nagyon feltűnő volt. A fa előtt egy pár emberből álló sor állt, az egyik épp eltűnt a növény törzsében. – Bemész oda, elmondod, mit szeretnél, iszol a forrásból, ami a fa belsejéből fakad, és amint kijöttél már valóra is vált.

- Azta! Kívánhatok? – néztem könyörgően Jeremy-re.

- Még nem. Most menned kell, hívnak. Jó utat! – Integetett, de én akkor már nem voltam ott.

- Meddig akarsz még lustálkodni? – hallottam meg anyám hangját. – Már elmúlt kilenc óra is.

Ásítottam egyet, kinyújtóztattam minden izmomat, majd végre kinyitottam a szememet. Anyám az ágyam szélén ült és megvetően nézett rám. Nem értettem, mi baja van; azt hittem, a nyaralásban a pihenés a lényeg.

- Mi van? – kérdeztem érthetetlenül. Nem volt kedvem artikulálni, ezért szinte összeszorított szájjal kérdeztem.

- Tessék felkelni! Kilenc óra van – parancsolta.

- Még csak? – kérdeztem csodálkozva. Hogy volt képes ilyen korán felébreszteni?

- Nyomás öltözni, reggelizünk! Már biztos éhes vagy, hiszen tegnap nem vacsoráztál. – A nyomatékosság kedvéért korgott egyet a gyomrom; anyám önelégülten nézett rám, majd felállt és kiment.

Tudtam, hogy muszáj lesz lemennem enni, különben éhen pusztulok. Felöltöztem, megfésülködtem, majd lementem az ebédlőbe, ami már cikornyásabb nem is lehetett volna. Hosszú asztal, díszes lábakkal, körülötte díszes székekkel. A falon egy mintás perzsaszőnyeg nyúlt el, ami már generációk óta a családunk tulajdonában állt. Az asztalon csillogó tálak sorakoztak, amiken különböző ínyencségek voltak. Mégis ki fogja megenni ezt a sok ételt? Ráadásul a nagy része szerintem nem is reggeli volt. Lehet, hogy ez lesz az ebéd is?

A teremben nem volt senki a nagyanyámon kívül, de a kintről beszűrődő hangokból ítélve, a nagypapám, anyám és apám is a teraszon volt.

- Á, Alyson! – csapta össze a kezét, majd gúnyosan elmosolyodott. – Megtisztelsz a jelenléteddel?

- Izgi, mi? – kérdeztem mit sem törődve az elégedettségével, majd odasétáltam az asztalhoz és végig néztem rajta. Szemem megakadt egy nagy tál palacsintán, és az egyszerű önkiszolgálásom érdekében letelepedtem elé. Fogtam egy tálat, levettem egy első látásra lekvárosnak tűnő palacsintát, majd elkezdtem enni; nagyon finom volt.

- Nem voltál nagyon éhes este? Nem akartál éjjeli túrára menni a konyhába? – kérdezte pár perc múlva.

- A kocsiban ettem idefelé – kerültem ki a választ a második kérdésre, majd kivettem a második palacsintát is, ami kakaós volt. Ha ez egyáltalán lehetséges volt, a kakaós még finomabb volt a lekvárosnál.

- Mi van a kezeden? – rohant oda hozzám, majd kiforgatta a csuklómat. A sebem már csak egy karcolásnak tűnt, de még mindig jellegzetes formája volt. – Ezt hogy szerezted?

- Tesin elestem.

- Na, persze. Ilyen sebet nem szerezhettél tornaórán.

- Má’ mér’ ne? – kérdeztem teli szájjal, de most fontosabb volt neki a sérülésem története, mint az, hogy nem viselkedem úri hölgy módjára.

- Hol szerezted? – A csuklómat szorongatta, és már kezdett fájni.

- Már mondtam. Szekrény ugrottunk, feldöntöttem és ráestem.

- És mégis hogy sikerült pont ilyen alakú sebhelyet szerezned?

- Mondom, ráestem a szekrényre és a sarka felhorzsolta.

- Lady Hennessey – szólalt meg a komornyik; nem is vettem észre, hogy belépett. – Elnézést, hogy megzavarom, de valamit sürgősen jelentenem kell.

- Várj egy percet – mondta nekem, majd odasétált az inashoz. Valamit sugdolóztak, és a nagyanyám feje egyik pillanatról a másikra lilult el. Ajjaj, megtudta, hogy eltörtem a tükröt.

- Tudod te, hogy mit tettél? – ordította a legdühösebb hangján.

- Bocsánat – mondtam lesütött szemmel.

- Ezt nem lehet elintézni ennyivel. Annak a tükörnek története volt. Sötét története, amit nem mondhatok el neked. – A tekintete is sötét volt, de egy pillanat alatt kedvesre váltott, ami elég szokatlan volt tőle; egyenesen rémisztő. – Álmodtál valami szépet? – érdeklődött mellém ülve.

- Nem. – Nem tudtam elhatározni, hogy elmondjam-e vagy sem, de végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el, mit álmodtam, mert így nekem is könnyebb volt és valószínűleg neki is.

- Biztos? – Egyik szemöldökét felhúzta, és gyanakvóan méregetett.

- Igen, biztos. Nem bánnád, ha én most felmennék? – Ki akartam jutni az ebédlőből a lehető leghamarabb.

- Menj! – Már épp felálltam, amikor felém fordult és újra megszólalt. – Alyson! Nem minden az, aminek látszik. Vigyázz, mire vágysz! – egy pillanatig habozott az utolsó két szó előtt, mintha nem lenne biztos abban, mit kellene mondania.

Felszaladtam a szobámba, és miközben azon gondolkodtam, vajon mit jelenthet az álmom, a tükör és a seb, és hogy mi lehet az összefüggés közöttük, fel-alá járkáltam. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, milyen kapcsolat lehet a három dolog között, de éreztem, hogy van valami.

A lábaim elkezdtek fájni a járkálástól, a fejem pedig az eredménytelen gondolkozástól, ezért lefeküdtem az ágyamra és azonnal el is aludtam.

Újra a nemrég megismert helyen jártam; Jeremy mosolyogva jött felém. Szerintem ez a mosoly levakarhatatlan.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszajössz – közölte, amikor mellém ért.

- Nem tudtad? Azt hittem, mindent tudsz?

- Mindent, ami már megtörtént. De a jövő még számomra is rejtély. – Az utolsó mondatnál félre nézett, de nem értettem, miért. Talán tud valamit a jövőmmel kapcsolatban? – Ha most azonnal kívánnod kéne – mutatott az ezüstszínű fára -, mit kívánnál?

- Hogy a szüleim és a nagyszüleim észrevegyék, hogyan viselkednek velem – válaszoltam lehajtott fejjel.

- Nem akarlak elszomorítani, de nem engedhetem meg, hogy ezt kívánd. – A mosolya megváltozott egy pillanatra; kárörvendő lett. – Viszont – töprengett el -, ha csatlakoznál hozzánk, sok minden megoldható lenne.

- De ha én csatlakozom, az hogyan segít azon, hogy a rokonaimnak csak egy púp vagyok a hátukon? – értetlenkedtem.

- Idehívhatnád őket, és akkor itt élhetnétek. Aki itt él, az bármit kívánhat.

- De… mi lenne a barátaimmal? A családom többi tagjával? Az életemmel?

- A barátaidat nem érdekled egyáltalán, a családodnak nincs több tagja, az életed pedig sokkal szebb lenne itt – magyarázta kicsit türelmetlenül.

- Mi az, hogy a barátaimat nem érdeklem?

- Megmutassam? – bólintottam, pedig azt sem tudtam, hogy akarja megmutatni.

Egyik pillanatról a másikra megjelent előttem egy ablak, amin keresztül láttam azokat, akikkel a legszorosabb barátság fűz össze: Rachel, Ivy, Monique és Julia. A legjobb barátaim éppen kibeszélték az osztálytársainkat Monique-nál. Pontosabban éppen rám került a sor.

… idióta… nem is szerettem soha… beképzelt… olyan, mint a nagyanyja… és még ehhez hasonló mondatfoszlányokat hallottam meg.

Éppen kezdtem volna tiltakozni, amikor rájöttem, hogy ez csak egy álom; semmi sem igaz, ami itt történik, még ha valóságosnak is tűnik. Ebben a hitben fordultam Jeremy felé vigyorogva:

- Hogyan tudnám idehívni a rokonaimat?

- Nagyszerű választás! – Elégedetten mosolygott. – Bemész a fába, hangosan elmondod a kérésedet, iszol a forrásból, kijössz és már valóra is vált – mondta, miközben odakormányozott a fához. Az fa előtt nem állt semmilyen sor, csak én készen arra, hogy bemenjek.

A fa ezüstös törzsén egy kétszer akkora odút láttam, mint én. Besétáltam, és amit láttam, az teljesen lenyűgözött: mindenhol színek táncoltak, madarak csicseregtek és röpködtek.

- Szeretném, ha a szüleim és a nagyszüleim is itt lennének az Álmok Birodalmában – mondtam hangosan még mindig gyönyörködve a látványban.

Jobbra tőlem a fa törzséből egy kis forrás bugyogott. Odamentem és ittam egy kortyot az eper ízű folyadékból, majd kisétáltam.

De amit ott láttam már nem tetszett annyira.

Egy nagy teremben álltam, ami hátborzongatóan nézett ki. Kőből kifaragott, ijesztő szörnyeket ábrázoló oszlopok tartották a tetőt, a fal mellett pár méterenként vörös lángcsóvákat köpködött a föld. Körülöttem fegyveres lények álltak. Nem tudtam meghatározni, mik lehettek, mert emberi alakjuk volt, de a bőrük kékeszöldben pompázott és hosszú ujjaik fekete karmokban végződtek. Előttem egy trónszerű emelvény állt, rajta egy ugyanolyan különös lénnyel, aki ismerősnek tűnt.

- Alyson, kérlek, segíts nekünk kicsit – szólalt meg a lény Jeremy hangján.

- Mi… mi folyik itt? – nyögtem ki nagy nehezen.

- Keressük a Könyvet! A szüleidnél kellett volna lennie, de nem volt ott, ezért feltételezem, nálad van. – Bal oldalra mutatott, de mivel nem láttam semmi érdekeset, előrébb léptem, és a látványtól elborzadtam. A padlón egy medence nyúlt el, de nem víz volt benne, hanem gőzölgő, fortyogó láva, amiből időnként lángcsóvák törtek fel; fölötte a rokonaim kapálóztak segítségért. A szájuk egy-egy ronggyal volt betömve, de még így is próbáltak kiáltani.

- Ne! – kiáltottam, de mielőtt odarohanhattam volna, egy őr lefogott.

- Nyugalom, leányom. Mindenki épségben hazamehet, feltéve, hogy segítesz nekünk.

- Miben? – kérdeztem megadóan. Az egyetlen esélyünk az volt, hogy segítek és megadom nekik, amit akarnak.

- Te vagy az egyetlen, aki tudja, hol van a Könyv – válaszolta Jeremy.

- Mégis milyen könyv?

- A Könyv, aminek a segítségével elfoglalhatjuk a földet. – Nem értettem semmit abból, amit mond, és ezt ő is észrevette. – Látom, fogalmad sincs, miről van szó. Gary, szedd le az anyját! – kiáltotta az egyik lénynek, aki engedelmeskedett neki. – Diane, kérlek, világosítsd fel a lányodat mindenről. Egy rossz szó és a szüleidet leeresztjük! – fenyegetőzött és látszott rajta, hogy komolyan gondolja. Anyám botladozva odajött hozzám két őr kíséretében. Mielőtt hozzákezdett volna a magyarázatához, nyelt egyet.

- Ezek a lények itt démonok – mutatott körbe, én pedig azt vártam, hogy végre felébredjek. Hiszen ez képtelenség! – A te összes felmenőd angyal. A könyv, amit keresnek, azért kell nekik, hogy átvegyék az uralmat az emberek fölött. A Könyv mindig az angyalok kezében volt; évekig volt a nagyanyádnál, aztán nálunk, de mi elvesztettük.

- Én is angyal vagyok? – kérdeztem meghökkenve. Erre még sosem gondoltam.

- Még nem, de az leszel.

- Ha túléli – kotyogta bele Jeremy.

- És a nagyi mért volt dühös a tükörért? – Nem is tudom, honnan jutott ez eszembe. Talán azért, mert ezt az „álmot” és a tükröt összekapcsoltam.

- Mert a tükör segítségével tudtak eljutni hozzád. A tükörnek hatalma van. Évekig a démonoknál volt, és amikor az angyalok visszaszerezték, rájöttek, hogy ha eltörik, és valaki megsebesül úgy, mint te – vezette végig az ujjait a sebhelyemen -, a démonok be tudnak jutni az elméjébe. Az illető azt hiszi, csak álmodik, és mielőtt észbe kapna, megtörténik a baj.

- Miért pont akkor, ha ilyen a sebhely? – Ez volt az egyetlen kérdés a sok közül, ami a fejemben kavargott, amit fel mertem tenni.

- Ez a démonok jele – mondta anyám egyszerűen, miközben mutatta a falakat. Eddig nem is vettem észre, hogy a lángcsóvák fölött ugyanolyan rajzok voltak, mint a sebem. – A démonok régebben az angyaloknak dolgoztak, de megelégelték, hogy rabszolgának használják őket és fellázadtak. Pár évtizede már csak egy-két rabszolgasorsban élő démon él.

- A nagyinál lévő cselédek is démonok?

- Régen démonok voltak a cselédek, de már nem. Mondjuk a szobalány szülei még azok voltak, ezért kell neki ott dolgoznia. Büntetésből. – Nem kellett megkérdeznem, hogy miért, mert tudtam a választ: a szüleinek le kellett volna dolgoznia valamennyi időt, de hamarabb meghaltak, mint hogy befejezték volna. Pont, mint a középkorban.

- És a szülei hogyan haltak meg? – Megkérdeztem, mert biztos voltam abban, hogy nem fulladtak bele semmilyen tengerbe…

- Lázadni akartak az angyalok ellen, ki akartak törni a rabszolgaságból és rátámadtak a nagyapádra, de ő megölte a démonokat. – Ránéztem a nagypapámra, akiből – jelen állapotában – nem néztem volna ki, hogy öl vagy egyáltalán, hogy verekszik.

- Oké, ennyi volt a mesedélután – vágott közbe Jeremy, mielőtt feltehettem volna következő kérdésemet. – Mit tudsz a könyvről?

- Miért kéne tudnom róla bármit is? Nem a szüleimnél kéne lennie? – néztem anyámra.

- A te szobádban rejtettük el, még amikor megkaptuk – mondta csendesen anyám. – De eltűnt.

- Hogy nézett ki?

- Nagy, fekete, bőrkötésű – válaszolta Jeremy, aki vágyakozva nézett maga elé. Gondolom, a könyvet látta maga előtt és az abból következő „szép” jövőt.

Próbáltam visszaemlékezni arra, hogy láttam-e valaha, esetleg játszottam-e vele még, amikor kisebb voltam, és amikor rájöttem, hogy mi történt a könyvvel, nem voltam túl boldog.

- A könyv… a könyvet beleejtettem a tóba, ami mellett nyaraltunk még évekkel ezelőtt – hadartam előre félve a reakciótól.

- Biztos vagy benne? – kérdezte hamis mosollyal az arcán.

- Iii…igen. – Amint kimondtam meg is bántam: csobbanást hallottam, és nem kellett odanéznem, hogy tudjam, valakit bedobtak a forró lávába, de odafordultam. Anyám sikított és sírt, de nem bírt megmozdulni – ennek ellenére egy őr közvetlenül mellé állt -, nagyanyám és apám még jobban kapálózott és próbált üvölteni. Akit leeresztettek a nagyapám volt.

Nem tudtam, mikor kezdtem el sírni, de a könnyektől már nem láttam.

- Még mindig így gondolod? – kérdezte Jeremy öntelten vigyorogva.

Nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy még valakit ledob, de egy újabb csobbanást hallottam. A nagyanyám… Érdekes a módszere ennek a Jeremy-nek, de nem tudtam erre gondolni, csak arra, hogy a nagyszüleim halottak. Miattam.

Sírtam, üvöltöttem, toporzékoltam, de nem volt semmi értelme. Már halottak. A furcsa csak az volt, hogy miközben szidtam magamat a tudatlanságomért, a lelkem mélyén mégis nyugodt voltam. Úgy éreztem, még nincs minden veszve.

- Mit tudsz a Könyvről? – kérdezte Jeremy egyre idegesebb hangon.

- Már mondtam. – Szerintem érthetetlenül mondtam, de úgy tűnt, ő megértette.

- De nekem az nem elég – üvöltötte és odarohant hozzám. Megfogta a hajamat és hátrahúzta a fejemet. – Hol van a Könyv?

- Nem tudom – hörögtem. Újra csobbanást hallottam; egymás után kettőt is.

Hallottam, hogy a szüleimet ledobják és tisztában voltam azzal, hogy halottak, de nem éreztem fájdalmat, haragot, bűntudatot. Úgy éreztem, minden rendben van; teljesen nyugodt voltam. Már nem sírtam, csak álltam csendesen.

- Hmm… - dünnyögött Jeremy. – Érdekes. Változzatok vissza! – kiáltotta látszólag a semmibe, de amint kimondta a lávából előléptek a rokonaim, majd átváltoztak démonná.

Nem hittem a szememnek. Szóval a szüleim és a nagyszüleim démonok? De akkor anyám az előbb mért mondta azt, hogy angyalok? Jeremy is észrevette a zavart az arcomon, és elmosolyodott.

- Ők nem a szüleid, csak arra használtam őket, hogy elmondd, amit tudsz. Egy kicsit kutakodtam a múltadban és a közvetlen környezetedben, hogy hitelesebb legyen. Mivel nem mondasz semmit még akkor sem, ha a rokonaid halálával fenyegetlek, nem volt érdemes az ő alakjukban maradniuk – magyarázta, mire a nyugodtságom mellett megjelent a kétségbeesés. Nyugodt voltam, mert a rokonaim éltek, de kétségbeesett voltam amiatt, hogy mit fognak velem csinálni a démonok.

- Tudod, ha nem mondasz semmit, ami segítségünkre lehet, nincs szükségünk rád. A probléma csak az, hogy már tudsz erről a helyről és tudod, hogy kinek a kezében van a hatalom – mutatott magára.

Nyeltem egy nagyot, mert tudtam, hogy ez mit jelent: a halálomat.

- Mi van a szüleimmel? – Legalább az ilyen dolgokon ne rágódjak, miközben megölnek.

- Fogva tartom őket. – A hangja teljesen nyugodt volt, de én beleremegtem. – Nekem fognak dolgozni. Őket nem akarom megölni; még a hasznukat vehetem. – Persze nem örültem annak, hogy életük végéig egy ilyen lénynek fognak dolgozni, de jobb, mint Jeremy másik verziója: halál.

Észrevettem, hogy amikor azt mondta, fogva tartja őket, a mögötte lévő ajtó felé nézett; ott lehetnek. Nem voltam teljesen tudatában annak, mit teszek, egyszer csak azt vettem észre, hogy futok az ajtó felé. Nem is értettem, miért teszem, hiszen semmi esélyem nem volt egy csomó démon ellen.

Az ellenségeim meglepetésükben ledermedtek, de szerencsétlenségemre Jeremy észbe kapott és a karomnál fogva visszarángatott. Kiáltoztam, csapkodtam – eredménytelenül. Amikor rájöttem, hova vonszol, elfogott a rettegés: a fortyogó láva már csak pár méterre volt tőlem. Az élni akarás felülkerekedett a félelmemen; rúgtam, karmoltam, haraptam, ütöttem, ahol csak értem, de nem használt.

Egy fél pillanatig a levegőben voltam, majd eltűntem a medencében. A láva tűzforró volt, égetett. Az ösztöneim azt súgták, próbáljak meg a felszínre a törni, de semmi értelme nem volt. Egyik pillanatban még úgy fájt a kezem, hogy arra gondoltam, ha ennek vége lesz, Jeremy megkapja a magáét, de nem csak egyszerűen vége lett: többé nem éreztem a karomat. Ahogy merültem lefelé, az érzékszerveim úgy kapcsoltak ki, addig, amíg már nem éreztem szinte semmit.

Amikor eltörtem a tükröt, nem is gondoltam arra, milyen lavinát indítottam el vele. Aztán az álmom, ami nem is álom volt… Én végig azt hittem, a saját kis világomban nem történhet semmi bajom, de mire rájöttem, hogy az nem az én álomvilágom volt, már megtörtént a baj. A nagyanyám szólt, hogy vigyázzak, mit kívánok, de én nem vettem figyelembe a figyelmeztetését, és ez lett a végzetem.

A világ tele van álmokkal, de hogy is hihettem azt, hogy azokat minden erőfeszítés nélkül megszerezhetem? Hiszen nyilvánvaló, hogy tenni kell mindenért ebben a világban; mindenki a legjobbra pályázik.

Gondolatmenetemnek végett vetett az iszonyatos fájdalom, ami elborította a testemet. Kinyitottam a számat, hogy sikítsak, de ez nem bizonyult jó ötletnek. A forró láva lefolyt a torkomon, szétégetve a szerveimet.

Életem utolsó percei csak a szenvedésről szóltak, de amint véget ért, békét, nyugalmat éreztem. A Mennyország kapui kinyíltak előttem és én már-már boldogan hagytam el a világot, amiben az álmok sötét oldala erősebb, mint a szebbik.

Ehhez is várom a kommenteket, és az előbb feltett 16. fejezethez is! :)

Zongoraszó - 16. fejezet

2010-05-12T14:39:00.001+02:00

Zongoraszó

16. fejezet

Már fél tizenegy volt, és az idegességem csak egyre nőtt. Minden farkas Bennél volt, még Drew is. Mondjuk, ő csak azért, hogy elmondják neki, mit csináljon, amíg mi távol vagyunk. Eric azt mondta, hogy mivel nem tudják, mikor érnek vissza, Drew fog egyedül őrjáratozni. Nem láttak különösebb veszélyt mind az új farkasra, mind az indiánokra nézve, de úgy gondolták, jobb az óvatosság.

Mióta a házban voltam, minden oldalról kivesézték a tervet. Szerencsére nem esett szó rólam és a tervemről, azonban Carltól néha kaptam egy-egy dühös, de aggódó pillantást. A gyomrom egyébként is görcsben állt, de ezektől a nézésektől csak rosszabb lett.

Mindenki teljesen nyugodtan beszélt arról, hogy kire fog rátámadni és hogyan. Senki sem tűnt idegesnek, csak türelmetlennek. Először az futott át az agyamon, hogy ki az az idióta, aki arra vár, hogy gyilkoljon, de aztán rájöttem, hogy igazából én is várom. Nem a gyilkolást – azt én úgyse tudnám megtenni -, hanem azt, hogy végre halottak legyenek, hogy ne kelljen velük többet törődni.

- Oké, mindenki menjen készülődni – mondta Ben; ez a témaváltás mindenkit meglepett. – Ne kelljen kétszer mondanom!

Mindenki feltápászkodott a helyéről, majd sorban kimentek a házból. Tétován felálltam én is, de még mielőtt kimehettem volna, az alfa utánam szólt.

- Bella! – Visszafordultam. – Szerintem nem kéne megtenned – mondta csendesen. Ki sem kellett mondania, mire gondol; anélkül is tudtam, hogy a csali-dologra utal.

- Ben, kérlek! Segíteni akarok – néztem rá könyörgő szemekkel.

- Nem hagyhatom, hogy bajod essen.

- Nem lesz semmi baj. – Elég magabiztosan mondtam – talán csak annak tűnt volna fel a remegésem, aki régóta ismer -, de belül reszkettem.

- Bella, ha bármi bajod esik… - fúrta a szemét az enyémbe.

- De nem fog. Hogyan is eshetne bármi bajom? Hatan vagytok három ellen. Hamar legyőzitek őket és kész. – Féltem, hogy olyat mond, amitől meggondolom magam, ezért sarkon fordultam és kivágtattam az ajtón.

Egyre több ember nyüzsgött odakint. Mindenki felhőtlenül boldog volt – eközben páran arra készültek, hogy öljenek…

Nem tudtam, hogy mégis mit csináljak, ugyanis én úgy éreztem, teljesen fel vagyok készülve – azt leszámítva, hogy szó szerint reszkettem a félelemtől. Ha lélekben nem is, de egyébként kész voltam arra, hogy magamhoz csalogassak egy vámpírt és két vérfarkast. Bizarr.

Pár héttel ezelőttig fel sem merült bennem, hogy valaha is ilyet fogok mondani. Akármi is fog történni velem a jövőben, egy dolgot biztosan mondhatok: az életem gyökeresen megváltozott.

Eddig Sam háza felé mentem, de visszafordultam Benhez, aki a verandája lépcsőjén üldögélt. Féltem, hogy megint tart egy kiselőadást, de csak bólintott, amikor megkérdeztem, leülhetek-e mellé.

Tíz perc múlva már mindenki indulásra készen volt. Samantha odajött és sorban megölelt mindenkit.

- Bella, kérlek, nagyon vigyázz magadra – mondta, amikor rám került a sor.

- Sam, minden rendben lesz – forgattam a szemeimet, leginkább csak azért, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy féltem, nem tudom teljesíteni a kérését.

A búcsú után bementünk az erdőbe, majd ott az alfa hozzám fordult.

- Bella, te Carllal fogsz menni; ő tudja, hogy hol a helyetek. Egy kicsit előrébb fogsz állni, mint a többiek, hogy téged vegyenek észre előbb. Tegyél úgy, mintha nézelődnél, támaszkodj neki egy fának, szóval tégy úgy, mintha semmi különös nem történne. Amikor megérkeznek, valahogy hívd fel magadra a figyelmet. Valószínűleg e nélkül is észre fognak venni, de azért hangoskodj egy kicsit. Amikor elindulnak feléd, ugorj fel Carl hátára, ő majd visszahoz téged ide. Oké?

- Persze.

Ezután mindenki elment egy-egy fa mögé, majd farkasként tért vissza. Carl odajött, én pedig azonnal felmásztam a hátára, átöleltem a nyakát, és már szaladtunk is. Hamar odaértünk Edward házához, és mindenki elfoglalta a helyét. Carl lerakott a ház jobb oldalán, szemével intett, hogy maradjak ott, majd hátra ment két farkas mellé.

Eric a ház mögött, Dave előtte, Adam és Ben pedig Carl mellett, azaz mögöttem foglalt helyet. Körültem sok fa állt, kinéztem magamnak egyet és nekitámaszkodtam. Megpróbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mintha nálam teljesen normális lenne, hogy szabadidőmben egy fának támaszkodva nézelődök, a kezem és a lábam pedig remeg. Aha, mindennapos…

Még reggel felcsatoltam magamra egy karórát, és most percenként ránéztem; a mutató nagyon lassan haladt. Háromnegyed tizenkettőkor már nagyon ideges voltam és úgy éreztem, ha nem történik már végre valami, belehalok az unalomba.

Én még nem hallottam semmit, de éreztem, hogy a farkasok egyre jobban figyelnek. Ugyan méterekkel mögöttem álltak, de a feszültségüket, a várakozásukat a szél felém is elsodorta – és én ettől csak idegesebb lettem.

Még mindig próbáltam úgy tenni, mintha csak véletlenül lennék ott, mert tudtam, hogy attól még, hogy én nem látom az ellenséget, az nem jelenti azt, hogy nincs is. Tudtam, hogy a többiek megvédenének, ha rám támadna valaki, de abban a pillanatban egyedül éreztem magam. Mintha be lennék zárva egy sötét helyre és tudnám, hogy a fogva tartóm lát engem és nevet rajtam, de én nem is vagyok annak tudatában, hogy van ott valaki rajtam kívül.

Pár másodperc múlva én is megláttam a vámpírt és a farkasokat; engem néztek. Isaac éhesen, a két farkas bosszúsan és kíváncsian. Próbáltam úgy tenni, mintha észre sem vettem volna őket, de ez nehéz volt. Rájuk emeltem riadt tekintetemet; a vámpír vigyorgott, de ez inkább vicsorgásnak tűnt.

Az aggódás és a félelem kezdte átvenni az uralmat a testem felett. Hirtelen lüktetést éreztem a fejemben. Összegörnyedtem és nem tudtam arra gondolni, hogy most jött el a menekülés pillanata. Isaac elindult felém, ha tehettem volna, már Carl hátán ültem volna, de nem. Félig a földön voltam már, de próbáltam visszanyerni az erőmet – sikertelenül. A vámpír még szélesebbre húzta vigyorát, és ez már végképp ijesztő volt.

A fejemben a fájdalom egyre erősödött, egyre jobban kínzott, és azt vettem észre, hogy már a földön fekszem. A vámpír közeledett felém, egyre jobban éreztem, hogy itt a vég, hogy már nem érdemes semmit sem tennem, de abban a pillanatban átugrott fölöttem egy farkas és rávetette magát Isaacre. Egyik pillanatról a másikra a nyugodt előkert, átváltozott csatatérré. Alex és a másik farkas meglepetten nézték az eseményeket, de végül ők is ráugrottak a harcolókra. A szemem egyfolytában lecsukódott, és úgy kellett kényszerítenem magam, hogy nyitva tudjam tartani.

Éreztem, hogy egy farkas megfog és elkezd húzni. Először azt hittem, hogy az ellenség, ezért csapkodtam össze-vissza, de aztán rájöttem, hogy Ben próbál kimenteni a harcmezőről. Megpróbáltam összpontosítani és felkelni, de a sokktól ez csak második nekipróbálkozásra sikerült. Ránéztem a harcolókra és azt vettem észre, hogy az egyik farkas holtan fekszik egy fa mellett. Testét vér borította, és láttam, hogy kitéptek belőle egy darabot. A seb látványa annyira vonzott, hogy elfelejtettem megnézni, ki lehet az, de mire ez eszembe jutott, Ben már felkapott és rohantunk vissza a rezervátumba.

Akárhogy is próbáltam visszaemlékezni arra, milyen színe lehetett a farkasnak, nem sikerült. Az egyetlen, amit anélkül tudtam, hogy én is megbizonyosodtam volna róla – ugyanis Ben szeméből tisztán kiolvasható volt -, az az volt, hogy a halott farkas közénk tartozott.

Zongoraszó - 15. fejezet

2010-05-05T13:27:00.001+02:00

Zongoraszó

15. fejezet

Sikítás. Zaj. Hangok. Egyre élesebben, egyre hangosabban. A földön fekszem, és csak hallgatom ezeket. Nyugtalansággal tölt el ez a helyzet, és segíteni akarok, de nem tudok felállni, képtelen vagyok megmozdulni; mintha valami odaláncolt volna a földhöz. Minden egyes levegővétel fájdalommal jár. Úgy érzem, valami nem akarja, hogy éljek, de azt sem, hogy meghaljak – kínozni akar. A lehető legfájdalmasabb módon.

Megpróbálom kinyitni a szememet, és örömmel tapasztalom, hogy meg tudom csinálni. De ez a boldogság csak addig tart, amíg meg nem látom, mi zajlik körülöttem. Verekedés, harc, gyilkolás. Mindenhol vér és kitépett szőrcsomók. De ez még nem a legrosszabb.

Mellettem valaki fekszik és hörög, csapkod, mintha menekülni próbálna. Rám néz, és a szemében látom, hogy a fájdalmai elviselhetetlenek, és segítséget kér. Nem látom teljes egészében, hogy ki lehet mellettem – csak egy elmosódott alak az egész. A szemeit viszont tökéletesen látom.

Az összes akaraterőmet összeszedem, és újra megpróbálok feltápászkodni – sikertelenül. A titokzatos szempár gazdája küzd az életéért végig a szemembe nézve. Mintha büntetne; mégpedig azért, mert nem segítek neki. Szemeiben könyörgés, élni akarás, küzdelem, fájdalom, remény, kétségbeesés és csalódottság kavarog. Fel sem tudom fogni, hogy ennyi minden lejátszódhat egy élőlényben egyszerre.

Tovább hörög és egyre dühösebben, egyre elkeseredettebben csapkod. A fogai csattognak; vicsorogva néz a halál szemébe. Beleborzongok a sikításába; nem bírom tovább nézni a szenvedését, de valami nem engedi, hogy lecsukjam a szemem. Szóval, ezért tudtam kinyitni a szemem: még jobban lehet kínozni azzal, hogy nem tudok segíteni a haldoklónak.

Az alak rúg egyet és nyög egy utolsót, majd végleg nyugton marad. Próbálom kivenni, ki lehet az, de hirtelen átalakul: egy hosszú, hollófekete hajú csillogó, sápadt bőrű ember áll a helyén és kárörvendően nevet. Rajtam.

Nyöszörgést hallottam, de senkit sem láttam a szobában. A nap már felmenőben volt, így láttam is a szobát, nem csak néztem. Miután eljutott a tudatomig, hogy az egész csak egy rossz – nagyon rossz – álom volt, rájöttem, hogy én nyöszörögtem. Valószínűleg sikítottam volna, ha tudtam volna, de hálát adtam az égnek, hogy kiszáradt a szám. Még csak az kéne, hogy idecsődüljön a fél rezervátum.

A falióra hét órát mutatott, úgyhogy úgy döntöttem, nincs értelme visszaaludnom. Egyébként sem voltam fáradt; nem is értem, miért lettem volna, hiszen kilenckor már aludtam.

Gyorsan átöltöztem, majd levánszorogtam. Sam még nem volt ébren, úgyhogy csendben megreggeliztem, majd kiültem a verandán lévő hintaágyra és elkezdtem ringatni magam.

Már sokan ébren voltak. Kisgyerekek játszottak és mindenki nevetett. Furcsa lehet ebben a közösségben felnőni. Egy teljesen más világ. Itt az emberek segítenek a másikon, nem pedig belerúgnak a földön fekvőbe. Köszönnek egymásnak, rámosolyognak egymásra, még akkor is, ha nem ismerik túl jól a másikat. Az én világomban senki sem köszön senkinek, a mosolyt pedig csak szűk baráti körben alkalmazzák. Itt az emberek tényleg boldogak, és nem csak tettetik.

Ránéztem egy kisfiúra, aki a testvérével és az anyukájával homokozott a házuk előtt. Igazából csak annyit tudtam róluk, hogy Ben rokonai - azt hiszem, az anyuka az unokatestvére -, de ez is elég volt ahhoz, hogy levonjam a következtetést: valószínűleg a kisfiúból is vérfarkas lesz. Belegondolni is borzasztó, hogy pár éven belül ő is átváltozhat, és azzal annyi a gyerekéveinek. Ha nagy szerencséje van, nem lesz belőle farkas, de ha nincs, örülhet minden egyes napnak, amit anélkül a tudat nélkül tölthet el, hogy átváltozhat egy másik alakba. Nem is csak az lehet a rossz, ha farkas vagy – mondjuk, ez attól függ, hogy kiről van szó -, hanem ha harcolni kell. Akár meg is halhat nagyon fiatalon…

A gyomrom összeugrott, amikor eszembe jutott, hogy ma is meghalhat bárki; akár én is. Mi van, ha valaki nem jön vissza? Mi van, ha az álmom a valóságot mutatja? Már máskor is megálmodtam a jövőt… Már abba is rossz belegondolni, hogy Isaac, a nőstény vagy Alex meg fog halni, de mi van, ha tőlünk sem jön vissza mindenki? Hiszen az ellenség nem fogja szépen megvárni, míg megöljük őket – védekezni fognak, ahogy tudnak, foggal-körömmel.

Vajon ki lehetett az a férfi az álmomból? És ki haldoklott benne? Igazából az sem biztos, hogy megint azt álmodtam meg, ami bekövetkezik. Lehet, hogy csak azért volt benne csata, mert egyfolytában ezen rágódtam. De akkor is érdekelne, hogy ki lehetett az a férfi a végén, aki röhögött. Egyáltalán mit tartott olyan viccesnek? Azt, hogy szenvedek?

„… egy hosszú, hollófekete hajú csillogó, sápadt bőrű ember…” Csillogó, sápadt bőrű? Vámpír, döbbentem rá. Nem Edward, nem Isaac, hanem egy számomra ismeretlen élőhalott.

- Ó, már ébren vagy? – kérdezte Sam, mire ugrottam egyet. Ennek persze az lett a következménye, hogy sikerült bevernem a fejem a hintaágy felső részébe.

- Áú! – Összesen ennyit sikerült kinyögnöm, majd mentem is be a házba jégért.

Gyorsan elővettem egy csomó jégkockát a fagyasztóból, Sam pedig a kezembe nyomott egy konyharuhát. Belecsavartam a jeget, majd szorosan hozzányomtam a fejemhez a leghidegebb oldalát. Csípett, égetett és nagyon fájt, de tudtam, ha ezt most nem bírom ki, napokig járkálhatok a fejemen egy nagy púppal.

- Nem akartalak megijeszteni – vágott aggodalmas képet Samantha. – Hogy tudtál ilyen gyorsan iderohanni és elővenni a jégkockákat? – tette fel vigyorogva.

- Gyakorlat teszi a mestert – nevettem fel. Hát igen, „ügyességemnek” hála, gyakorolhattam az ilyen helyzetekben a gyorsaságot – persze, ezeknek is sokszor az lett a következménye, hogy nagyobb sérüléseket szereztem, és mehettem a balesetire.

- Hogy-hogy felkeltél ilyen korán?

- Nem voltam fáradt. – Nem akartam részletezni az álmomat, ezért egyszerűbb volt ezt válaszolni.

- Ideges vagy? – Samet nem lehetett becsapni; átlátott rajtam, mint a szitán.

- Nem… csak félek – mondtam ki azt, amit eddig rejtegettem mindenki elől. Én mondtam, hogy megcsinálom, most már meg kell tennem.

- Bella, tényleg nem muszáj ezt tenned. Senki sem fog belekényszeríteni, sőt, örülni fognak, hogy nem eshet bajod. Nyugodtan vond vissza az ajánlatot.

Kedves volt Samtől, de csak akkor voltam képes elengedni őket harcolni – bár úgy sem tudtam volna őket visszafogni -, ha én is mehettem. Nem mintha tudnék nekik segíteni, de ha történne velük valami úgy, hogy nem vagyok ott, iszonyatos lelkiismeret-furdalásom lenne. Ha viszont ott vagyok, tudom, hogy megtettem mindent – a többiről már nem én tehetek.

Mondjuk, ismertem magam annyira, hogy még így bűntudatom lenne, ha valakinek baja esne, de azért így mégis teszek értük valamit.

- Segítek, és kérlek, ne próbálj meg lebeszélni róla. A többiek hol vannak? - Nyolc óra lehetett, és ilyenkor már itt szoktak ülni a farkasok.

- Bennél. Újra és újra elismétlik a tervet. – Az arca aggodalmasabb nem is lehetett volna. Nem is mertem belegondolni, hogyan fog érezni, amikor megyünk harcolni.

„…megyünk…” Halkan felsóhajtottam, és örültem, hogy Sam nem vette észre – különben képes lett volna erőszakkal itt tartani. Jézusom, mit csinálok már megint?! Egy igazi, élet-halál harcot fogok végignézni. Illetve, Carl majd elvisz onnan, na de mégis csak ott leszek az elején. Kicsit összerázkódtam, és ez már nem kerülte el Samantha figyelmét sem.

- Csak hideg a jég – tértem ki a válasz alól, majd a hatás kedvéért megfordítottam a konyharuhát. Persze, ez így hidegebb volt, de próbáltam úgy tenni, mintha jobban esne ez az oldala.

Samantha felment az emeletre takarítani, és én egyedül maradtam a konyhában. Pár perc múlva, amikor már úgy éreztem, a lüktetés elmúlt a fejemben, beleraktam a jégkockákat egy tálba és forró vizet engedtem rájuk. A konyharuhát felakasztottam a helyére, majd vártam, hogy elolvadjon a jég. Amikor ez megtörtént, kiöntöttem a vizet, majd – leginkább csak figyelemelterelésképpen – elmosogattam.

Ahogy közeledett az a bizonyos pillanat – a harc pillanata – egyre idegesebb lettem. Úgy döntöttem, egy séta talán enyhíthet összeszűkült gyomromon, de nem lett igazam. Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni – ideges, aggódó, de izgatott voltam. Megmagyarázhatatlan, miért, de vártam a harcot. Ez őrültség, nem normális, kezeltetnem kellene magam – futott át az agyamon.

Elindultam Ben háza felé, és arra gondoltam, hogy ha a többiek sem félnek én sem fogok. Ráadásul, ha előttük is világos lesz, hogy félek, lehet, hogy azt mondják, menjek szépen haza, majd ők elintézik egyedül. Ezzel a tudattal talán vissza tudom fojtani magamnak a félelemből fakadó remegést.

Zongoraszó - 14. fejezet

2010-04-28T17:47:00.001+02:00

Sziasztok! Hozom a következő részt! :) Várom a véleményeket! :D

Zongoraszó

14. fejezet

Nem tudtam, mit mondani erre. Erős késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de valami visszatartott: a tudat, hogy megígértem Carlnak, ésszerűen döntök, de ugyanakkor hallgatok a szívemre is. Ha most megcsókolnám, abban semmi ésszerű nem lenne, csak meggondolatlanság, és persze Carl bizalmát is véglegesen elveszteném.

Tényleg nem tudtam, mit válaszolni. Igazság szerint még sosem vallottak nekem szerelmet, sőt, igazából még nem is volt olyan fiú, aki egyáltalán megszólított. Sosem voltam népszerű; nem csak a fiúk körében nem, hanem úgy egyáltalán sem.

- Bella, kérlek, mondj valamit! – zökkentett ki Edward ideges hangja a gondolataimból.

- Oké – Istenem, egyszer mondanék valami értelmeset…

- Ez most akkor mit is jelent? – kérdezte jogosan.

- Azt, hogy… - sóhajtottam a mondat befejezése helyett. – Gondolkodnom kell. Ezt majd megbeszéljük holnapután. A harc után. Jó?

- Aha – válaszolta megbántottan. - Szia! – még mielőtt válaszolhattam volna, eltűnt.

Nem szoktam így viselkedni – főleg, ha Edwardról van szó. A probléma csak az, hogy nem akarom elveszíteni Carlt se… és pont ezért fogom elveszteni mindkettőjüket. Önző vagyok. Miért kellett nekem belekeveredni ebbe? Miért nem lehet most is ugyanolyan átlagos életem, mint amilyen volt azelőtt, hogy találkoztam volna Edwarddal? Gondolom, sokan választanák a pörgős, akciódús életet, de én inkább maradnék az unalmas, de nyugalmas mellett.

Ezen rágódtam egészen addig, amíg meg nem hallottam, hogy valaki jön a rezervátum felől: Sam érkezett aggódó arccal.

- Bella, minden rendben? – kérdezte kedvesen. – Már órák óta eltűntetek, és gondoltam, megnézem, itt vagytok-e.

- Igen, minden rendben – válaszoltam nem túl meggyőzően.

- Bella, mi a baj? – leült mellém és átkarolt. Jól esett a közelsége, de kiborított a kérdése.

- Miért kérdezi mindenki ezt? – fakadtam ki. – Ma már annyiszor hallottam…

- Gyere, visszamegyünk – mondta egy kicsit sértődötten, miközben felállt. Hiszen, ő csak jót akart…

- Bocs, nem akartalak megbántani, csak… Nem tudom, mit csináljak.

- El akarod mondani, mi bánt? – kérdezte kedvesen mosollyal az arcán.

- Hát… nem tudom, hogy mondhatnám…

- Az a baj, hogy Carl és Edward szeret téged, azt akarják, hogy válassz közülük, de te nem tudsz? – ült vissza mellém.

- Honnan tudod? – kérdeztem meglepetten.

- Nyitva tartom a szememet. Egyébként, még a vak is látja, hogy szeretnek téged. Én pedig ismerlek annyira, hogy jól össze tudjam illeszteni a kirakós darabjait.

- Mit csináljak? – tettem fel szinte már könyörögve a kérdést.

- Bella, ezt csak te tudhatod.

- Ezzel most sokat segítettél… - Bunkó vagyok, tudom. – Azt hiszem, jobb lenne, ha egyedül gondolkodhatnék egy kicsit.

- Csak nyugodtan. Gyere vissza még sötétedés előtt, nem hiszem, hogy pont most kéne elveszned.

Forgattam a szemeimet, mert úgy viselkedett, mintha az anyám lenne. Mondjuk Sam mindenkivel ilyen. Kedves, aranyos, megértő, segítőkész… Én meg az első adandó alkalommal megbántom. Egy sóhajjal fordultam vissza a másik problémámhoz, amit ugyancsak saját magamnak köszönhetek.

Úgy éreztem, a tudat, hogy választanom kell Carl és Edward között, megöl engem. Akármi is lesz a választásom – és sajnos muszáj lesz választanom, mert ha nem teszem meg, az akár halálos következményekkel is járhat -, a szívem egyik fele apró darabokra szakad. Elporlad, megsemmisül, vége lesz. Miért kell nekik ilyen nehéz döntés meghozására kényszeríteni? Nem veszik észre, hogy ezzel a háborúskodással azt kínozzák, akiért veszekednek?

A szél erősödni kezdett, és úgy gondoltam, jobb lenne visszamenni a házba. Nem akartam, hogy el kezdjenek keresni. Nem akartam újabb galibát okozni; nélkülem is elég bajuk van.

A házban csak Samantha tartózkodott, aminek örültem, mert négyszemközt akartam beszélni vele. A kanapén ült és egy filmet nézett elmélyülve, de amikor megköszörültem a torkomat, jelezve, hogy én is ott vagyok, elvigyorodott. Leültem mellé és megpróbáltam rájönni, milyen film érdekelheti ennyire. Meglepetten állapítottam meg, hogy az Interjú a vámpírral-t nézi.

Amikor meglátta csodálkozó arcomat, még szélesebbre húzta a száját – már ha ez még lehetséges volt.

- Te mióta nézel ilyeneket? – kérdeztem a vámpírokra utalva.

- Nem tehetek róla. Amikor bekapcsoltam, ez ment, és Brad Pitt idióta kinézete lefoglalt – színpadiasan felnéztem, de még én is észrevettem, milyen rosszul palástolom rosszkedvemet. – Hogy érzed magad?

- Hát… - idegességemben beszívtam az alsó ajkamat. – Ugyanúgy, mint eddig.

- Bella, tudom, hogy ez nehéz, de kérlek szépen, ne dönts csak azért hamar, mert ők siettetnek. Nem tudom, mit tennék én a helyedben, de ez így nem tisztességes tőlük.

- Miért kell egyáltalán választanom? – tettem fel egy költői kérdést fájdalommal, kesergéssel a hangomban.

- Mindketten makacsok és önzőek. Ezenkívül ellenségek; itt is győzni akarnak. Persze, valószínűleg elfogadják majd a döntésedet, de amíg nem választasz… - jelentőségteljesen elhallgatott.

- Tudom, tudom. – sóhajtottam. – Ez akkor is annyira gyerekes.

- Gyerekes, de náluk ez igazából vérre megy. Csak miattad nem támadtak még egymásra.

- Azt hiszem, elmegyek aludni. Nem lenne szerencsés, ha holnap álmos lennék.

- Bella, nem kéne ezt csinálnod! Nélküled is tudnának győzni.

- Segítenem kell – mondtam csendesen, de meggyőződéssel.

- Nem, nem kell. Ez őrültség. Szerintem…

- Sam - vágtam közbe. -, segítek és kész – ezzel a mondattal befejezettnek tekintettem a beszélgetést, és elindultam fölfelé.

Még hallottam, hogy Samantha visszakapcsolja a tévét, de nem foglalkoztam vele különösebben. Biztos voltam benne, hogy segítenem kell a harcban. Úgy éreztem, felelős vagyok érte, pedig ez a csata még azelőtt kezdődött, hogy én megszülettem.

Elmentem fürödni, és már majdnem elkezdtem fogat mosni, amikor rájöttem, hogy ma szinte semmit sem ettem. A gyomrom éhesen korgott, én pedig csodálkoztam, hogy nem vettem észre eddig, majd úgy döntöttem, lemegyek enni.

Sam még mindig a filmet nézte, de amint leléptem a lépcső utolsó fokáról, lehalkította és hátra nézett; oda, ahol álltam.

- Megéheztél? – kérdezte mosolyogva. Örültem annak, hogy nem bántottam meg nagyon. Igazából nem is akartam, és nem direkt volt, csak kikészültem. Már magam előtt is mentegetőzök; ez nem lesz így jó. – Egész nap nem ettél semmit.

- Igen. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen éhes vagyok.

Bementem a konyhába, és mivel nem volt sok kedvem főzőcskézni, csak egy egyszerű szendvicset dobtam össze. Igazából nem is figyeltem, hogy mit rakok bele, mert az éhségtől csak az járt a fejemben, hogy gyorsan elkészüljön.

Leültem az asztalhoz, Sam-mel szemben, aki egy magazint olvasott. Nem is vettem észre, hogy utánam jött.

- Hol vannak a többiek? – kérdeztem két falat között.

- Ben házában. Pontos tervet készítenek holnapra, és próbálják eldönteni, hogy mi legyen a ma esti járőrözéssel.

- És mi van Drew-val?

- Őt még nem akarják harcolni küldeni, még nem gyakorolt eleget. Vagyis igazából még semennyit sem gyakorolt. Viszont lehet, hogy ma este járőrözni fog.

Ezzel be is fejeztük a társalgást, de egyáltalán nem következett kínos csend. Én a vacsorámat eszegettem, ő pedig az újságját olvasta. Amikor befejeztem és boldogan megállapítottam, hogy már egyáltalán nem vagyok éhes, Dave lépett be az ajtón. Szájon csókolta Samet, majd ő is keresett valami ételt.

- Mi újság, Bella? – kérdezte vidáman.

- Várom a holnapot – válaszoltam, miközben felálltam elmosogatni.

- Én is, és mindenki más is – csillogott a szeme a másnap gondolatától.

- Hogyan fogtok őrködni ma? – tette fel Sam.

- Ma éjjel kivételesen mindenki fog őrködni, hogy mindenki tudjon aludni valamennyit. Nem számítunk támadásra, hiszen Alexék biztos, hogy holnap akarnak harcolni, de azért kiküldünk egy-egy embert. Az utolsó leszek én.

- Értem. Én mentem aludni. Jó éjt! – köszöntem el, mivel befejeztem a tisztogatást.

Most már tényleg fogat mostam, átöltöztem és befeküdtem az ágyba. Alig múlt nyolc óra, így nem láttam sok esélyt arra, hogy el tudjak aludni. Nem csak azért gondoltam így, mert korán volt, hanem mert a stressz és egyéb gondolatok miatt nem is számítottam arra, hogy képes leszek aludni.

Próbáltam nem gondolni semmire, hátha az segít az elalvásban, de az agyam Carl és Edward képeivel bombázott. Mintha egy kisfilmet néznék, ami róluk és rólam szól. Az összes beszélgetésünk lejátszódott bennem, az összes gondolatom velük kapcsolatban.

Végül hagytam, hogy teljesen elárasszon minden velük kapcsolatos információ – annyira, hogy még annak sem voltam tudatában, hol vagyok. De az emlékeim egyszer csak véget értek, és helyükre belépett a nyugalom, a béke és az álmok édes keveréke.

Ha elolvastad, írj kommentet! :)

Új blog

2010-04-22T11:27:00.001+02:00

Hello!
Nyitottam egy új blogot: http://baratvagyellenseg.blogspot.com/ Itt is egy fanfiction lesz olvasható. Dióhéjban annyit, hogy Bellát valaki átváltoztatja. :D Légyszi, írjatok véleményt! Köszönöm^^

Puszi: Nickyy.

Zongoraszó - 13. fejezet

2010-04-20T17:00:00.004+02:00

Sziasztok! Oké, oké, most már felrakom ezt a részt. Amúgy már én sem tudom, hogy drága Bellánk kivel jön össze, de már van több verzióm is a folytatásra. Na, de majd még megálmodom, hogy mi legyen. Jó olvasást! :)

Zongoraszó

13. fejezet

Az emberek – még azok is, akik nem tudnak a vámpírokról – idegesen nézték Edwardot. A farkasok is ugrásra készen álltak, főleg Carl – érthető okokból. Drew nem volt jelen; gondolom, ő még nem áll készen egy igazi csatára.
Nem mertem Edward szemébe nézni, de a szemem sarkából láttam, hogy keresi a tekintetemet és átkozza, hogy az én gondolataimat nem tudja olvasni. Igazából, már én sem értettem, miért nem nézek rá, miért teszek úgy, mintha ott se lenne, de úgy éreztem megcsaltam, becsaptam.
Bementünk a házba és elfoglaltuk szokásos helyünket. Sam, még mielőtt Edward megérkezett volna, kirakott az asztalra enni-innivalót. Persze tudta, hogy a vámpírok nem fogyasztanak emberi ételt – mármint olyan ételt, amit emberek esznek, nem pedig, ami bennük kering. A feszültségtől, amit az okozott, hogy ellenségek ülnek egymással szemben, és senki sem lehet biztos a másik következő lépésében – illetve Edward valamennyire igen -, senkinek sem volt étvágya. Illetve a vámpírnál nem tudtam megállapítani, de próbáltam erre nem gondolni.
- Szóval, úgy döntöttetek, segítetek – szólalt meg először Edward. – Köszönöm, de ha mégsem akartok, elmehetek. Nem kell segítenetek. Nem akarom, hogy miattam valakinek baja essen – fúrta a szemét Carléba bűntudattal.
- Nem, Edward, döntöttünk. Erről már nem beszélhetsz le – mondta Ben magabiztosan. Ő volt az egyetlen, akin nem látszott félelem vagy megvetés, aki nem nézett rosszindulattal a saját ellenségére, aki jelen pillanatban a szövetségese volt.
- Ti mondtátok! – nézett körbe az említett szövetséges. – Van néhány információm és ötletem, amit megosztanék veletek. Tudom, mikor akarnak megtámadni.
- A házadban akarnak lecsapni rád? – kérdezte Eric, mire egy bólintást kapott válaszul. – Ahol tiéd a hazai pálya előnye? Ráadásul olvasol a gondolataikban… - teljesen olyan volt, mintha régi barátok lennének, de tudtam, amint vége ennek az ügynek, ugyanúgy utálni fogják egymást. És nekem akkor döntenem kell közülük, amire valószínűleg képtelen leszek. Most is a kés élén táncolok, de vajon melyik oldalon végzem? Magamban sóhajtottam egyet; nem mertem hangosan, mert az, hála erős hallásuknak, akár kínos kérdésekhez is vezethetne.
- Igen, de én arra gondoltam, hogy hátba kéne őket támadni.
- Van pontos terved? – kérdezte Adam. – Mit tudsz még?
- Holnap akarnak támadni, délben, amikor a legjobban süt a nap. Megfigyelték, hogy olyankor általában otthon vagyok.
- Esme is segít? – kérdezte Ben.
- Nem – érkezett a szűkszavú válasz.
- Szóval, mi a terv? – látszólag Eric már harcolna, ha tehetné.
- Nem mondanám tervnek – kezdte Edward -, de ez alapján elindulhatunk valamerre. – néhányan előrébb dőltek, mintha nem hallanák az éles fülükkel, hogy mit mond. – Arra gondoltam, hogy én bent leszek a házban, mint ahogy arra számítanak. Amikor megpróbálnak valahol bejutni, ti megtámadjátok őket hátulról. Ez meglepetésként érné őket, és itt már én is beszállok a harcba. Egy baj van ezzel: ha a szél ellenünk van, nem biztos, hogy sikerül.
- Az ötlet jó, csak valahogy finomítani kellene rajta – értett egyet Dave a vámpír első mondatával. – Mi lenne, ha mi minden oldalról védenénk a házat? Nem tudjuk, hol akarnak bemenni.
- Ez igaz, de ne védjük minden oldalról. Tudom, hogy a ház bal oldala felől érkeznek. Ha onnan is védenénk, csak a lebukás esélyét növelnénk – mondta Edward.
- Hé, mi lenne, ha lenne egy csalitok? – vetettem fel.
- Nem! – kiáltotta egyszerre Carl és Edward, és Samtől is kaptam egy csúnya, aggódó nézést. A többieknek mintha fel sem tűnt volna, mit mondtam; a legtöbben valószínűleg fejben már harcoltak és próbáltak egy még jobb tervet összehozni.
- Miért? Hiszen akkor Isaac biztos közelebb jönne, és elterelné a figyelmét a farkasokról. Biztos, ami biztos – néztem Edward szemébe ma először. – És a nőstény és Alex valószínűleg meg lenne lepődve.
- Bella, ez veszélyes – mondta Edward meggyőzően kedves hangon, de én csak ráztam a fejemet. Nem hagyhatom, hogy lebeszéljen erről. – Mi van, ha Isaac… megöl? – nehezen mondta ki az utolsó szót és Carl is nyelt egy nagyot.
- Nem fog. Figyelj, a ház előtt, de azért messze, hogy ne fogjanak gyanút Isaacék, álljon egy farkas és a ház mögött is. A jobb oldalon pedig én a maradék farkassal mögöttem. Szerintem megoldható és hatásos.
- Nem hiszem, hogy… - kezdte Carl, de Ben a szavába vágott.
- Igazad van, Bella, de nem hiszem, hogy fel kéne áldozni magad ezért – Carl és Edward helyeslően bólogattak.
- Milyen feláldozni? – kérdeztem értetlenül. – Hiszen csak arról van szó, hogy ott állok.
- Mindannyian tudjuk, hogy ha valaki közülünk bajban lenne, megpróbálnál segíteni neki – mondta Carl és talán igaza volt, de nem érdekelt. Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, hogy a szeretteim meghalnak.
- Egy feltétellel, Bella – kezdte Ben felemelt mutatóujjal, mielőtt én mondhattam volna bármit is. – Csak akkor lehetsz ott, ha, amint megtámadjuk Isaacéket, te elrohansz valamelyik farkas hátán.
Kérdőn néztem Edwardra.
- Carl? – kérdezte egy megadó sóhajjal, de még mindig engem nézett.
- Benne vagyok – sziszegte a szája sarkából a megnevezett. Végre egyetértettek valamiben, bár én nem voltam biztos abban, hogy jó az, hogy ebben értenek egyet.
- Akkor ezt megbeszéltük. Tizenegykor álljunk a helyünkön? – kérdezte Ben.
- Igen, úgy jó lesz – bólintott Edward, majd rám nézett. – Bella, maradsz, vagy átjössz?
Ezzel most megfogott. Szívem szerint mentem volna vele, de azzal azonnal ellent mondanék annak, amit Carlnak mondtam. Így viszont lehet, hogy Edward nem fog örülni…
- Azt hiszem, maradok, de beszélhetnék veled négyszemközt?
- Edward, felőlem maradhatsz még a rezervátumban, de próbáld meg nem felhívni magadra a figyelmet és nem megijeszteni az embereket – mondta Ben, mire Edward újból bólogatott.
- Jössz, Bella? – kérdezte, miközben felállt.
Én is felálltam és visszatoltam a széket; mindezt szépen lassan. Mindenki ugyanazzal a vajon-mit-akar-halogatni nézéssel mért végig, még Carl is. Azzal a különbséggel, hogy az ő szemében aggódás is kavargott.
A vámpír kinyitotta az ajtót és előre engedett, majd becsukta maga mögött. A benti feszült levegő után jól esett a friss oxigén.
Az erdő felé tartottunk rengeteg kíváncsi szempár kíséretében. Nem mentünk be nagyon a sűrűbe; még látszottak a házak, amikor megálltunk. Edward gondolkodó arccal nézett egy fát. Nem értettem, mi olyan különleges a növényben, de egyszer csak közelebb lépett hozzá és megfogta a törzsét. A következő pillanatban pedig már a kezében volt a kitépett fa. Szabályosan kettétörte, majd a hosszabb részét eldobta, a rövidebb részét pedig lerakta a földre és intett, hogy üljek le. Vonakodva ugyan, de megtettem, amit kért.
- Ezt meg miért csináltad? – féltem, hogy teljesen megőrült, de szerencsére a válasz normális volt. Legalábbis egy vámpír szájából.
- Le kellett vezetnem a feszültséget és az adrenalint, ami időközben összegyűlt bennem – mondta, miközben leült mellém. - Miért akartál velem beszélni? – kérdezte, és nekem tényleg gondolkodnom kellett ezen. Egyszerűen nem tudtam én sem, de úgy éreztem, valamit mondanom kell neki. Egy pillanattal később, amikor felnéztem az arcára, rájöttem: csak egyszerűen több időt akartam vele tölteni kettesben.
- Esme miért nem segít? – kérdeztem végül, csak azért, hogy mondjak valamit, és hogy kerüljük a kínos csendet.
- Nincs itt – kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatta. – Egy vámpírcsaládhoz ment északra. Megígérték neki, hogy felújíthatja a házukat és én egyébként sem akartam, hogy maradjon a harcra, ezért elment hozzájuk restaurálni.
- Ó, értem – ennél értelmesebb nem jutott eszembe, és akárhogy is gondolkoztam, értelmetlenebbet sem találtam.
- Bella, komolyan gondoltad, amikor azt mondtad Carlnak, én nem számítok? – kérdezte komolyan a szemembe nézve.
- Én… nem… Honnan tudod? – próbáltam kikerülni a feleletet egy olyan kérdéssel, amire nagyon jól tudtam a választ.
- Amikor kijöttünk a házból, erre gondolt. Válaszolj, kérlek! – fogta meg a kezemet ösztönzésképpen, de én elhúztam az enyémet.
- Ó… - ennyi tellett tőle.
Először nem értettem, miért mondta ezt, majd leesett, hogy félreértelmezte a mozdulatomat.
- Edward, ez…– kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de ő leállított.
- Semmi baj, Bella! Megértem. Hiszen, ki is vagyok én? Csak egy szörnyeteg, aki embereket öl – állt fel, mint aki menni készülne, de én felugrottam és megfogtam a kezét. Ezzel ugyan nem tudtam végérvényesen visszatartani, de egy pillanatra megállt.
- Edward…
- Azt hiszem, mennem kell – vágott bele újra a szavamba.
- Hagynád végre, hogy végigmondjam? – csattantam fel, de legalább Edward végre felém fordult egy sóhajjal; keze még mindig az enyémben volt. Nem néztem a szemébe, mert tudtam, hogy így több esély van arra, hogy össze tudjak rakni néhány értelmes mondatot. – Én… azt hiszem, már nem tudom, mit érzek. Ráadásul az, hogy így utáljátok egymást, cseppet sem segít abban, hogy tisztázzam az érzéseimet magam előtt – próbáltam csúnyán nézni rá, de nem ment. Amint felnéztem rá, elgyengültem, és persze képtelen voltam levenni róla a szememet. Annyira tökéletes!
Az ujjai kiszabadították magukat az enyémek közül, és elkezdte cirógatni a karomat, közben pedig féloldalasan mosolygott, ugyanis tudta, hogy ez legalább úgy hat rám, mint másra az alkohol vagy a drogok. Az összes akaraterőmre szükségem volt ahhoz, hogy elrántsam magam tőle, és ne teperjem le az erdő közepén, de végül megtettem.
- Erről beszélek! – fakadtam ki most már kontroll alatt, miközben leültem a fatörzsre. – Nem tudok gondolkozni, ha ezt csinálod.
- A puszta jelenlétemtől is megszédülsz – mondta még mindig féloldalas mosolyra húzott szájjal, de ezt csak a szemem sarkából láttam: lehajtottam a fejemet, hogy még véletlenül se nézzek rá.
- Épp ez a baj. Nem tudom, hogy ez most igazi érzés vagy csak a kinézetedtől érzem így.
- És mit érzel, ha a kutyával vagy?
- Ő is képes téged Edwardnak hívni, úgyhogy közlöm veled, hogy Carl a neve – mondtam kicsit élesebben, mint akartam.
- Mit érzel, ha Carllal vagy? – kérdezte olyan kedves hangon, hogy azt hittem elolvadok.
- Nem tudom. De az ő érzéseiben biztos lehetek; a bevésődés egy életre szól.
- Bevésődés? Jézusom! Én erről nem is tudtam – a hangja tele volt meglepődéssel és mintha egy kis csalódottságot is éreztem volna benne halvány reménnyel megfűszerezve. - Azt hittem, csak szimplán szerelmes beléd, de ez így más. Tudod, hogy biztosan szeret téged, de azt nem, hogy én mit érzek – leült mellém, és ugyanúgy lehajtotta a fejét, mint én.
Pár percig csöndben ültünk, de aztán egyik pillanatról a másikra, ott termett előttem. Kezét az állam alá csúsztatta és így kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek.
- Bella, tudom, hogy te nem tudod pontosan hogy érzek én irántad, és az az igazság, hogy én sem tudom, mi ez. Életemben először érzek így, és azt hiszem, ezt szokták szerelemnek hívni az emberek – szemében az kavargott, amiről beszélt: szerelem.

Még egy díj :)

2010-04-18T11:36:00.006+02:00

1. Tedd ki a blogodra!

2. Írd ki a nevét annak, akitől kaptad!

3. Írd le ki az a 6-7 ember akinek tovább küldöd!

4. Válaszolj az alábbi kérdésekre!

Köszönöm, Mooa! :)

Akiknek küldöm:

1. Tyta: http://www.grippingstories.blogspot.com/

2. Katica: http://www.fictwilightfic.blogspot.com/

3. Le Dia's Bronntanas: http://dorothea-story.blogspot.com/

4. Join: http://join-abosszuangyala.blogspot.com/

5. Crystal: http://thehellcrystal.blogspot.com/

6. Vivika95: http://erzelmekviharaban.blogspot.com/

Mi/Melyik a kedvenc...

-piád: Cola, Nestea

-kajád: hamburger sültkrumplival

-állatod: macska, párduc

-színed: lila

-édességed: ferrero rocher

-zenei stílusod: rock, punk, pop... ezeknek a keveréke...

-énekesed: Simple Plan énekese (Pierre Bouvier), Boys like Girls énekese

-énekesnőd: Taylor Swift, Avril

-színészed: Nagyon sok van, és nincs kedvem megint leírni. Bemásolom, amit múltkor írtam, de még van egy csomó ezeken kívül: Taylor Lautner, Chace Crawford, Alexander Skarsgård, Johnny Depp, Cameron Bright, Jame Campbell-Bower, blablabla...

-színésznőd: jajistenem. Nem írom le.

-együttesed: Paramore, Boys like Girls, Simple Plan, All Time Low, ...

-blogod: Nagyon sok. Ha érdekel, nézd meg, hova vagyok feliratkozva. :D

Amúgy van olyan, aki ezt elolvassa? :O

Blogbarát :D

2010-04-14T19:43:00.004+02:00

Ez a díj, csak a legjobbaknak jár!

Szabályok:

1. Tedd be a logót a blogodba!

2. Nevezd, meg akitől kaptad!

Tűzvirág: http://tuzvirag.blogspot.com/
Mooa: http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/
Kösziii! :D

3. Add tovább 3, legfeljebb 5 emberkének!

Mooa: http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/
Katica: http://www.fictwilightfic.blogspot.com/
Tyta: http://www.grippingstories.blogspot.com/

Love Books Díj :)

2010-04-14T19:16:00.005+02:00

A játék menete:

1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.

Tűzvirág: http://tuzvirag.blogspot.com/
Nagyon szépen köszönöm! :)

2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet

1. Richelle Mead - Vámpírakadémia ( és persze a folytatásai): Egyszerre ugyanolyan és teljesen más, mint a többi vámpíros könyv. Romantikus, humoros, de emellett szívfájdító részei is vannak. Imádtam olvasni! <3

2. Charlaine Harris - Inni és élni hagyni (de ennek főleg a folytatásai): Még a legunalmasabb oldalakat is élvezetes olvasni, és ez - legalábbis számomra - megmagyarázhatatlan. Néha kicsit furcsák Sookie tettei (mondjuk lehet, hogy csak nekem), de ettől függetlenül imádom. (Ł)

3. Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz: A vámpíros kategórián belül ezt oda raknám, ahova a True Bloodot: letehetetlen, kicsavart humorú, izgalmas. A legjobbak Cat reakciói. :D Remélem hamar megjelenik a következő része, és nem húzzák el nagyon...

3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

Mooa: http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/
Katica: http://www.fictwilightfic.blogspot.com/

Még egy díj :D

2010-04-11T11:32:00.006+02:00

Feladataim:
1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!

Köszönöm Nikuska94, Niky és Meli! :)

Kérdések:
Kedvenc könyvem: Twilight Saga, True Blood, Vámpírakadémia
Kedvenc íróm: Stephenie Meyer, Charlaine Harris, Richelle Mead
Kedvenc ételem: hamburger sültkrumplival :D
Kedvenc italom: Coca-cola
Kedvenc színem: lila
Kedvenc énekesem: Pierre Bouvier (Simple Plan)
Kedvenc énekesnőm: Hayley Williams, Taylor Swift
Kedvenc együttesem: Paramore, Simple Plan, Boys like Girls, All Time Low...
Kedvenc Dj: nincs.
Kedvenc színész: Kristen Stewart, Taylor Lautner, Chace Crawford, Alexande Skarsgård,
Johnny Depp, Cameron Bright, Jame Campbell-Bower és még annyi van...
Kedvenc film: Twilight, New Moon, Underworld(mindegyik) meg még egy csomó...
Kedvenc sorozatom: Gossip Girl, True Blood, Gyilkos elmék, Dr. Csont, stb...
Kedvenc dalom: jelen pillanatban: Taylor Swift - I'm only me when I'm with you
Kedvenc hangszerem: gitár
Kedvenc hónapom: október
Kedvenc napom: szombat
Kedvenc napszakom: este
Kedvenc évszakom: nyár (oké, ez egy kicsit ellentmond a kedvenc hónapomnak, de ez van. :D)
Kedvenc sportom: Görkori
Kedvenc idézet: Pain is just a simple compromise... (Paramore - Misguided Ghosts)

Nekik adom a díjat:
1. Tyta: http://www.grippingstories.blogspot.com/
2. Tűzvirág: http://tuzvirag.blogspot.com/
3. Mooa: http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/
4. Katica: http://www.fictwilightfic.blogspot.com/
5. Le Dia's Bronntanas: http://dorothea-story.blogspot.com/
6. Bella: http://www.bellablogja.blogspot.com/

Köszönöm! :)

Zongoraszó - 12. fejezet

2010-03-30T16:49:00.005+02:00

Hello everybody! :) Itt a 12. fejezet! Vasárnapig nem leszek, de a kommenteket ugyanúgy várom! 10 darabot szeretnék ehhez és akkor jövőhét szerdán jön a következő! :) Jó olvasást! :)

Zongoraszó

12. fejezet

A nap sugarai beszűrődtek az ablakon engem kiszemelve áldozatul. Miközben hátat fordítottam a napfénynek, megállapítottam, hogy a la push-i szobámban vagyok és ruhástul fekszem az ágyban. Kellett pár perc mire rájöttem, mit is csinálok itt, de aztán beugrott: Carl felcipelt ide, mert a fáradtságtól nem bírtam felállni. Miután erre rájöttem, felálltam és bementem a fürdőszobába.
Gyorsan lezuhanyoztam, nehezen kifésülten a hajamat, majd visszamentem a szobámba és felöltöztem. Leültem az ágyam szélére és kinéztem az ablakon. Most mit csináljak? Carl és Edward utálják egymást, én viszont nem tudok kettőjük között dönteni. Carl volt az első olyan ember, akiben, szinte már akkor, amikor megismertem, teljes mértékben meg tudtam bízni. Igaz, már lehet, hogy eljátszottam az esélyemet, de talán még helyre hozható. De akarom én ezt? Hiszen a másik oldalon ott van Edward, aki – akárhogy is nézem – tökéletes.
Nehéz lenne megmondanom, hogy mit érzek iránta, hiszen én magam sem tudom, de abban szinte száz százalékig biztos vagyok, hogy ez már a szerelem és a barátság között van. Legalábbis részemről. Hiszen, lehet, hogy attól még, hogy megcsókolt nem érez irántam semmit, legfeljebb csak szánalmat, és csak játszadozik velem, gyenge, naiv kis emberrel.
Valaki kopogott az ajtófélfán, mivel az ajtót nyitva hagytam. Samantha volt az a szokásos reggeli gondoskodó mosollyal az arcán, ami egyértelműen azt jelentette, hogy menjek és egyek valamit, mert ha nem, ő tömi belém.
- Jó reggelt, Bella! Hogy aludtál?
- Kösz, jól.
- Készítettem reggelit. Gyere enni! – nem megmondtam?
Lementem a lépcsőn Sam után. Az asztal körül öt farkas ült – persze emberi alakban - elszántan tanácskozva: Ben, Dave, Adam, Eric és Carl. Gyorsan elmormogtak valami köszönésfélét, amit viszonoztam, majd folytatták a beszélgetést.
Leültem Adam mellé, Sam pedig Dave mellé és próbáltuk felvenni a beszélgetés fonalát. Elvettem egy tányért és kentem magamnak egy vajas pirítóst. Amikor beleharaptam, rájöttem, miről tárgyalnak: arról, hogy segítsenek-e Edwardnak vagy hagyják magára.
- Ben. Szerintem nem éri meg segíteni neki. Vedd figyelembe, hogy akár meg is sebesülhetünk, vagy… még rosszabb – Carl nagyot nyelt az utolsó két szó előtt, de nem értettem, miért. Illetve tudtam, hogy nem akar meghalni, és azt sem akarja, hogy a falka valamelyik tagja meghaljon, de mégis volt valami hiányérzet, valami gyász a hangjában. Hát, persze! John! Csak azt nem értettem, hogy miért okoz neki ilyen nagy fájdalmat John halála. Úgy értem, a többieknek nem hiányzik ennyire.
- Carl, tudom, miért gondolod így, de egyedül nincs sok esélye, velünk viszont könnyen legyőz két farkast és egy vámpírt. Hatan három ellen – vágott vissza Ben.
- Az is lehet, hogy hét. Lehet, hogy Esme is beszállna – mondta Adam.
- Esme? Harcolni? Nem tudom elképzelni – tényleg nem tudtam elképzelni, hogy az a törékeny nő verekszik, esetleg öl.
- A múltkor is segített… - Eric úgy nézett ki, mintha visszament volna az időben, mintha ott lenne és harcolna. De hiszen ő akkor még nem is volt farkas! – Amúgy szerintem segítsünk neki. Egy kis bunyó nem árt – tette hozzá vigyorogva.
- De van itt még egy probléma – jutott eszembe valami életbevágóan fontos. Szó szerint. – Mi van Isaac képességével? Azt nem tudjátok elhárítani.
- Pontosan a képessége fogja a sírba vinni – válaszolt Ben. – Másokat nem tud megvédeni vele, csak magát. Senki nem tud a közelében lenni, mert a szikrák arrébb lökik. Szóval, ha használja a képességét, akkor őt nem tudjuk megölni, de ő sem minket, mivel ő sem tud a közelünkbe jönni. Viszont addig mi végzünk a nősténnyel és Alex-szel…
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem leszek képes megölni Alexet, ha tényleg arra kerülne sor – mondta Dave és én teljesen megértettem. Hogy is lenne képes valaki megölni azt a személyt, akit testvérként szeretett?
- Szerintem Alexet ráhagyjuk Edwardra – mondta Ben fájdalommal a hangjában. Meg tudtam érteni. Csalódott egy olyan emberben, akiben megbízott. Nagyon sajnáltam az összes farkast; mindenkinek fájdalmat okozott ez az árulás. – Visszatérve az előző témára: szerintem, nem fogja használni Isaac a képességét. Oké, ki szavaz arra, hogy segítsünk Edwardnak? – tette fel végül a legfontosabb kérdést.
Mindenki elhallgatott és elmondta magában az összes érvet, ami ellene és mellette szól, és megpróbálta meghozni a legjobb döntést. Egyedül Carl tűnt magabiztosnak. Tudtam, hogy ő teljes mértékben a harc ellen van.
Én is feltettem magamban a kérdést, de nem tudtam dönteni. Ha azt választom, hogy segítsenek neki, akkor én leszek a hibás, ha valaki megsérül. Ha magára hagyom Edwardot, ugyanúgy én leszek a vétkes, ha megsebesül. Tehát egyben megegyezhetünk: mindegy, hogy segítenek-e vagy sem, én leszek a felelős minden egyes karcolásért.
- Szerintem segítsünk – törte meg a csendet Dave a válaszával a percekkel ezelőtt feltett kérdésre. – Ki van velem?
- Én – mondta Eric és Adam egyszerre.
- Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy ne segítsünk, de leszavaztatok, úgyhogy harcolni fogok, amíg meg nem halnak – mondta Carl, én pedig hálásan ránéztem, de ő nem viszonozta a pillantást. Ma még egyszer sem nézett rám, ami egy kicsit meglepő. Azt hittem, a tegnapi után már kevésbé utál, de úgy látszik, nem változott.
- Köszönöm, Carl – persze, ha Ben néz rá hálával, észreveszi és bólint egyet. – Felhívom Edwardot.
Mintha ez lett volna a végszó, mindenki egyszerre állt fel Sam-en és rajtam kívül.
- A Summersben leszünk – mondta Eric köszönésképpen. A Summers egy hangulatos kávézó volt a zeneiskolától pár utcányira. Én is voltam ott párszor; isteni a forró csokoládéjuk.
- Én most kihagynám – mondta Carl a többiek nagy meglepetésére. Majd mintha rájöttek volna, mi a baja, együtt érzően bólintottak. Főleg Ericen látszott, hogy megérti Carlt. – Inkább sétálok egyet.
- Sziasztok! – köszöntük el Sammel.
A fiúk elmentek, mi pedig csöndben elmosogattunk. Miután végeztünk a tisztogatással, leültünk az asztalhoz.
- Sam, mi a baja Carlnak?
- Tudtam, hogy ezt fogod kérdezni – mosolygott rám, de a szemében aggódás és fájdalom csillant meg. – A közepén kezdem. John Carl apja volt.
Azt hittem a válasza egyszerű lesz, de nem volt az. Lesokkolva, magam elé bámulva ültem. Ez durva, de legalább már értem, hogy Carlnak miért fájt ez ennyire, és, hogy a többiek miért viselkedtek így vele. Azt is megértettem, hogy Eric miért ilyen együtt érző: ő is átélte ezt, csak, ami vele történt az még rosszabb.
- Én… most… megyek sétálni – mondtam akadozva.
Nem vártam meg Samantha válaszát, hanem lerohantam a partra. Carl mindig idejött gondolkodni vagy beszélgetni és most sem csalódtam benne: az egyik farönkön ült és az óceánt kémlelte. Letelepedtem mellé, de nem szólaltam meg.
- Miért jöttél ide? – kérdezte néhány perc csönd után egyenesen a szemembe nézve.
- Sajnálom, ami apáddal történt – hirtelen déja vu érzés fogott el, de nem tudtam mire vélni.
- Ne gyere hozzám sajnálkozni, nem vagyok vevő rá.
Nagyon fájt, amit mondott, de megérdemeltem, igaza volt.
- Carl, én sajnálom, ami történt, de az érzéseimen nem tudok változtatni.
- Sajnálom, hogy nem vagyok elég jó neked.
- Carl, ne csináld ezt velem…
- Nem, Bella, te ne csináld ezt velem! – vágott bele a szavamba. – Nem te tehetsz arról, amit érzel, de legalább játssz tisztességesen.
- Én… nem tehetek róla.
- Bella, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Nagyon is tehetsz róla. Kérlek szépen, hagyj békén! – szép szavakkal kérte, de gúnyosan.
- Carl, én szeretlek – nehéz volt kimondani, de amint megtettem, tudtam, hogy így van.
- Nem szeretsz, csak mondod. Ne csapd be önmagadat.
- El tudom dönteni, hogy szeretek-e valakit, vagy sem – vágtam rá sértetten.
- Most szeretsz, aztán megjelenik a vérszívó lovagod, és engem észre sem veszel. Nem kérek belőle. Befejeztem – láttam rajta, hogy nehéz kimondania ezt a szót. Felállt és el akart menni, de utána ugrottam és elkaptam a kezét. Megállt, de nem fordult vissza, ezért én mentem elé és a szemébe néztem.
- Carl, én tényleg szeretlek téged. Teljes szívemből. Edward… nem számít. Ő nem fontos. Viszont én tényleg szeretlek… - ismételtem magamat.
Carlon látszott, hogy lázasan gondolkodik, elhiggye-e vagy sem és már én magam sem tudtam, igaz-e, amit mondok. Szerettem Carlt, de Edwardot is. Mindketten fontosak voltak számomra, mint semmi más. Viszont Edward lehet, hogy csak játszani akar velem, Carl pedig biztosan szeret teljes szívéből.
- Bella, nem tudom, mit higgyek és mit ne. Tudod, hogy szeretlek, de látom rajtad, hogy Edwardot is szereted, és nem tudsz dönteni. Én nem szeretném, ha miattam fordítanál hátat az érzéseidnek. Ha Edwardot akarod, válaszd őt, de én várni fogok rád, örökké. Tedd, amit a szíved parancsol, és ne azért hazudtold meg az érzéseidet, mert nem akarod, hogy valaki szenvedjen. Apám feláldozta magát és tudom, hogy milyen volt, amikor bejelentették, hogy meghalt. Te ne csináld azt, amit ő tett. Ne áldozd fel az érzéseidet más boldogságáért.
Ez a beszéd úgy hangzott, mintha valami könyvből olvasta volna fel, de éreztem, hogy a szívéből jött. Annyira szép, annyira megható volt, hogy néhány könnycsepp legördült az arcomon.
- Köszönöm, Carl, de már én sem tudom, mit akarok – mondtam neki, miközben átöleltem ő meg visszaölelt. Nagyon jó érzés volt a meleg testéhez bújni; biztonságérzetet adott.
- Megérkezett Edward – engedett el pár perc után. Észrevettem, hogy az előbbi beszélgetésünk közben és most is kedvesebben ejtette ki az Edward nevet, de mivel az apja miatta halt meg, nem vártam ezt sem.
Hátrafordultam és láttam, hogy Edward és a többiek Samantha-ék háza felé tartanak.
- Megyünk mi is? – kérdeztem, és amint kimondtam, már mentünk is a ház felé.

Ha elolvastad, írj kommentet! :)

4. díj. :D

2010-03-26T18:11:00.003+01:00

Szabályok:
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

1. Köszönöm szépen, Hugi! :) ( http://my-angelstory.blogspot.com/ )

2. Kint van. :D

3. Izé, na. Már megint? :'D
1. Szeretnék Paramore koncertre menni *.*
2. Szeretnék nagyon jól írni( és itt most nem csak novellára/fanfictionre/regényre gondolok, hanem dalokra is.)
3. Nagyon sokféle zenét szeretek, de a disco meg az ilyesmik távol állnak tőlem.
4. Nagyon sok fanfictiont és egyéb írást szeretek olvasni, a baj csak az, hogy nincs rá időm, ezért sokszor le vagyok maradva fejezetekkel és általában ilyenkor van az, hogy egyszerűen abbahagyom az olvasást. :S
5. PR-menedzser akarok lenni. :'D
6. Gossip Girl őrült is vagyok a többi hülyeségem mellett. :'D
7. Nem értem, hogy miért kell olyan korán kelni a sulihoz... Még 7:15-kor is képtelen vagyok felkelni...

4. (Nem érdekel, ha már megkaptátok...)
1. Mooa: http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/
2. Deszy: http://www.deszy-frommypen.blogspot.com/
3. Diana: http://vegtelenvalasztas.blogspot.com/
4. Tyta: http://www.grippingstories.blogspot.com/
5. Katica: http://www.fictwilightfic.blogspot.com/
6. Tűzvirág: http://tuzvirag.blogspot.com/
7. Arielle: http://www.arielle-fic.blogspot.com/

5. Mindjárt. :)

Zongoraszó - 11. fejezet

2010-03-25T16:48:00.004+01:00

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket, fel is rakom a 11. fejezetet. :) A következő fejezet - ha sikerül megírnom, és azt hiszem, meglesz, mert már majdnem a felét megírtam - kedden fog felkerülni, mert utána nem leszek pár napig. Nem lesz kommenthatár pontosan emiatt, de azért ugyanúgy írjatok kommenteket. Remélem, meg tudom írni keddig. Jó olvasást! :)

Zongoraszó

11. fejezet

Újra felnéztem; egy ismeretlen-ismerőssel akadt össze a szemem. Egy fiatal fiú volt, nagyon szőke hajjal és égszínkék szemekkel, arca gyerekes volt - nem lehetett több tizenhatnál –, de kék szemeiben értelem és érettség csillogott. Ő is farkas lenne?
- Bella, ő itt Drew. A napokban változott át – válaszolta Ben ki nem mondott kérdésemre. Drew bólintott, majd lehajtotta a fejét. – Bella, kérlek, mondj el mindent. Mi történt veled, miután a vámpír elvitt?
- Edwardnak hívják – vágtam rá, de rögtön meg is bántam, ugyanis Carl felugrott.
- Csak egy mocskos vérszívó! Nem mindegy, mi a neve?
- Carl, nyugodj le! – próbálta megnyugtatni Ben, mire a farkas leült. - Bella, mi történt miután elvitt?
- Bevitt a házába és elmondta, hogy miért akarják megölni.
- És miért? – kérdezte Ben és Sam egyszerre.
- A vámpír, Isaac, azért akarta megölni, mert Edward megölte a mentorát, Hanket – Ben közelebb hajolt hozzám, mintha ismerné azokat, akikről szó van. Folytattam volna, de Carl belevágott.
- Mondtam, hogy gyilkos – dicsőség csillogott a szemében, amint ezt kimondta, de hamar megnyugtattam, hogy nincs igaza.
- Nem. Edward – Carl összerázkódott a név hallatán, főleg, hogy egyenesen a szemébe néztem. – azért ölte meg Hanket, mert ő megölte Carlisle-t, azt a vámpírt, aki Edwardot változtatta át – furcsa, hogy ennyiszer képes vagyok használni a megölni szót.
- Mért nem ölte meg még azelőtt, hogy átváltoztatta volna a vérszívót? – kérdezte Carl látszólag magától, de hangosan.
- Carl, ezt most rögtön fejezd be! – szólt rá az alfa.
- Szólásszabadság, Ben. Nőj már fel! – vágott vissza a megnevezett.
- Akkor gyakorold kint a szólásszabadságot – mutatott az ajtóra Ben.
- Oké, befogtam.
- Nagyszerű. Folytatnád, Bella? A nőstény miért akarja megölni?
- Azért, mert a nőstény barátja rátámadott Edwardra, ő meg önvédelemből megölte.
Carl felhorkantott, de legalább nem szólalt meg. Körülnéztem a szobában és megállapítottam, hogy a hangulat feszült. Érdekes. Eddig fel sem tűnt a már-már idegesítő csönd. Minden szem rám szegeződött én meg kezdtem magam kényelmetlenül érezni.
- Honnan tudtátok, hogy a rezervátumba jövök? Miért voltatok a határon? – kérdeztem egyrészt, mert kíváncsi voltam, másrészt, mert kínosan érintett a csönd.
- Egy nő hívott fel azzal a szöveggel, hogy Edward a határ felé igyekszik veled, és sürgősen menjünk oda – válaszolt Ben. – Nem értettük, hogy ez most jó vagy rossz, de Carllal oda mentünk.
- Az biztos Esme volt. Hé, honnan volt meg neki a számod? – kérdeztem, mert ez egy kicsit furcsa volt.
Ben vett egy mély lélegzetet én meg már előre féltem. Vajon mit tudok meg megint, amit nem kéne?
- Tudod, ez nem az első eset, hogy együtt kell működnünk. Körülbelül három éve költözött ide Edward. Ekkor kezdődött meg az emberek átalakulása vérfarkassá. Mi azért vagyunk, hogy az embereket megvédjük a vámpíroktól, ezért a szervezetünk az ő közelségükre reagál. Az elsőt, aki átváltozott John-nak hívták. Őt követte Adam, Dave és én. Edward egyszer menekült valakik elől és befutott a rezervátumba. Mi meg akartuk őt ölni, de valahogy mindig tudta, honnan fog jönni a következő csapás és ügyesen kivédte őket. Rájöttünk, hogy nem fog sikerülni legyőzni őt, ezért leálltunk és John és én visszaváltoztunk emberi alakba, hogy megbeszéljük, miért jött ide. Kiderült, hogy két vámpír üldözi, ugyanabból az okból, mint most: megölte Hanket egy nagyon öreg vámpírt, aki a Volturi tagja volt.
- Mi az a Volturi? – szóval Ben tényleg tudta kikről van szó.
- A Volturi a legerősebb vámpír klán, ők az uralkodók vagy inkább az ítélet végrehajtók – Ben undorral mondta ki a két utolsó szót, Carl pedig összerázkódott és az arca fájdalmat vetített egy pillanatra. Nem értettem, miért csinálták ezt, de úgy gondoltam, majd később is ráérek ezzel foglalkozni. – Szóval, ott tartottunk, hogy Edward megölte Hanket, akiért cserébe a Volturi Edward halálát kívánta. A klán két vámpírt küldött Edward megölésére. Edward az utolsó reményéhez fordult: hozzánk. Mivel tudtuk, hogy legyőzni nem fog sikerülni, mellé álltunk, abban a tudatban, hogy így az adósunk lesz. Segítettünk neki, legyőztük a két vámpírt, persze súlyos árat kellett fizetnünk: Johnt megölték. Vagyis mártírhalált halt.
- Saját magát feláldozta az ellenségéért, akivel szövetkezett, mert legyőzni nem tudta? – számomra ez elég érdekes volt. Én nem tennék ilyet; legalábbis azt hiszem…
- Ez így elég furán hangzik, de nagyjából így van. Bár a mi történelmünkbe ez úgy került bele, hogy John az indiánokéért halt meg, és azért, hogy biztosítsa a jövőjüket – magyarázta Ben a John nevet még mindig furán kiejtve. Bár most már megértem… Egy valamit nem tudok még: hogy Carlnak miért okozott fájdalmat az előbbi beszélgetés, mert akárhogy is próbálta szabályozni az arcát, végig szenvedett.
- Egy kérdésem maradt még: mit fogunk most csinálni? – kérdeztem szememet végigjáratva az összes jelenlévőm, de csak magatehetetlen, fájdalmas, néhol aggódó, a halálukat váró fejeket láttam.
- Nem tudom – rázta a fejét Ben. – Bella, szerintem te most menj ki levegőzni. Sok volt ez neked.
- Nem, maradok és segítek, már ha nem baj.
- Nem, Bella, gyere ki! – mondta Carl, miközben felállt. Kérdőn néztem rá, úgyhogy már-már nevetve folytatta. – Nyugi, nem lesz semmi bajod.
Carl odajött, gyakorlatilag felhúzott a székből és kimentünk. Az emberek néztek, én mosolyogtam, mire ők elfordultak. Kellemes pillanatok… Carl szorosan mögöttem jött, mintha attól félne, elszaladok. A tengerpart felé terelt, ahol egy anyuka játszott a kislányával. Nem voltak indiánok, de Carl tekintete elől menekülve elmentek.
- Muszáj volt elüldöznöd őket? – kérdeztem megfordulva, de Carl szemei a hullámzó habokat kutatták.
- Bocs. Ó, mégsem, semmiért nem tartozom bocsánatkéréssel, mert azzal te jössz nekem.
- Miért jönnék neked egy bocsánatkéréssel? Jártunk vagy mi?
- Bella, tudom, hogy te nem tudod megérteni, hogy mit jelent az, hogy bevésődés, úgyhogy elmondom. Akárhányszor csak rád néz az a vérszívó – szúrósan néztem rá, de ő észre sem vette, csak leült az egyik faágra és maga mellé mutatott, mire én is elfoglaltam a helyemet. –, de nem is kell rád néznie, elég, ha csak rágondolok, úgy érzem, valami összetörik bennem. A szívem. És amikor rájövök, hogy már össze van törve, csak még rosszabbul érzem magam.
- Nincs semmi köztem és Edward között – vallottam be, bár már én magam sem tudtam, igaz-e.
- Akkor rosszul láttam, hogy megcsókolt. Hogy a házába vitt. Hogy kettesben voltatok ott. Hogy…
- Hé! Oké, megcsókolt, oké, a házában voltam, de nem történt semmi. Tudom, hogy képtelen vagyok felfogni ezt a bevésődés dolgot, de… - nem tudtam befejezni a mondatot. És ez nem csak a könnyek miatt volt, amik ellepték az arcomat, hanem, mert nem tudtam hogy befejezni. A gondolatok csak úgy kavarogtak bennem, de nem tudtam őket megfogalmazni érthetően, ezért a sírást választottam.
Carl átkarolt én meg a vállára hajtottam a fejemet. Hallgattam az óceán erőteljes hullámzását, a szél lágy süvítését és nem gondoltam arra, hogy mi lesz ezután. Nem akartam a jövőre gondolni, csak becsuktam a szemem és arra gondoltam, talán ha így is tartom, aktív részvétel nélkül átvészelhetem a bajt. Tudom, ez hülyeség és általában azokat, akik erre gondolnak, azonnal viszik az elmegyógyintézetbe, mégis ez lebegett csukott szemeim előtt.

Már megint egy díj :D

2010-03-23T17:29:00.003+01:00

1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled!
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik, max 10 ember
3. Értesíted őket az ajándékról:)
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni:)
5. Bemutatkozol pár mondatban:)

1. Akiktől kaptam: Mooa (http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/)
Agnyesz (http://sensory-stories.blogspot.com/ )

2. Akik megérdemlik: Tyta: http://grippingstories.blogspot.com/
Deszy: http://www.deszy-frommypen.blogspot.com/
Le Dia's Bronntanas: http://dorothea-story.blogspot.com/

3. Miután megírtam, meglesz ez is. :D

4. Húú... Ezt nehéz megfogalmazni...(ez egy kicsit ironikus. :D)
Ha dühös vagyok, írok és már nem érzem magam annak(legalábbis nem annyira. :)). Ha szomorú vagyok, írok és jobban érzem magam tőle. Ha boldog vagyok és írok, akkor az lebeg a szemeim előtt, hogy milyen jó lesz elolvasni a kommenteket, amiket írtok. :D Ráadásul, amikor írok bennem is lejátszódik a történet. Olyan, mintha egy jó könyvet olvasnék, de ez még jobb, mert kedvem szerint alakulnak az események. Szóval, nekem az írás kell, mert kikapcsol és egy álomvilágban élhetek. :D

5. Már megint? :D Egy 14 éves lány vagyok, aki sok mindent szeret és sok mindent utál(Gondoltad volna?). A horoszkópom skorpió, ami sok ember életét megnehezíti, ugyanis ebből kifolyólag imádok veszekedni. Esküszöm, mindig keresem az okot arra, hogy veszekedjek. Tudom, ez így brutális, de ez van. Ti kértétek. :D

Egy újabb díj :D

2010-03-21T20:29:00.008+01:00

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2)a logót kirakom a blogomba.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7)betartom a szabályokat.

Nekik küldeném tovább:

1. Tyta: http://grippingstories.blogspot.com/

2. Hullócsillag: http://hullocsillag-alterego.blogspot.com/

3. Deszy: http://www.deszy-frommypen.blogspot.com/

4. Diana: http://vegtelenvalasztas.blogspot.com/

5. Bella: http://www.bellablogja.blogspot.com/

6. Le Dia's Bronntanas: http://dorothea-story.blogspot.com/

Teszt:

Név: Nikolett(ennyi elég. :P)

Becenév: Nickyy, Nicyy. (de a két y mindkettőben benne van. :D)

Lakhely: Nagytarcsa

Születési hely: Budapest

Magasság: 162 cm.

Névnap: szeptember 10. (meg lehet jegyezni. :'D)

Foglalkozás: diák

Testvérek: szerencsére a számuk: 0 :D

Anyanyelv: általában magyar, de néha álmomban értem, amit mondanak egyéb nyelven beszélők. :D

Beszélt nyelvek: magyar, angol, de jövőre lesz még egy(vagy olasz vagy francia)

Gyűjtemény: Posztergyűjtemény. :D

Cipőméret: 38-39 :)

Iskola: Szerb Antal Gimnázium

Kedvencek: nem untatok senkit, úgyhogy egy rövidített változat: Twilight(na, kitaláltad volna?), Taylor Lautner, Taylor Swift (bukom a Taylorokra. :D), True Blood(ERIIIC! :'D), Paramore(minden mennyiségben), Gossip Girl, meg még egy csomó minden, aminek nagy részéről egy csomóan nem tudnak. :D

Hobbi: filmnézés, gitározás, zenehallgatás, írás...

Zsebpénz: ez érdekel is valakit? :O

Álom: He?

Szerencseszám: 27(wicza, ne szólj be. :D)

Szeretnék találkozni: Hayley Williamsszel. :)

Háziállatok: cicccca. <3

Köszönöm szépen, Mooa, Katica és Dóry! :)

Zongoraszó - 10. fejezet

2010-03-18T16:53:00.003+01:00

Sziasztok! Akár hiszitek, akár nem a 10. fejezetet rakom fel. :'D Oké, itt van, tessék, de - és most lehet, hogy kemény leszek - 15 kommentet szeretnék. Légyszi, légyszi, légyszi. :D És annak is örülnék, ha tényleg leírnátok, hogy mi tetszett és mi nem. Nagyon sokat segítenétek. De ha nem, az se baj, csak írjatok valamit. Nyugodtan anyázhattok is, hogy mért nem hagyom meg Edwardot és Bellát Stephenie Meyernek. Köszi. :D

Zongoraszó

10. fejezet

- Sziasztok! – köszönt Edward, amikor megérkezett a vadászatból.
Esme-vel éppen betűtornyot játszottunk, amiben ő meglepően ügyes volt, bár ő azt mondta, ez csak a vámpíragyának köszönhető.
- Szia, Edward! – köszöntünk egyszerre Esme-vel, majd elkezdtünk nevetni.
- Látom, jól kijöttök – Edward leült a kanapéra mellénk. – Nem mondom meg! – mondta Esme-re nézve. Feltételezem Esme azt kérte tőle, mondja meg, milyen betűim vannak.
Teljesen úgy éreztem magam, mintha egy normális családban lennék, ahol nincsenek természetfeletti lények és véres küzdelmek.
- Azt hiszem, nekem is el kellene mennem vadászni – mondta Esme, amikor befejeztük a játékot. Ő nyert, természetesen.
Edward végig a kanapén ült és mosolyogva figyelte, ahogy játsszunk. Esme-vel az egész játék alatt beszélgettünk, de Edward csak akkor szólalt meg, amikor „anyja” azt kérte tőle gondolatban, hogy mondja meg a betűimet. Ezen kívül észrevettem, hogy sokszor nézett rám.
- Szerintem a tóhoz menjél, én is ott vacsoráztam – mondta Edward, mintha csak az időjárásról beszélne és nem arról, hogy hol ivott finom vért.
- Rendben – Esme egy szempillantás alatt eltűnt és ott maradtunk kettesben Edwarddal.
- Mit csináljunk? – kérdeztem.
- Zongora? Ha már egyszer megígértem, hogy megtanítalak.
- Benne vagyok.
Átmentünk a zeneszobába és leültünk a gyönyörű zongorához. Még mindig a Claire de Lune kottája volt elől. Rátettem a kezem a billentyűkre, ő meg rátette a kezét az enyémre és úgy játszottunk, ahogy legelőször. Szinte már nem is figyeltem a zenére, csak Edwardra.
A dal végén levettem a kezemet a zongoráról, de ő összekulcsolta azt az övével. Az egész helyzet megnyugvással töltött el.
- A múltkor, amikor itt ültünk és én megcsókoltalak… Miért ugrottál fel? – kíváncsi voltam, hogy én voltam-e benne a hibás.
- Meghallottam Isaac gondolatait, amik kizökkentettek és eszembe jutatták, hogy ha elragadtatom magam, akár meg is ölhetlek teljesen véletlenül.
- Isaac itt volt a közelben? Ugye, most nincs? – kérdeztem rémülten.
- Most nincs, nyugi. A ház melletti erdőből figyelt szinte minden nap. A gondolataitól csoda, hogy nem őrültem meg – csóválta a fejét.
- Mert?
- Egyfolytában arra gondolt, hogyan ölne meg. Persze egy kicsit elbízta magát: nem számolt a gondolatolvasással, de még azzal sem, hogy védekezni fogok.
- Hogy képes valaki – még ha vámpír is az illető– arra gondolni, hogyan fog meggyilkolni valakit? Ez teljesen abnormális.
- Nem csak erre gondolt. Azt is lejátszotta párszor, hogy milyen volt, amikor a mentora megölte Carlisle-t.
Miért voltam olyan hülye, hogy egyáltalán elkezdtem ezt a beszélgetést? Most teljesen elszomorítottam. Szétszedtem összekulcsolt kezeinket és átöleltem Edwardot. Rövid habozás után visszaölelt, majd pár perc múlva elengedett. Kezei arcomat simogatták és azt vettem észre, hogy egyre csökken a távolság kettőnk között. Ajkai néhány centire voltak az enyémektől és…
… és ekkor benyitott Esme.
- Láttam őket, erre tartanak! Jaj, Edward, meg akarnak ölni téged és Bellát is! – sikította Esme angyali hangon.
- Ugye nem vettek észre? – ugrott fel Edward.
- Azt mondtam, hogy egy nomád vámpír vagyok, aki vadászokat és horgászokat öl. Szerencsére előtte ittam, ezért nem érezték meg a szagodat, csak a vér illatát. A hajamat pedig a szemembe söpörtem, így nem láthatták, hogy azok nem pirosak – belegondolni is rossz volt abba, hogy ennek a csodálatos, törékeny nőnek bántódása essen. – Azt mondták, ők is megkeresik azokat a vadászokat, akikből ettem. Edward, el kell tűnnötök!
- Hova menjünk? Bella nem lenne biztonságban velem sehol.
- La Push? – vetettem fel. Már jó lenne újra látni a rezervátumbelieket.
- Jó, elviszlek oda. Siessünk! – felkapott és kirohant velem a garázsba.
A háznak ebben a részében még nem jártam. Óriási volt, de kellett is a hely a négy kocsinak és a két motornak. Nem nagyon értettem az autókhoz, de a Mercedest, a Ferrarit, a BMW-t és a Volvot megismertem. A Ferrari tűzpiros, a BMW sárga volt; mindkettő lenyitható tetejű és gyönyörű. A Mercedes fekete volt, a Volvoban pedig már utaztam is.
Nem volt időm tovább nézelődni, mert Edward belökött ezüst színű kocsijába és elindultunk. Természetesen nem az erdőn keresztül mentünk, hanem kerülő úton.
- Edward, biztos, hogy nem jöhetsz be a rezervátumba? – kérdeztem felidézve az egyezséget. Nyugodtabban mentem volna be La Push-ba, mellettem valakivel, aki megvéd, mert nem voltam biztos abban, hogy nem utáltak meg a történtekért.
- A szabály az szabály. Ha betenném oda a lábamat, széttépnének. Egyébként meg rettentő büdösek – fintorodott el, mire én elkezdtem kuncogni, de a torkomban lévő gombóc miatt kicsit érdekesre sikerült ez a reakció – leginkább arra emlékeztetett, mint amikor a horrorfilmekben fojtogatják az áldozatot, a szerencsétlen pedig menekülni próbál.
- Ha tudnák, hogy mi a helyzet, biztos megengednék – nagyon nem akaródzott elhagyni Edwardot, még ha csak egy kis időre is.
Időközben megérkeztünk a határhoz, hála Edward őrült vezetési tempójának. Legnagyobb meglepetésemre a határ másik oldalán Ben és Carl állt – farkas alakban, természetesen. Kérdőn néztem Edwardra.
- Majd megbeszéljük – felelt ki nem mondott kérdésemre.
Mielőtt kinyitottam volna a kocsi ajtaját, odahajolt hozzám és egy pillanatra – bár én abban a pillanatban is úgy éreztem, mintha a föld fölött lebegnék, meg persze reméltem, hogy senki sem ébreszt fel – megcsókolt.
- Szia! – köszöntem el erőtlenül, mire egy mosolyt kaptam válaszul. Mondjuk az is lehet, hogy Carl gondolatára válaszolt, aki még akkor is morgott, amikor mutatta, hogy üljek fel a hátára.
Még megfordulni sem volt időm, hogy egy utolsó pillantást vessek Edwardra, máris az erdőben száguldottunk. A szél süvített, a hajam lobogott, és ha a gyomrom nem állt volna görcsben, sikítva ujjongtam volna.
Pár perc múlva leszálltam Carl hátáról és már a rezervátumban sétáltunk. Teljes biztonsággal kijelenthetem: az itteni emberek megváltoztak. Kedvesek maradtak, de ugyanakkor óvatosak, tartózkodóak, félénkek lettek: messziről mosolyogtak, de nem jöttek közelebb.
Sam és Dave házába mentünk, mint mindig, amikor valamilyen esemény volt. Samantha széles mosollyal tárta ki az ajtót és megölelt.
- Bella! Hiányoztál! Jól vagy? Mindent el kell mesélned. Minden rendben? – hadarta el, miközben leültünk az asztalhoz.
- A mi Bellánk él és virul, és nagyon jól szórakozott a vérszívóval – morogta Carl immáron emberi alakban.
- Carl… - fordultam bocsánatkérően a fiú felé, de ő leintett.
- Nem érdekel, Bella! – megijedtem a hangjától. Még soha nem hallottam így beszélni mással se, de megérdemeltem az utálatát.
Lehajtott fejjel ültem és vártam, hogy a többi farkas is megérkezzen és elfoglalja a helyét. Székek csikorogtak, néhány pohár vágódott az asztalnak, az emberek beszélgettek, köszöntek nekem, mégis olyan cserbenhagyott, megbántott volt a hangulat. Miattam.
Én hülye, hogy képzeltem ezt az egészet? Megismerkedtem egy csomó kedves emberrel, aztán beköltöztem az ellenségükhöz. Most komolyan. Az utóbbi pár hétben annyira megváltoztam, hogy már szinte nem is ismerek magamra. Megérdemelném, hogy száműzzenek La Push-ból. Megérdemelném, hogy elküldjenek, és azt mondják, hogy nem védenek meg. Nem lenne jogom tiltakozni az ellen, hogy Alex, Isaac és a nőstény elé dobjanak.
A hirtelen csönd kizökkentett önostorozó, mazochista gondolataimból és felnéztem egy pillanatra, majd rögtön vissza is hajtottam a fejem, amint megláttam a hét vádló, de kíváncsi szempárt. Hét? Az meg hogy lehet? Samantha, Carl, Ben, Eric, Dave, Adam… Akárhogy is számolom, az csak hat.

Ha elolovastad, írj kommentet. :)

Zongoraszó - 9. fejezet

2010-03-10T14:54:00.003+01:00

Sziasztok! A kilencedik rész megérkezett! :) Ugyanúgy várom a kommenteket, de nem tudom eldönteni, hogy mennyi legyen a határ, ezért írjatok sok kommentet, mert attól még, hogy nincs határ nem biztos, hogy felrakom szerdán a következő részt. (Annyit elárulok, hogy 10 komment alatt biztos nem rakom fel.) :)

Zongoraszó

9. fejezet

Az erdőben sötét volt és ijesztő csend honolt. Körülöttem álltak a farkasok, Edward és egy nő, akit nem ismertem, de tudtam, hogy nem ellenség – viszont még így is azt éreztem, hogy egyedül vagyok, hogy senki sem véd meg, hogy csak magamra számíthatok. A félelemtől minden fában az ellenséget láttam és minden kis neszre azt hittem, megérkeztek. A mellettem állók különös nyugodtsággal várták a véres küzdelem kezdetét.
A rémülettől, hogy azok, akiket szeretek meghalhatnak, csak még idegesebb lettem. Szinte segélykérően az ismeretlen ellen néztem bele Edward enyémet kereső szemébe. Hirtelen átkarolt és megnyugtató szavakat suttogott a fülembe – legalábbis a hangjából ítélve megnyugtató volt, de a feszültségtől nem tudtam koncentrálni a szavaira. Edward lehajolt és megcsókolt. Abban a pillanatban éreztem, hogy nem lesz semmi baj, hogy ő mindig velem lesz és nem hagy magamra sohasem.

Amikor felébredtem sötét volt – a nap egyetlen sugara sem világította meg a behúzott függönyt -, de már egyáltalán nem voltam fáradt. Sőt, napok – talán hetek – óta nem voltam ennyire kipihent. Kipihentségemet egyetlen furcsa érzés árnyékolta be: úgy éreztem, valaki figyel. Bár az elmúlt napok hatására nem csodálkoztam volna, ha üldözési mániám megnőtt volna, kimásztam az ágyból és felkapcsoltam a villanyt.
A szobát hirtelen betöltötte a fény, én meg ösztönösen behunytam a szememet. Egyetlen dolgot sikerült kivennem a pillanatnyi világosság alatt: egy alakot, aki az ágyam végében ült.
A rettegés elárasztott és még mindig csukott szemmel rántottam ki az ajtót és rohantam el. Illetve csak rohantam volna, ugyanis valaki elkapott és átölelt hátulról.
- Ne félj! – suttogta bele a fülembe Edward észveszejtően édesen, én meg elfelejtettem hogyan kell állni, és ha nem egy félisten karjaiban vagyok, elesek.
Kellett egy fél perc, hogy visszanyerjem az erőmet és megfordultam. Edward karjai még mindig körülöttem voltak.
- Köszönöm, amit értem teszel – mondtam anélkül, hogy a szemébe néznék.
- Szívesen – válaszolta egyszerűen.
- Ha gondot okozok, nyugodtan küldj haza.
- Bella! Ezt már megbeszéltük: maradsz, ameddig kell, és én vigyázok rád! – megemelte az államat az egyik kezével és én belenéztem a szemébe.
Nem tudtam, mit csinálok, nem én irányítottam magam; ösztönösen cselekedtem: lábujjhegyre emelkedtem és megcsókoltam Edwardot lassan, óvatosan. Edward visszacsókolt és pár pillanat múlva szorosabban ölelt át. Beletúrtam a hajába és én is közelebb húztam magamhoz.
Egy idő után éreztem, hogy elfogyott a levegőm és elszakadtam Edward ajkaitól. Mindketten szaporán vettük a levegőt, bár egyikünknek nem is kellett friss oxigén az élethez. Felnéztem a félisten arcára, amin egy féloldalas mosoly ült. Ennek hatására elpirultam és – ha ez még lehetséges volt – még jobban elkezdett verni a szívem.
- Khm… hány órát aludtam? – kérdeztem, mintha egy perccel ezelőtt nem is történt volna semmi. Edward – legnagyobb megkönnyebbülésemre – nem engedett el; még mindig szorosan tartott.
- Huszonhatot. Nem vagy éhes?
- Huszonhatot? – kérdeztem meglepődve. Az meg hogy lehet?
- Igen, annyit. Nagyon ki voltál merülve, amin én nem csodálkoznék. Biztos éhes vagy. Mit kérsz így este tizenegykor?
- Uhh… hát, nem is tudom. Majd körülnézhetek a konyhában?
- Persze, nyugodtan. Vettem neked ruhákat, ott vannak a szekrényben. Remélem, jók lesznek. Nem én választottam őket – és egy mosoly kíséretében eltűnt a földszinten.
Visszamentem a szobába és kinyitottam a ruhásszekrényt. Rengeteg ruha volt benne; bele sem mertem gondolni, mennyibe kerülhetett. Pár perc ámulással megfűszerezett nézelődés után, kiválasztottam egy egyszerű fekete farmert és egy kék fölsőt. Miután elvégeztem szokásos fürdőszobai teendőimet, lementem a konyhába és egy ismeretlen nővel találtam szembe magam, aki mégis ismerős volt.
A nő alacsony volt, karamella színű haja lágyan omlott a vállára, sápadt volt és gyönyörű – látszott rajta, hogy melegszívű. Hirtelen megijedtem – Edward barátnője esetleg felesége lenne? Mondjuk a nő idősebbnek tűnt nála, de ettől még lehet, hogy mégis Edward az idősebb.
- Szia, Bella! – köszönt kedvesen. – Esme vagyok. Azt hiszem, Edward nem mesélt rólam. Legalábbis az arckifejezésedből ítélve – mondta végig mosolyogva.
- Nem, nem mesélt rólad.
- Csináltam neked reggelit. Illetve csináltam neked ételt. A reggeli elég hülyén nézne ki éjfélkor – nevetése könnyed volt, csilingelő és megnyugtató.
Elém tolt egy tálat, amin rántotta volt és egy pohár vizet.
- Remélem, szereted.
- Persze, köszönöm.
Az étel nagyon finom volt, de valószínűleg akkor is ettem volna, ha egy rókát tálalnak fel, amiből előtte ittak. Nem, talán mégsem…
- Egyébként én választottam a ruhákat. A régi ruhádat elégettem, de előtte megnéztem, hogy mekkora a méreted.
- Mért kellett elégetned? – semmi gondom nem volt a ruhákkal, amiket vett, csak kíváncsi voltam, hogy mi lehetett az oka annak, hogy véglegesen meg kellett semmisíteni a régieket.
- Egyrészt, mert nagyon büdös volt. Másrészt, mert kimosni lehetetlenség lenne.
Az evés befejeztével felálltam elmosogatni, de Edward megjelent és kikapta a kezemből, mielőtt hozzákezdhettem volna.
- Ha már megengeded, hogy itt maradjak, hadd segítsek valamiben.
- Viszont, ha azt mondanám, hogy fogságban vagy, akkor nem kell csinálnod semmit – válaszolta egy féloldalas mosoly kíséretében. – Látom, megismerkedtél Esme-vel, aki anyám helyett anyám. Míg aludtál idehívtam, hogy segítsen, amíg itt vagy.
- Nem nagy gond? – kérdeztem őszintén és megkönnyebbülve, hogy nincs semmi közte és Edward között.
- Persze, hogy nem – vajon milyen lehet az arca akkor, amikor nem mosolyog?
- Bella, nekem el kéne mennem vadászni a biztonság kedvéért – mondta Edward. Bele sem mertem gondolni, mit fog enni…
- Oké – mondtam csak azért, hogy eltereljem a figyelmemet a szörnyű képről, amin Edward egy óriási oroszlánnal harcol.
- Addig Esme vigyáz rád – szemforgatásomra egy pillanatnyi csúnya nézést kaptam, ami rögtön átváltott mosolyra. – Legyetek jók! – és már kint is volt az ajtón.
Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Semmi érdekes nem ment benne, de azért kitartóan kapcsolgattam egészen addig, amíg eszembe nem jutott valami szívszorító. Carl…
Most mit csináljak? Carl szerelmet vallott nekem én meg Edwarddal csókolóztam. Nem tudtam, mi lelt engem. Eddig nem voltam ilyen. Csak éltem a megszokott mindennapjaimat és próbáltam megakadályozni a bajt. Erre most mit csinálok? Egymás után két különböző pasival – oké, egy vérfarkassal és egy vámpírral – smárolok, magamra haragítok egy másik vámpírt és két farkast, anyámmal már ki tudja mióta nem beszéltem és egy gyakorlatilag idegen vámpír házában lakok – említettem már, hogy megtapasztaltam hogyan csókol? – egy másik idegen vámpírnővel. Rémes vagyok…
Lehajtottam a fejemet és halkan zokogtam. Hirtelen két kezet éreztem a vállamon, amik megnyugtatóan simogattak.
- Mi bánt? – kérdezte Esme.
- Nincs semmi bajom – válaszoltam, mert nem akartam, hogy megtudja, a „fia” és ő is benne vannak a „dologban”.
- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. Csak azt mond meg, hogyan tudnék segíteni neked.
- Hogyan lettél vámpír? – kérdeztem igazából a téma váltása érdekében, de tényleg kíváncsi voltam rá.
- Engem is Carlisle változtatott át, ahogyan Edwardot – a hangján éreztem, hogy Carlisle nagyon hiányzik neki. – Carlisle és Edward utazgatott és próbáltak vámpírokat keresni, hátha rá tudják őket venni, hogy ne öljék meg az embereket. Nem emlékszem, hogy pontosan hogyan történt, csak azt tudom, amit Carlisle elmesélt. Egy szikla alatt találtak meg, amiről leestem. Carlisle úgy gondolta, hogy meg kéne mentenie engem, azt mondta, úgy néztem ki, aki nem érdemli meg a halált és átváltoztatott. Három napig tartott az átváltozásom, ami fájdalmas volt és kínzó, de örülök, hogy így történt – mondta mosolyogva, de láttam rajta, hogy nagyon megviselte Carlisle elvesztése, láttam, hogy még mindig szenved.
- Nagyon sajnálom – mondtam óvatosan Carlisle-ra utalva. Esme rám mosolygott, de még mindig nem volt őszinte mosoly, úgyhogy átöleltem. Esme visszaölelt és így ültünk egy darabig egymást vigasztalva.

Zongoraszó - 8. fejezet

2010-03-04T16:10:00.003+01:00

Sziasztok! Itt van a nyolcadik rész. :) Egyébként is felraktam volna ma, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok ehhez a fejezethez, mert szerintem nagyon jó lett. Legalábbis nekem tetszett. Mondjuk, nem nekem kell tetszenie... :)
Szóval, én tényleg nem szeretnék rosszat, csak jót akarok írni és ebben ti úgy segíthettek, hogy leírjátok, mi tetszett, mi nem. Ezért szeretnék 12 db kommentet! Nem többet, nem kevesebbet! Ja, és ne írjatok más néven kommentet lécci. Ha szerdáig meg lesz a 12 komment, felrakom a 9.-et, ha nem lesznek meg a kommentek addigra, akkor rakom fel, amikor meg lesz a 12! (a sajátomat nem számolom ) :) Köszi!

Zongoraszó

8. fejezet

Valaki erőteljesen megrázott, mire kinyitottam a szememet, de a hirtelen jött fényességtől azonnal be is csuktam. Fokozatosan szoktattam a szememet a világossághoz, míg végül teljesen ki tudtam nyitni.
A földön feküdtem a barlang keskeny nyílása mellett, körülöttünk az erdő nyúlt el. Mellettem egy ismeretlen alak guggolt, majd rájöttem, hogy nem is olyan ismeretlen. A vámpír volt az. Fölültem és megnéztem a többieket. Egy fekete és egy szürkésbarna farkas, közöttük Carl, aki emberi alakjában álldogált, de láttam rajta, hogy feszeng, amiért nem változhat át.
Miután felmértem a terepet és megállapítottam, hogy fogalmam sincs, hol vagyunk, észrevettem, hogy a fejem iszonyatosan fáj. Ma már másodjára ájultam el. Remek. Nem állítom, hogy ez nem esett meg velem gyakran eddig is, de kétszer egy nap?
- És most elmondasz mindent róla! – követelte a vámpír iszonyatosan mérges hangon. Egy kis időbe telt, mire rájöttem, kire gondol.
- De én nem ismerem – mondtam halkan, de meg is bántam, amikor a tenyere az arcomon csattant. Hangosan felszisszentem.
- Ne bántsd! – kiáltotta Carl, de ennek következményeként a fekete farkas ráugrott, ő meg elvágódott a földön.
Ezután minden olyan gyorsan történt, hogy alig bírtam felfogni. Carl átváltozott farkassá és megpróbálta megharapni a nőstényt. Egy pillanat alatt ő került a nőstény fölé. A szürkés ráugrott Carlra és harapta, ahol érte, de ő mintha észre sem vette volna, beleharapott a nő nyakába, mire az kiugrott alóla és elfutott. A másik farkas utána rohant.
Ezzel egy időben a vámpír megpróbált felemelni, de valami megakadályozta és elrepült a sziklák felé. Támadója, aki valószínűleg egy másik vámpír volt, odaszaladt hozzá és ezután már csak két elmosódott alakot láttam, akik minden valószínűség szerint harcoltak.
Teljesen le voltam sokkolva. Próbáltam felfogni az elmúlt három percet, de hirtelen elfelejtettem, hogyan kell gondolkodni. Valaki odarohant hozzám és felkapott. Ütöttem, rúgtam, haraptam, sikítottam, de nem használt, csak rontott a helyzeten: a fejemet bevertem valamibe és ma már harmadjára elájultam.
Amikor felébredtem, Edward kanapéján feküdtem, ő meg előttem állt a szemében bűntudattal.
A nappalija óriási volt és gyönyörű. Plazma TV, óriási hangszórók, a polcokon dvd-k, könyvek, a falakon festmények és mindenféle díszek. Igaz, hogy már jártam a házban, de akkor még nem tudtam, hogy vámpír; most viszont teljesen más szemmel néztem.
- Bocsánat, hogy belekevertelek – hangján éreztem a lelkiismeret-furdalást.
- Miért mentettél meg? – kérdeztem kíváncsian.
- Mert nem akartam, hogy bajod essen miattam. Én kevertelek bele, nekem kell kimentenem – amint kimondta, teljesen meggyőződtem arról, hogy nem gyilkos.
- Miért kellesz annak a vámpírnak? – mintha meglepődött volna azon, hogy tudok a vámpírokról, de aztán rájött, hogy a farkasok biztos elmondták nekem.
- Mert megöltem azt a vámpírt, aki átváltoztatta.
- Miért ölted meg? – akkor most mégis gyilkos? De végül is az egy vámpír volt és vámpírt ölni nem olyan, mint embert. Vagy de?
- Ennek a vámpírnak, aki rád támadt, a teremtője, Hank megölte Carlisle-t. Carlisle volt az, aki engem változtatott át – hangján érződött a tisztelet, a csodálat Carlisle iránt.
- És ő miért ölte meg Carlisle-t?
- Azért, mert Carlisle nem akarta, hogy a vámpírok embereket öljenek. Azt akarta, hogy minél több vámpír álljon át az állatok fogyasztására. Hank viszont ezt nem akarta, ezért megölte Carlisle-t.
- Ez egy kicsit bonyolult. És a farkasokkal mi van?
- A nőstény is meg akar ölni.
- Miért akar téged mindenki megölni?
- Ő azért, mert a barátja rám támadott én meg megöltem. Puszta önvédelem volt, de ő meg akarja bosszulni. És, tudomásom szerint, senki más nincs, aki meg akarna ölni – az utolsó mondatot nagyon biztosan ejtette ki.
- Nem hiszem, hogy aki meg akar ölni, az idejön és megmondja neked. Lehet, hogy csak kémkedik, és a legváratlanabb pillanatban lecsap. Nem gondoltál még erre?
- Azt hiszem, el kell mondanom valamit. Tartozom neked annyival, hogy tudd a teljes igazságot – a teljes szót nagy nyomatékkal ejtette ki, bár én már kezdtem azon gondolkodni, hogy azt mondom neki, ne árulja el, nem akarom tudni. Az utóbbi pár hétben nagyon sok titkot megtudtam és lehet, hogy azoknak titkoknak kellett volna maradniuk előttem.
- Igen? – a kíváncsiság felülemelkedett rajtam, szinte uralt engem; kénytelen voltam azt mondani, hogy fogja be és tartsa meg magának akármi is a mondanivalója.
- Szóval, egy pár vámpírnak van egy-egy különleges képessége, ajándéka. Olyan képessége, amit ti emberek, még ha a vámpírokban hisztek is, abszolút természetfelettinek tartotok. Van olyan ismerősöm, aki tudja mozgatni a szelet, a vizet; van olyan, aki képes kisebb-nagyobb áramot vezetni a testedbe, de van olyan is, aki azt érzi meg, hogy kinek milyen ajándéka van, néha még akkor, amikor az illető ember. Általában olyan képességet kapsz, ami már emberi létedben is megvolt valamilyen formában. Nekem is jutott egy ilyen: olvasom az emberek, vámpírok, vérfarkasok, egyszóval mindenki gondolatait. – Ijedten néztem rá. Ez azt jelenti, hogy végig tudta mire gondolok? Már épp szólásra nyitottam a számat, de felemelte a kezét, jelezve, hogy még nem fejezte be. – Mindenkiét; téged kivéve. Egyrészt ezért mentem oda hozzád a zeneiskola előtt. Azt hittem, te is valamilyen természetfeletti lény vagy, akiről még nem hallottam.
- Ez durva. De vajon mért nem hallod az én gondolataimat. Nem mintha szeretném…
- Szerintem senki sem szeretné, hogy kiolvassam, mire gondol – megejtett egy apró mosolyt. Természetfeletti szépségű arca még szebb lett tőle. - Egyébként, néha elég zavaró, de már megtanultam „kikapcsolni”.
- Oké, térjünk vissza oda, hogy hogyan mentettél meg? Hogy kerültél oda?
- Végig ott voltam az egyik fán és vártam a legjobb pillanatot. A szél nem fújt, a szagomat nem vitte el sehova, tehát békésen várhattam, hogy végezzek Isaac-kel, a vámpírral, aki pár nap alatt feldühített mindössze a gondolataival – mondta látszólag nyugodtan, de mézszínű szemében a bosszú és a düh kavargott.
- Megölted? Az a harc egy kicsit gyors volt az én szemeimnek.
- Elfutott. Utána mehettem volna, de jobbnak láttam téged idehozni.
- Köszönöm – mondtam egyszerűen.
- Tartoztam ezzel – mondta ismét, bár szerintem ez nem volt igaz.
- És a másik farkas? És mi van Carl-lal? Jézusom! Mi van, ha megsérült?
- Carl jól van. Nincs semmi baja, csak pár apróbb harapás, ami pár óra alatt meggyógyul. A farkasok gyorsan épülnek fel még a legnagyobb csonttörésből is. Visszament a rezervátumba. A másik farkast pedig valószínűleg ismered. Egyszer arra gondolt, hogy beszélgettetek. Alexnek hívják… - mondta félve a reakciómtól. Jogosan.
Felugrottam az ágyról, majdnem elestem a hirtelen mozdulattól, de Edward elkapott.
- Alex?! Az a rohadék… Nem elég, hogy utál még meg is akar ölni – nem voltam biztos abban, hogy tényleg meg akar-e ölni, mivel lehet, hogy ő is csak Edwardot akarja, de mikor felnéztem, Edward nem ellenkezett, hanem nyugtalanul rám nézett. Jézusom, mibe keveredtem?
Volt egy kis igazság abban, hogy Edward azt mondta, ő okozta a bajt, de saját magamnak is sokat „köszönhetek”.
- Most mit csináljak? Nem akarok meghalni! A rezervátumba nem mehetek, haza nem mehetek, itt nem maradhatok…
- Nyugodtan maradj itt – szakított félbe. – Vigyázok rád!
- Kösz, de…
- Semmi de! Maradsz és nem mész ki a házból meghalni. Ennyi.
- Tudod, veled ellentétben, nekem ennem is kell, és ezen kívül van még pár emberi szükségletem is.
- Van konyha étellel, és fürdőszoba is. Úgy kell tennem, mintha ember lennék, ha esetleg meglátogatna egy közületek. Gyere, megmutatom a szobádat!
A lépcsőn felmentünk, majd tulajdonképpen „visszakanyarodtunk” – ugyanis a ház galériás volt - és ott a legelső szoba lett kinevezve az enyémnek. Megmentőmet nem zavarta az emberi tempó, amiben felsétáltunk; végig mosolygott féloldalasan, ami nagyon jól állt neki.
A szoba óriási volt. Egy nagy franciaágy állt a szoba bal oldalán piros ágyneművel, szemben vele egy szekrény tv-vel. Az ágy két szélén egy-egy éjjeliszekrény foglalt helyet. A tv bal oldalán egy ruhásszekrény állt, ami gondolom üres volt, jobb oldalán egy alacsonyabb polcos szerkény, amin könyvek voltak, tetején pedig díszek. Az ajtóval szemben egy erkély volt.
Elindultam felé, de Edward megelőzött és behúzta a sötétítő függönyöket, bár kint már sötét volt. Mondjuk, a vámpírok elvileg látnak a sötétben is…
- Ne menj ki, ne nézz ki rajta és ne menj a közelébe, ha nincs elhúzva a függöny. Oké?
- Persze, persze. Bocsánat.
- Semmi baj – vonásai meglágyultak. – A fürdőszobába innen is be lehet menni – mutatott egy ajtóra az ágy mellett, amit én eddig észre sem vettem. – Jó éjszakát!
Amint kimondta, ki is ment. Vajon mennyi ideig voltam eszméletlen?
Átmentem a fürdőszobába és egy zavart mosollyal nyugtáztam, hogy a törülköző mellett egy gyönyörű hófehér hálóing és fehérnemű foglalt helyet. Miután elvégeztem emberi teendőimet és felvettem a ruhákat – meg kell jegyeznem, pont jó volt a méret; nem is akartam belegondolni hogyan csinálta –, megnéztem magam a tükörben. Fürdés közben már megállapítottam, hogy tele vagyok sebekkel és a víz nagyon csíp, ráadásul a hajamat is csak nehezen tudtam megmosni hála a homoknak és a vérnek, amitől csomókban állt, de amikor belenéztem a tükörbe, azt hittem nem is engem mutat. Az arcom tele volt karcolásokkal, horzsolásokkal, kisebb-nagyobb sebekkel: kis túlzással a felismerhetetlenségig el voltam látva sérülésekkel.
Miután megnyugtattam magamat, hogy ez nem fog örökké tartani, visszamentem a szobámba és befeküdtem a puha ágyba.
Mi lehet Carl-lal? Mit csinálhat Alex, a nőstény és a vámpír? Mi lesz most? Meghalok? Vagy elmennek és békén hagynak? Mi történhetett a rezervátumban, miután eltűntem? Vajon Carl visszajutott? A többiek keresni fognak?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések százai cikáztak a fejemben, de egy olyan sem volt, amit meg tudtam volna válaszolni. A tudatlanság nagyon idegesítő. Persze ha azt nem tudnám, hogy léteznek vámpírok és vérfarkasok, akkor sokkal könnyebb lenne élni az életemet. Ezen már nem tudok változtatni. A kérdések újra végigfutottak az agyamon, de válaszok híján megpróbáltam nem gondolni semmire és hagytam, hogy a gondtalan, nyugodt álmok magukkal ragadjanak a béke birodalmába

Zongoraszó - 7. fejezet

2010-02-24T15:06:00.004+01:00

Sziasztok! Mivel több mint hét kommentet kaptam az előző fejezethez, rendesen ma rakom fel a következőt. Ezúton is köszönöm szépen mindenkinek, aki írt kommentet és most se felejtsétek el írni őket. 10 kommentet szeretnék! A múltkor több is sikerült és most is menni fog! :)

Egyébként, gonodolom észrevettétek, hogy a cím megváltozott. MoOa írta ezt a címet ötletként és nekem nagyon tetszett, úgyhogy átírtam. Remélem nektek is tetszik. :D Köszi, MoOa! =)

Zongoraszó

7. fejezet

A farkas a földön húzott az erdőben is. Akárhogy is próbáltam, nem sikerült kiszabadítanom a kezemet. Fájdalmas nyögések közepette kiáltoztam és kértem, hogy engedjen már el, de ő csak futott tovább. A földön lévő ágak, kövek, és még ki tudja mik véresre karcoltak. Próbáltam nem oda nézni, de a vér sós szagát így is megéreztem. Nem akartam elájulni, ezért nem vettem levegőt, de ettől csak rosszabb lett. Választhattam: vagy attól ájulok el, hogy nem kapok levegőt, vagy attól, hogy veszek egy nagy levegőt és beszívom a vér sós illatát. A másodikat választottam. Mély levegőt vettem és elvesztettem az eszméletemet.
Mindenem fájt, amikor felébredtem. Kinyitottam a szememet egy fájdalmas szisszenés kíséretében, de nem láttam semmit – egy koromsötét helyen feküdtem. Rettentő hideg volt, a fogaim állandóan összeütődtek így akaratlanul is hangoskodtam.
- Ki van itt? – kérdezte egy ismerős hang.
- Carl! – megkönnyebbülten kiáltottam fel, aztán eszembe jutott, hogy valaki ideráncigált. Carl lett volna? De hiszen, nem nyílt ki az ajtó, nem jöhetett be a házba. Ráadásul miért kérdezné, hogy ki vagyok, ha ő hozott volna ide? Biztos, nem ő volt.
- Bella! Jól vagy? – éreztem, hogy mozog és közelebb jön hozzám.
- Már nem vérzek… Ez jó – még mindig vacogtam így a hangom is remegett, de érthető volt, amit mondtam.
- Megsebesültél? Ugye nem fáj semmid? – kérdezte őszinte aggódással a hangjában.
- Valamelyik farkas a háztól idáig húzott a földön. Te hogy kerültél ide?
Carl odajött hozzám és átkarolt. Már nem is fáztam annyira; nagyon jól esett tűzforró teste.
- Jéghideg vagy – állapította meg rémülten és az ölébe vett, hogy még jobban melegíteni tudjon. Ha nem éreztem volna úgy, hogy közel vagyok a fagyhalálhoz, ellöktem volna magamtól, de most csak még jobban bekucorodtam az ölébe.
- Ki hozott ide? – kérdeztem még egyszer és elégedetten állapítottam meg magamban, hogy már nem vacogok.
- Egy éjfekete nőstényfarkas és egy vámpír. Ki volt az, aki téged idehurcolt? Farkas volt? Nem emlékszel a színére?
- Nem. Mire eljutottam odáig, hogy meglepődésemből kiesve képes lettem volna felmérni a helyzetet, teljesen elfogott a félelem, illetve elég hamar elájultam a vérszagtól – túlságosan is ideges voltam ahhoz, hogy legalább megpróbáljak nyugodtnak tűnni, ezért felemelt hangon, viszonylag gyorsan beszéltem.
- Rosszul vagy a vértől? Szerencse, hogy nem vagy vámpír! – mintha nem viccnek szánta volna az utolsó mondatot, de hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Igen, rosszul vagyok tőle, de nem lenne okosabb kiutat keresni?
- Már próbáltam. Egy barlangban vagyunk a föld mélyén, totál sötét van, és csak egy kijárat, amit őriznek.
- Honnan tudod, hogy csak egy kijárat van?
- Úgy értem, hogy abból a helységből, amiben vagyunk, biztosan csak egy kijárat van, utána nem tudom. Nem láttam semmit akkor sem, amikor jöttünk. Emberi alakban voltam és a vámpír leütött.
- És hogy hoztak el idáig?
- Az erdőben futottam. Alex követett, de én próbáltam elfutni előle. Egyenesen belefutottam a vámpírba és a nőstény mancsaiba.
Pár percig csöndben ültünk. Egyáltalán nem volt kínos csend, mivel mindketten belemerültünk a gondolatainkba. Először arra próbáltam rájönni, hogy lehetne innen kijutni, de a gondolataim máshol jártak.
Edward mit csinálhat? Talán újabb áldozatot kerít magának? Egy átlagos lányt elcsábít, elviszi a házába, majd megöli. Nem tudtam róla elképzelni ezt, de már annyiszor mondták, hogy ő nem a jófiúk között van, hogy lassan elhiszem. Jól néz ki, kedves, udvarias – egy álom. Nehéz róla elhinni, hogy embert öl, de a jelek ezt mutatják. Álljunk csak meg egy pillanatra! Pontosan miért is hiszek egy vámpírnak, aki majdnem megölt? Ráadásul egy olyannak, akinek az a tipikus rosszfiús kinézete van?
- Ő is benne volt! – kiáltottam fel, mire Carl ijedten odakapta a fejét. Vagyis csak gondolom, hogy ijedten, mivel a sötétben ezt nem láthattam, viszont az biztos, hogy odakapta a fejét, mert egyenesen belém ütközött. – Áú!
- Bocs. Ki volt benne, miben?
- A vámpír… A többiek elindultak megkeresni téged és egy vámpírral az oldalukon jelentek meg La Pushban. Lehet, hogy ugyanaz, aki téged elrabolt. Edwardról kérdezősködött.
- Ugye nem bántott?
- Nem, de azt hiszem, most nem ez a legfontosabb. Ő is benne volt és most a rezervátumban van. Mi van, ha bántja a többieket?
- Nem fogja – mondta Carl biztosan. – Figyelj, Bella! Azt hiszem, el kell mondanom neked valamit – mondta egy perc némaság után.
- Mi a baj? – kérdeztem ijedten.
- Semmi baj nincs. Nem tudom, hogy fogsz reagálni és tudom, hogy nem ez a legjobb pillanat, de úgy érzem, el kell mondanom.
- Igen? – kérdeztem kíváncsian, és reméltem, hogy nem azt akarja mondani, hogy ő rabolt el.
- Hallottál már a bevésődésről?
- Nem.
- Ez is egy farkasos dolog. A lényege az, hogy ha egy farkas először meglátja élete szerelmét, akkor bevésődik. Onnantól kezdve ő lesz az egyetlen, akit szeret, akiért bármit megtenne, akiről élete végéig gondoskodni akar. Ilyen például Sam és Dave… – ez elég bizarr volt, de egyáltalán nem értettem, hogy ez most hogy jött ide. Volt ennél fontosabb dolgunk is, például, hogy kiszabaduljunk fogságunkból.
- Van még valami? – kérdeztem, hátha értelme is van annak, amit mondott.
- Hát nem érted? Ez velem is megtörtént.
- És ki a szerencsés? – én nagyon örültem annak, hogy Carl megtalálta a szerelmét, de ezt biztos, hogy most kellett megbeszélnünk?
- Te – mondta elhaló hangon és közelebb hajolt hozzám. – Te vagy az, Bella – suttogva mondta, majd megcsókolt. Lágyan, lassan, de szenvedélyesen. Közelebb húzott magához, már ha ez még lehetséges volt. Ajkai tűzforróak voltak, szinte égették a számat, de nem érdekelt, jó érzés volt.
Carl hirtelen elkapta a fejét, én meg nem értettem, mit csináltam rosszul. Letett a földre, és átváltozott farkassá, támadóállást vett fel. Egy perc múlva én is meghallottam a lépteket, de akkor azok hirtelen megtorpantak. Szuszogást hallottam, farkasok lehettek.
Éreztem egy ütést a fejemen, de már nem tudtam rájönni, hogy ki lehetett…

10 kommentet, lécci! :D

Zongoraszó - 6. fejezet

2010-02-17T14:54:00.006+01:00

Sziasztok! Oké, felteszem a hatodik részt, mivel végül sikerült hat kommentet kiszednem belőletek. :D Viszont most kérek szépen 7 darab kommentet. Lécci. Akkor és csak akkor lesz jövőhét szerdán hetedik rész, ha lesz hét komment. Köszönööm. :) És akkor jöjjön a következő rész...

Zongoraszó

6. fejezet

Egy vámpír közeledett felém, igen, itt, La Pushban. Nem haladt gyorsan; mintha nagyon koncentrált volna valamire, de nem tudtam, hogy mire. Furcsa volt körülötte a levegő, mintha szikrázott volna. Még annak idején, Carl mondta, hogy a vámpírok csillognak a napfényben. Mivel még soha nem láttam ilyet, először arra gondoltam, hogy ilyen, amikor a nap megvilágítja a bőrüket, de egyrészt nem sütött a nap, másrészt pedig a farkasok – ugyanis Benék időközben átváltoztak állati alakjukba – nem tudtak a közelébe menni, csak a szikrái széléig. Vajon miért?
Nem volt időm filozofálni ezen a kérdésen, mert a vámpír megállt előttem úgy egy méterre, a szikrái centikre voltak tőlem. Felnéztem rá. Aztán még feljebb, mivel hihetetlenül magas volt. Félhosszú fekete haja volt, szeme pedig vörösen izzott, ruhája szakadt volt és friss vértől piroslott, a bőre hófehér volt a vonásai tökéletesek, mintha számítógéppel készítették volna. Az összhatás mégis ijesztő volt.
- Ismered azt a vámpírt, aki arra lakik? – kérdezte mély, fenyegető hangon és közben Edward háza felé mutatott. A farkasok még mindig a közelébe próbáltak férkőzni, de a szikrák nem hagyták őket.
- Iii… igen – nyögtem ki nagy nehezen, félelemtől kitágult szemekkel. Ha most megtámad, senki sem tud engem megvédeni „hála” a szikráinak. Teljesen meg voltam rémülve, az ösztöneim azt súgták, meneküljek, rohanjak, de az eszem tudta, hogy ezzel csak rontanék a helyzeten. Fájdalmas, lassú kínhalálom lett volna.
- Mondj el mindent, amit róla tudsz róla! – követelte türelmetlenül. Akaratlanul is végig néztem öltözékén és megborzongtam.
- Én… nem… nem ismerem nagyon – nehéz úgy beszélni, hogy a hangod remeg a félelemtől és a helyzetemet az se könnyítette meg, hogy felfelé kellett néznem, így egy oktávval magasabb hangon beszéltem. Akár egy horrorfilmbe is elmehettem volna ezzel a kísérteties hanggal.
- Biztos vagy benne? – közelebb jött és erős kezét a nyakamra helyezte, de túlságosan is meg volt lepődve, ahhoz, hogy megszorítsa. – Mi vagy te? – kérdezte tágra nyílt szemekkel. Nem értettem ez miért kérdés. Mi lehetnék, ha nem ember? Aztán észrevettem a problémáját: a felém álló szikrái nem löktek hátra, egyszerűen lepattantak rólam.
A farkasok is meglepődve nézték a fejleményeket, arcukon zavarodottságot is láttam, de nem állítom, hogy jól tudom olvasni az állatok arckifejezéseit.
- Mi vagy te? – kérdezte újra, miközben egyik szemöldökét felemelte és arcomat fürkészte.
- Ember – válaszoltam hirtelen kiesve ámulatomból.
- Az nem lehet… Akkor… De… Miért nem? - csak nehezen sikerült összeraknia egy értelmes mondatot, de olyan volt, mintha magához beszélne. Eddig határozottnak tűnt, de mintha most megingott volna az önbizalma.
A szikrái hirtelen megszűntek és odafordult a farkasokhoz. – Békével jöttem. Nem akarok bajt – keze még mindig a nyakamon pihent, így nehéz lehetett elhinni, hogy nem akar gondot okozni. Az egyik farkas elfutott majd pár pillanattal később Ben alakjában jelent meg egy szál rövidgatyában és odaállt mellénk. Ha megtehettem volna, elfordulok, de mivel fogva tartottak, csak elpirulni tudtam. Szerencsére senki sem foglalkozott velem.
- Békével? – kérdezte Ben látogatónk kezét figyelve, mire a vámpír levette azt a nyakamról. Megkönnyebbülten sóhajtottam és a nyakamat dörzsöltem. Meg mertem volna esküdni, hogy teljesen piros lett a fojtogatástól. A farkasok is nyugodtabban álltak, bár az egyik – valószínűleg Alex – eddig se aggódott miattam. Négy farkast számoltam össze; ezek szerint, Carl nem jött vissza. Vajon hol lehet?
- Meg kell ölnöm azt a vámpírt, de titeket nem akarlak bántani – válaszolta őszintén. – Tudom, hogy a lány tud róla egy pár dolgot.
- Nem hiszem, hogy sok mindent. Csak párszor találkoztak – mondta Ben állva a vámpír tekintetét.
- Mondj el mindent róla! – kérte az idegen kicsit kedvesebb hangon, mint az előbb, de még mindig türelmetlenül. Nem tudtam, hogy mire kíváncsi, így csak ezt mondtam:
- Tényleg… nem sok minden, amit tudok róla.
- Muszáj itt kint ácsorognunk? – kérdezte a vámpír, mire Ben az ajtóra mutatott. Vendégünk után bementem Bennel és Sammel a nyomomban. A többiek nem változtak vissza az elővigyázatosság kedvéért, de a házba bejöttek. Leültünk a nagy ebédlő asztalhoz.
- Mit tudsz róla? – kérdezte harmadjára.
- Miért kellenek az információk? – tényleg kíváncsi voltam, de ezen kívül húzni is akartam az időt, mert – habár nem hallottam sok jót Edwardról a rezervátumban – nem akartam csak úgy kiadni mindent róla.
- Megölte a mesteremet, az egyetlen vámpírt, akit ismertem, és akiben megbíztam. Pótolhatatlan.
Magam elé bámultan és vártam, hogy mikor ébredek fel. Nem akartam, hogy ez igaz legyen. Edward egy gyilkos lenne? Engem is meg akart ölni? Nem, az nem lehet, hiszen homokszínű volt a szeme, nem pedig piros. Vagy esetleg most akart visszaállni az emberek fogyasztására?
Tele voltam megválaszolatlan kérdésekkel és tudtam, hogy ezekre nem kapok egyhamar választ. Ráadásul ahhoz, hogy biztos legyek a válaszban el kellett mennem a kérdések feladójához, ahhoz, aki a legbiztosabb választ tudja adni – Edwardhoz. Mondjuk, biztos nem válaszolna, ha meg akarna ölni… De legalább tudnám az igazat. Istenem, teljesen megváltoztam! Tényleg képes lennék meghalni ahhoz, hogy megtudjam az igazságot?
- Bella, tudom, hogy ez egy kicsit hirtelen jött, de neked is jobb, ha válaszolsz. Akkor hamarabb visszaköltözhetsz, és nyugodtan élhetsz természetfeletti nélkül – mondta Ben megnyugtatásképpen. Nem sikerült megnyugtatnia.
- Ezek után úgyse tudom elhitetni magammal, hogy nem léteznek vérfarkasok és vámpírok, meg még ki tudja, mik – ezt teljesen komolyan gondoltam. Persze, nem ez volt a legnagyobb bajom: én nem akartam innen elköltözni. Életemben először úgy éreztem, hogy szeretnek az emberek és ezt képtelen lettem volna magam mögött hagyni.
- De normális életed lehetne. Szerintem jobb lenne, ha elfelejtenéd, mik vagyunk és folytatnád az életedet ott, ahol abbahagytad.
- De én nem hagytam abba az életemet. Még mindig élek és ez nekem jó. Mért akarod ennyire, hogy elmenjek? – kérdeztem, de válasz helyett morgást hallottam. Hátra néztem, oda, ahol a vérfarkasok voltak. Mindannyian a szürkésbarna szőrűt nézték, aki szerintem Alex lehetett. Gondolom, válaszolt a kérdésemre… Szúrósan ránéztem, de ő nem nézett félre, kitartóan bámult engem.
Visszafordultam Benhez, aki mintha észre sem vette volna ezt a néma vitát, ami persze csak számomra volt néma. Mintha választ keresne, vagy mintha lenne valami, de nem lenne biztos abban, hogy ezt el kell mondania nekem.
- Bella! Van valami, ami elég megrázó lehet, de azt hiszem, el kell mondanom neked. Carl… Carlt elrabolták – finoman fogalmazott, tudtam, hogy – habár ez már így is elég borzasztó – ez nem ilyen egyszerű.
Éreztem, hogy az összes vér kiáramlik az arcomból, és falfehér leszek. Nem én voltam az egyetlen, aki kiakadt; Sam kiejtette a kezéből a sütis tálat, amit a feszültség levezetéséért hozott. Az nagyot koppant a padlón. Felálltam és oda akartam rohanni, de valaki megharapta a kezemet, hogy meg tudjon fogni és kirohant velem.

7 kommentet! Köszönömszépen. :)

Valentine's Day

2010-02-14T18:09:00.005+01:00

Hello! Engem is elkapott a Valentin nap, és ezért írtam egy fanfictiont. :D Amúgy a kép az Eclipse-ből van. Bella kezében egy gyűrűsdoboz. :)

Valentine's Day

Nem tudtam eldönteni, mit csináljak. Bella nem szereti az ajándékokat és a meglepetéseket, de azért kéne adnom neki valamit Valentin nap alkalmából. Írhatnék neki egy új számot, hiszen szereti a zenét. De már annyit írtam neki, hogy lassan megunja őket.
Megálltam egy virágbolt kirakata előtt. Tele volt szív alakú párnákkal, azokat ölelő plüssállatokkal, képeslapokkal, de nem hiszem, hogy ezek a megfelelő ajándékok számára. Neki valami különleges kell. Különleges, mint ő maga. Valami olyan rendkívüli dolog, amire haláláig emlékezni fog.
Ekkor eszembe jutott, hogy mi az, amit mindig is akart: vámpírrá válni. Több mint három éve azzal nyaggat, hogy változtassam át. A többiek is ezt szeretnék, de nem akarják ők csinálni, ráadásul Bella is megmondta, hogy az lenne a legjobb, ha én tenném meg. Csakhogy én nem akarom. Nem akarom elvenni a lelkét, nem akarom arra a sorsa juttatni, amilyen nekem van, nem akarom örök életre ítélni.
Persze mindenki azt mondja, hogy ez hülyeség. A lelkünk nem tűnt el és mi az, hogy örök életre ítélni? Hiszen ez egy csodálatos dolog. Na, persze… Ha Bella nem lenne, az örök élet számomra csak szenvedés lenne, fájdalommal teli szükség. Ezt nem lehet szépíteni.
Mondjuk, mióta Bella megjelent, az életem gyökeresen megváltozott és tudom, milyen rossz lesz, amikor meghal. Még a gondolatára is összeszorul nem létező szívem. De neki ez a végzete, nem lenne illendő befolyásolnom még akkor sem, ha ezt akarja. Nem tudja, milyen lenne neki így.
Egy ékszerbolt mellett haladtam el, amikor megláttam a tökéletes ajándékot. Egy jegygyűrű. Ez az! Feleségül veszem. Egy kicsit hirtelen jött ez az ötlet, de az alkalom tökéletes. A szerelem napján kérem meg a kezét.
Beléptem az üzletbe. Az eladó egy magas fekete hajú férfi volt, igényesen öltözködve. Amikor megpillantott, végig futott rajta a félelem, de azt mondogatta magában, hogy ő az erősebb. Persze, ez nem volt igaz, de hadd higgye ezt.
- Mit szeretne, uram? – kérdezte magabiztos hangon.
- A kirakatban láttam egy jegygyűrűt. Azt szeretném – önbizalma kissé megingott, mikor elkezdtem beszélni, de próbálta félelmét leplezni. Sikertelenül.
- Má…máris – mondta dadogva és odamentünk a kirakathoz. Megmutattam melyiket szeretném, ő meg kivette.
„Miért ilyen ijesztő? Jaj, Dean, szedd össze magad! Ez csak egy fiú, akit simán megversz. Semmi okod nincs félni.”
- Még valamit, uram? – kérdezte Dean kissé idegesen.
- Szeretnék belegravíroztatni valamit. Mennyi időbe telne?
„Nem jó ötlet szórakozni vele. Akármit is kér, azonnal megcsinálom.”
- Még ma megkaphatná a gyűrűt. Ezt töltse ki! – elém tolt egy papírt és egy tollat én meg ki is töltöttem. Talán túl gyorsan…
- Kész is van? Ilyen gyorsan? – nem csodáltam a hitetlenkedését, de ez most cseppet sem érdekelt. Csak az, hogy minél előbb meglegyen a gyűrű.
- Igen – mondtam kicsit türelmetlenül, mire összerándult.
- Jöjjön vissza ötre, addigra kész lesz.
- És mennyibe kerül? – kérdeztem, bár már rég kiolvastam a fejéből.
- 90 dollár. Most adjon ide ötvenet, és amikor visszajön, jöhet a maradék. Lehet, hogy drága, de megéri – odaadtam neki 50 dollárt. Elraktam a papírt, amivel el tudom kérni majd az ékszert.
- Viszlát! – köszöntem, majd kimentem az ajtón. Hallottam, hogy sóhajt egyet, mire majdnem felnevettem.
Odamentem a kocsimhoz, ami pár utcával arrébb parkolt és beültem. Zenét hallgattam, Debussyt. A francia zenészek művei csodálatosak voltak.
Öt előtt pár perccel elindultam az ékszerészhez. Már nagyon vártam, hogy odaadhassam Bellának a gyűrűt.
- Jó napot!
- Jó napot, uram. Itt van a gyűrű – odanyújtotta egy fekete díszdobozban. A gyűrű csodálatos volt, fogadni mertem volna, hogy Bellának is tetszeni fog.
- Köszönöm – odanyújtottam neki még ötven dollárt.
- Csak negyvenet kérek. Már egyszer adott ötvenet – tiltakozott és vissza akart adni tízet, de én nem hagytam. Ha már félnie kellet attól, ami vagyok, legalább legyen belőle haszna.
- Ragaszkodom hozzá.
Odaadta a dobozkát egy számlával mellékelve, majd hazamentem.
Bella velünk lakott. Végül tényleg elmentünk az Alaszkai egyetemre, és így szerelmem odaköltözött hozzánk.
- Szia! Hol voltál? – kérdezte Bella, amint beléptem az ajtón. Rámosolyogtam, majd odamentem hozzá és letérdeltem elé. Meglepődve nézett rám.
- Isabella Marie Swan! Hozzám jössz feleségül? - Kinyitottam a gyűrűsdobozt és kivettem belőle a gyűrűt. Bella nem mondott semmit, csak hitetlenkedve nézett rám. Nyelt egy nagyot és kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Most biztos el akar utasítani. Biztos nemet fog mondani. Mért kértem meg? Mért vagyok ennyire önző?
Nem, jó ez így. Legalább kiderült.
- Mondj valamit, Bella! – kértem kedvesen, mire elsírta magát. Nem értettem, mit csináltam rosszul. Vagy talán nem tetszik neki a gyűrű. Végül is, nem értek a mai divathoz…
- Egy feltétellel! – mondta szipogva. Kíváncsian néztem rá, úgyhogy folytatta. – Változtass át!
- Bella, ezt már megbeszéltük ezerszer. Nem.
- Kérlek szépen! – gyönyörűen nézett rám csokoládé színű szemeivel, nem lehetett neki ellenállni.
- Oké, de nem most. Majd ha vége lesz a sulinak – hirtelen azt akartam, hogy örökké velem maradjon, akármilyen önző is vagyok.
- De az még két és fél év!
- Úgy értettem, ha ennek az évnek vége. Kicsit furcsa lenne az év közepén lelépni, nem gondolod? – persze nem ez volt az egyetlen ok. Miért jó, ha valaki vámpír? Meg kéne kérni valakit, hogy írjon egy könyvet ezzel a címmel.
- Oké, persze. Igen, hozzád megyek! - ha képes lettem volna rá, elolvadtam volna.
- Bele van gravírozva valami – mondtam, mire ő kikapta az ékszert a kezemből.
- „Egyetlen szerelmemnek, Bellának!” Edward, ez… gyönyörű – úgy éreztem, a föld fölött lebegek. Ráhúztam a gyűrűt az ujjára, majd megcsókoltam.
Ez a nap nem lehetett volna szebb sehogyan se. Életem – vagyis inkább létem – egyik legszebb napja. Ha jobban belegondolok, létezésem összes „legjobb napját” Bellával töltöttem.
- Szeretlek, Bella! – mondtam, miközben eltoltam magamtól.
- Én is, Edward! – közelebb jött és újra megcsókolt.

Life is like a rainbow, not just black and white

2010-02-10T16:50:00.004+01:00

Sziasztok! Nem rakom fel az új részt, mert nem jöttek a kommentek, helyette egy novellát rakok fel, ami egy idézetről jutott eszembe. Az idézet pedig a sztori címe:

Life is like a rainbow, not just black and white

Az órám csörgése ébresztett fel; a kedvenc számom szólt belőle, mint mindig. Az éjjel volt egy furcsa álmom, amitől egy kicsit zaklatott voltam. Nem emlékeztem arra, hogy mi történt benne, csak egy furcsa érzés maradt meg bennem, mintha valami különös történt volna benne, ami kihat az életemre. Hülyeség…
Gyorsan lenyomtam az órámat és felálltam. A hirtelen mozdulattól visszaestem az ágyamra és akkor bevillant egy kép az álmomból. Egy szivárvány. Nagyon meglepődtem, mert eddigi álmaimra vagy nem emlékeztem vagy fekete-fehérek voltak. Sosem értettem, miért, de már hozzászoktam.
Miután kiestem ámulatomból, elvégeztem fürdőszobai teendőimet, majd lesétáltam a konyhába reggelizni. Egy vajas pirítós egy pohár vízzel – mint mindig.
A szüleim már rég elmentek dolgozni, testvérem pedig nem volt. Egyedül voltam a házban, de ennek ellenére „jó kislány” módjára elindultam az iskolába.
Kint csodásan sütött a nap, a madarak csiripeltek és teljesen úgy éreztem magam, mintha mesében lennék. Lágy szellő is fújdogált, de ez valahogy más volt, mint általában, volt benne valami. Valami, ami eddig nem volt ott. Valami, ami számomra idegen volt. Valami, ami az álmomat idézte elő. De az is lehet, hogy az álmom idézte ezt elő és csak beképzeltem magamnak. Igen, ez lesz az. Biztos vagyok benne, hogy csak a tudatalattim szórakozik velem.
Eddig lassan sétáltam, de láttam, hogy a buszom már a megállóban áll, úgyhogy gyorsan odafutottam. A sofőr megvárt és meg is köszöntem neki, majd leültem a hozzám legközelebb eső üres ülésre. Az idős nénik csúnyán rám néztek, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Most biztosan elkésnek a dokival megbeszélt időpontról…
Eddig még soha nem fordult velem elő, hogy lekéstem a buszt. Ránéztem az órámra és megállapítottam, hogy három perccel korábban jött, mint kellett volna. Lehet, hogy új menetrend van. Elővettem a jegyzetfüzetemet és beleírtam, hogy amint hazaérek, meg kell néznem a neten, hogy most hánykor kell felkelnem, ha el akarom érni a buszt. Ebbe a füzetbe mindig leírtam, hogy mit kell csinálnom, nehogy elfelejtsem. Mondjuk általában nem volt sok teendőm, de ami benne volt az fontos volt.
Leszálltam egy csomó sulis társammal együtt a negyedik megállónál, ami pontosan az iskola előtt tett ki. Mindenki befutott, mert senki sem akart elkésni, viszont a nagy rohanásban fellöktek, a táskám pedig lerepült a földre. Gyakorlatilag minden kiesett belőle én meg szedhettem össze.
Mire összepakoltam már mindenki eltűnt és attól féltem, hogy elkéstem. A mi sulinkban nem ajánlatos elkésni. Ha késve lépsz be a kapun, azonnal igazgatói intőt kapsz és nagy az esély arra, hogy te fogsz felelni azon az órán, amiről elkéstél. Ilyenkor természetesen a legnehezebb kérdéseket teszik fel, amit még a legjobb tanuló sem tud és szinte garantált az egyes.
Befutottam az ajtón, de a portás elkapott és feljegyezte a nevemet a későn érkezőkhöz, majd elvette az ellenőrzőmet, és azt mondta, ne merjem ellógni az első órámat, ami kémia volt. Utáltam ezt a tantárgyat, sosem értettem, hogy mért olyan fontos megtanulni ezt a sok hülyeséget. A kémiai egyenletek esküdt ellenségeim és biztos, hogy felelni fogok belőle.
Benyitottam a kémiaterembe. A tanár rám nézett és mutatta, hogy menjek oda a táblához. Leraktam a táskámat a helyemre és kimentem a tanárhoz. Barna haja őszes szálakkal volt tele, hosszú fehér köpenyt viselt és elragadóan mosolygott. Ha nem tudnám, hogy ez a mosoly egy szadista vadállatot takar, azt hinném, hogy a suli kedves orvosa, aki jobban fél attól, hogy fájdalmat okoz nekünk oltás közben, mint mi, amikor megkapjuk azt.
Felírt a táblára egy csomó betűt számokkal, zárójelekkel és egy egyenlőségjelet tett a végére.
- Oldd meg! – a kezembe nyomta a krétát, és elégedetten nyugtázta, hogy arcomra kiült a rémület, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit jelenthet az, amit felírt. – Van valami probléma? – láttam rajta, hogy nehéz rezzenéstelen arccal rám néznie, ezért álltam a tekintetét, hátha feladja, de nem.
- Semmi baj nincs – válaszoltam, majd elszántan a megoldásra váró feladat felé fordultam. Tudtam, hogy valamit tennem kell, még az is lehet, hogy meg tudom oldani. Semmi esélyem sem volt arra, hogy a többiek súgjanak, mivel még levegőt is csak óvatosan vettek. Összeszedtem összes emlékemet az elmúlt pár órával kapcsolatban, majd lemásoltam az egyenlet másik oldalán álló betűket más sorrendben, összeadtam a számokat és kiraktam egy zárójelet. A tanár elképedve nézett rám, amiből rájöttem, hogy jól oldottam meg.
- Nem jó – jelentette ki, mikor már győztes vigyoromat készültem elővenni.
- Miért nem?
- Nem egyenlőségjelet kellett volna kitenni, hanem ezt – letörölte az egyenlőségjelet, majd helyére rakott két egymásnak ellentétes nyilat.
- Ez igazságtalanság! – fakadtam ki. – Azt még maga írta fel és maga sem vette észre. Ráadásul ezt senki sem tudta volna megoldani.
- Nem lett jó. Egyes – meg sem hallotta, amit neki mondtam.
Leültem a helyemre és próbáltam másra gondolni. Ez persze nem volt olyan könnyű, ha azt nézzük, hogy ahányszor felnéztem, kínzóm vigyorgó képével találtam szembe magam.
A többi órán azon gondolkodtam, hogy most mit fogok mondani a szüleimnek. Enyhén szólva, nem fognak örülni annak, ami ma történt. A szobafogság a minimum. Mindig is azt akarták, hogy jól fizető állásom legyen, és ezért megkövetelték, hogy kitűnő legyek.
Zombiként jártam egyik óráról a másikra, az utolsó óra végén nem is vettem észre, hogy kicsöngettek, de a tanár szólt nekem, hogy mennem kéne.
Hazafelé lekéstem a buszt és nem volt kedvem a következőre várni, így gyalog indultam el. Végig azon filozofáltam, hogy mi lehetett ma velem. Reggel majdnem lekéstem a buszt, a suliból is elkéstem, kémiából szereztem egy egyest, most meg gyalog megyek haza. Miért? Mert megint lekéstem a buszt. Mi lesz még? Amint kimondtam a kérdést, dudálást és kiabálást hallottam. Felnéztem, és akkor megláttam a gyaloglásom okozóját. Nem volt időm átkozódni, hogy mért indultam el gyalog, ugyanis a jármű nekem jött. Elvágódtam a földön. Hallottam, ahogy eltörnek a csontjaim, minden porcikámban éreztem a belém hasító elviselhetetlen fájdalmat. Lábdobogást és sikítozást is hallottam, de nem volt erőm kinyitni a szememet; nem is akartam. Arra gondoltam, hogy inkább meghalok. Ugyan minek éljek? Azért, hogy a szüleim csalódjanak bennem?
A szüleim… Emlékképükre visszatért belém az élni akarás, de nem tudtam kinyitni a szememet. Ordítottam és sírtam, nyöszörögtem, nagyokat nyögtem és az életemért kiáltottam – de csak belülről, kinyitni se tudtam a számat.
Hirtelen minden megszűnt. A fájdalom, a hangok, a külvilág – csak én voltam és a gondolataim, az emlékeim, az álmom… Eszembe jutott a többi része, amik igazából csak képek voltak, mintha egy diavetítést néztem volna.
A szivárvány, ami a fekete árnyalataiból szivárványszínűre változik… Fekete-fehéren állok a színes világban… Minden lehetőség, esély a kitörésre elszalad mellettem… De tudom, hogy még van egy reményem… A szél meglobogtatja a hajamat… A változás szele… A szabadságé…
Rájöttem, hogy unalmas, szürke életemben elszalasztottam a nagy alkalmakat arra, hogy valami olyat vigyek véghez, ami fontos, és ezért most drágán megfizetek. Az életemmel… Ez a nap megpróbálta felhívni arra a figyelmemet, hogy változtassak rajta, de nem tettem. Mindent ugyanúgy próbáltam csinálni, ahogyan szoktam. Persze a sors megpróbálta ezt megakadályozni, de nem sikerült. Tennem kellett volna valamit azért, hogy ne ugyanaz történjen velem mindennap. Hiszen az élet olyan, mint egy szivárvány, nemcsak fekete-fehér: tele van lehetőségekkel.
Éreztem, hogy kiszáll belőlem az élet és meghalok. Békésen, nyugodtan és az életemnek teljes mértékben ellentmondva, cseppet sem unalmas, megszokott módon.

Erről is szeretnék véleményeket. Amúgy meg ha jönnek kommentek az ötödik részhez, felkerül a hatodik is. Köszönöm. :)

Díj =)

2010-02-03T18:03:00.005+01:00

Díj =)

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Köszönöm szépen, Arielle ( http://www.arielle-fic.blogspot.com/ ), Tyta ( http://grippingstory.blogspot.com/ ), Mooa ( http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/ , http://mooa-lifezone.blogspot.com/ ) és Hencii ( http://henciifoblog.blogspot.com/ )!

7 dolog magamról:
1. Megszállott twilight-fan vagyok(ha ez eddig nem derült volna ki :))
2. Imádok zenét hallgatni, gitározni, filmeket nézni.
3. Nagyon sajnálom, hogy az írásra nincs elég időm. :(
4. Nagyon örülök minden egyes kommentnek. :D
5. Imádom Stephenie Meyert.
6. Mindennél jobban utálom a kémiát. :/ :@
7. Rájöttem, hogy nem is olyan könnyű magamról írni pár dolgot. :)

És íme a 7 blog:
Mooa blogja: http://daphnereynolds-mooa.blogspot.com/
Bella blogja: http://www.bellablogja.blogspot.com/
Deszy blogja: http://www.deszy-frommypen.blogspot.com/
Vampire Nori blogja: http://nessieandjake-sunshine.blogspot.com/
Diana blogja: http://vegtelenvalasztas.blogspot.com/
Mitchie blogja: http://vampirmesek.blogspot.com/
Le Dia's Bronntanas blogja: http://dorothea-story.blogspot.com/

még egyszer köszönöm, Arielle, Tyta, Mooa és Hencii. :)

Zongoraszó - 5. fejezet

2010-02-03T15:56:00.004+01:00

Sziasztok! :) Mégis felrakom időben az ötödik fejezetet, viszont ha nem írtok kommentet, nem garantálom, hogy időben érkezik a következő. :/ De most csak jó olvasást! :)

Zongoraszó

5. fejezet

Carl…
Kitéptem magam Eric öleléséből, majd csodálkozó arcát magam mögött hagyva futottam Carl után. Magam sem értettem, hogy miért olyan fontos, de éreztem, hogy beszélnem kell vele.
- Carl! – kiáltottam utána, de nem fordult meg, hanem elkezdett futni az erdő felé. Tudom, hogy meghallotta, hiszen vérfarkas. – Várj… meg… - próbáltam kiáltani, de mivel nem voltam túl jó kondiban, már csak nyögni tudtam.
Eltűnt a fák között valószínűleg farkas alakban. Semmi értelme nem volt utána menni, hiszen már messze járhatott; esélyem sem volt utolérni.
Nem mertem visszamenni Erichez, mert fogalmam sem volt, hogyan magyaráznám meg neki. Másfelől pedig, megtörtem a pillanatot. Ha most visszamennék száz százalék, hogy Eric nem ölelne meg és nem kezdene el megint sírni. Valószínűleg egy csípős megjegyzéssel elüldözne.
Visszamentem ideiglenes lakhelyemre. Szerencsére nem volt ott senki, úgyhogy felmentem a szobámba, elővettem az Üvöltő szeleket és elkezdtem olvasni. Egészen kicsi korom óta imádtam ezt a könyvet. Mindig is oda voltam a klasszikusokért – zenében és könyvben is. A kötet lapjai már egészen megsárgultak és gyűröttek is voltak. Néhány oldalt már csak szálak fűztek össze a könyvvel, de én nem voltam hajlandó újat venni. Ennek a könyvnek múltja van, és nekem ez kell.
Nem nagyon tudtam odafigyelni a történetre, mert a gondolataim akaratlanul is elkalandoztak egy bizonyos személy felé, aki valahol az erdőben futkározott farkasként. Vajon mire gondolt, amikor meglátott Eric-kel? Oké, kicsit félreérthető helyzet volt, na, de én meg Eric? Lehetetlen, és tudom, hogy ezt Carl is tudja. Nemegyszer beszéltünk arról, hogy Eric mennyire utálatos.
A másik gondolat, amit nem tudtam kiverni a fejemből, hogy hogy nem vettem észre azt, hogy Carl ennyire szeret…

Éreztem, hogy a vámpír közeledik felém, de nem mertem kinyitni a szememet. Nem is lett volna sok értelme, mivel egy sötét helyen voltunk, talán valahol a föld alatt. Csak egy kis fénysugár szűrődött be a kövek között, tehát nem lehettünk túl mélyen. Amikor idehozott, próbáltam körülnézni, de túl gyors volt ahhoz, hogy sok mindent felfogjak.
Próbáltam arra gondolni, hogy merre lehet a kiút és nem arra, hogy pár perc múlva halott leszek. De minek töröm én itt magam? Hiszen úgy sem tudok elfutni… A legegyszerűbb az lenne, ha egyszerűen odatartanám a nyakam neki, hadd szívja a véremet. Talán még el is menne, mert az úgy már nem izgalmas, ha az áldozat feláldozza önmagát.
Kinyitottam a szemem; nem kellett volna. A sötétvörös, már-már fekete szempár szinte világított, miközben éhesen rám meredt. És akkor lecsapott rám…

Egy ajtó nyitódására ébredtem. Valószínűleg, Samantha jött haza. Álmosan körülnéztem. A földön feküdtem, a könyvem mellettem, elszakadva. Fölálltam és ásítottam egyet, majd lementem a földszintre.
- Szia! Hol voltál? – kérdeztem Sam-et, mint egy kisgyerek, aki örül annak, hogy az anyja hazaért és azt várja, hogy vajon mit hozott neki.
- Hello! Elmentem bevásárolni, mert a fiúk kifosztották a hűtőt – mondta mosolyogva. Kinéztem a még mindig nyitott ajtón és megláttam, hogy a kocsija tele van szatyrokkal.
- Segítek kipakolni – mondtam, és már hoztam is be a csomagokat. Ketten elég gyorsan kipakoltuk az autót, utána pedig nekiálltunk főzni. Sam és a fiúk is rájöttek, hogy jól főzök, ezért mostanában sokat segítettem az ételek elkészítésében.
- Nem láttad Carlt? – kérdeztem, miközben arra vártunk, hogy elkészüljön a sült csirke, mindenki nagy kedvence.
- Nem. Miért?
- Befutott az erdőbe – nem nagyon akartam elmondani neki, hogy mi történt a parton, mert féltem, hogy ezzel lerontom Eric imidzsét és – bár valószínűleg most se szeret sokkal jobban, mint amikor idejöttem -, jobbnak láttam nem szólni róla semmit. Valószínűleg Sam is tudta, hogy van valami, amit nem akarok elmondani neki, mert válasz helyett, inkább kivette a csirkét, ami időközben elkészült.
Szinte pont akkor léptek be a farkasok az ajtón, amikor az utolsó ételt is kivettük a sütőből. Mindenki kedvesen köszönt, kivéve Ericet, aki csak biccentett egyet. Éreztem, hogy ez lesz, meg sem lepődtem rajta. Vártam, hogy Carl is jön, de tévedtem.
- Bella! Nem jössz enni? – kérdezte Ben, mire leültem Sam mellé és elkezdtem enni egy sült csirkét. – Hol van Carl? Nem tudod, Bella?
- Nem. Fogalmam sincs.
- Biztos, hogy nem veled volt? – kérdezte Alex gyanakvóan. Ő volt az egyetlen, akivel még egyszer sem beszéltem. Nem úgy nézett ki, mint aki örül annak, hogy itt vagyok, de ő legalább nem tette ezt szóvá úgy, mint Eric – ő inkább messziről elkerült.
- Biztos – mondtam kicsit erőteljesebben, mint akartam, egy szúrós pillantás kíséretében.
- Nyugi, kislány, nyugi – mondta Alex hátrálva. Tőlem ijedt meg?
- Carl nincs itt. Ha ettem, megkeresem. Pont – mondta Ben, aki úgy nézett ki, hogy nagyon unta Alex ellenségeskedését. Ki tudja, hányszor kibeszéltek már engem a hátam mögött?
- Mi van, ha messzire elment? – kérdeztem őszintén aggódva Carl-ért.
- Meg tudom találni – tudtam, hogy Ben komolyan gondolta, de azért kíváncsi voltam.
- Hogyan?
- Van még egy farkasos dolog, amiről eddig azt hiszem nem tudtál – kíváncsian néztem rá, úgyhogy folytatta. – Farkas alakban tudunk olvasni egymás gondolataiban.
- Hogy mi? – ez nekem már tényleg túl sok volt. Azt még nagyjából el tudtam fogadni, hogy vannak vámpírok, akik vért isznak és vérfarkasok, akik megölik őket, de az már durva volt, hogy mindeközben olvasnak egymás gondolataiban.
- Igen, de csak farkas alakban. Emberként nem.
- De… ez… lehetetlen – mondtam dadogva.
- Kislány! Pár napja még azt sem tudtad, hogy léteznek vámpírok és vérfarkasok. Ezek után ez már semmiség – mondta Alex.
- Te mikor tudtad meg? Mit csináltál, amikor megtudtad? Átváltoztál farkassá és meg sem lepődve futottál egy kört?
- Hát… nem emlékszem – úgy láttam, sikerült elbizonytalanítanom.
- Én… igen – mondta nevetéstől fuldokolva Eric, majd mikor újra levegőhöz jutott, folytatta. – Azt mondta, hogy ez lehetetlen és biztosan csak álmodik. Aztán átváltozott és ijedten állapította meg, hogy látja azt, amit a többiek látnak farkasszemmel. Utána megpróbált futni, de a lábai összegabalyodtak és elesett.
Mindenki elkezdett nevetni és nekem sem sikerült visszafognom magam teljesen – mosolyogva ránéztem Alexre, aki lehajtott fejjel ült. Olyan másnak tűnt így – védtelennek, magányosnak, sértettnek. Kicsit sajnáltam, de rájöttem, hogy nem kéne. Ő biztosan nem sajnálna engem, inkább kiröhögne.
Halkan folytattuk az ebédet, senki nem szólt egy szót sem, mindenki a tányérjába bámulva evett.
- Megkeresem Carlt. Alex, siess! – mondta Ben, miután kivitte üres tányérját a konyhába, majd kiment az ajtón. Alex és a többiek is mentek utána, amint befejezték az evést, és ott maradtunk ketten Sammel.
- Sajnálom, hogy sok bajt okozok. Nem direkt van, ha akarod elmehetek – mondtam neki, miközben mosogattunk.
- Nem mész sehová, és ne kérj bocsánatot Alex bunkósága miatt. Mindig ilyen mindenkivel.
- Miért?
- Nem akart farkas lenni, de nem akar újra ember sem lenni, és rajtunk vezeti le a dühét. Bonyolult, szerintem még ő maga sem érti, csak büszkeségből csinálja.
- Miért nem akar újra ember lenni? – kérdeztem kíváncsian, habár tudtam, hogy semmi közöm hozzá.
- Mert ő a leggyorsabb és szorult belé annyi ész, hogy elismerje: szükség van rá.
- Nem nézném ki belőle, hogy ő a leggyorsabb – Sam egyetértően bólogatott. - És azt is sajnálom, hogy Carl eltűnt. Azt hiszem, miattam van.
- Carl egyébként is elég szeszélyes, de visszajön – mondta Sam és tudtam, hogy ebben biztos.
- Remélem… - szinte pont abban a pillanatban, amikor kimondtam, hallatszott kintről morgás és vitatkozás. Sammel kirohantunk és tudtuk, hogy ebből még nagy baj lehet…

Ha elolvastad, írj kommentet, kérlek. :)

Kérlek szépen! :)

2010-01-30T17:32:00.004+01:00

Sziasztok! =)

Általában(illetve eddig mindig) szerdánként raktam fel az új fejezeteket. Természetesen most sem akarok lemondani arról, hogy így csináljam. Na és akkor most jön a de.
Mivel egyre kevesebb kommentet kapok, lehet, hogy húzódni fog a következő fejezet. Nekem tényleg fontos az, ha odaírjátok, hogy jó/tetszett/ne is folytasd/nagyon gáz stb... Csak az a lényeg, hogy lássam, hogy olvassátok. Szóval, egy kis ösztönzést kérek. :) Persze, ha látom, hogy nem olvassátok(illetve én ezt csak a kommentekből tudom), akkor lehet, hogy nem rakom fel a többi részt.
A másik, amit mondani akartam, az az, hogy nagyon örülnék annak, ha küldenétek képeket arról, hogy hogyan képzelitek el a szereplőket(ha akarjátok, helyszínekről is küldhettek). Belláról és Edwardról is küldhettek, hiszen nem biztos, hogy Kristent és Robertet képzelitek el, amikor olvastok(én se őket képzelem bele a sztoriba). Utána felraknám mindet és szavazással eldönthetnétek, hogy melyik legyen kint véglegesen. De nem muszáj csak egy ötlet...
Köszi:
Nickyy.

Zongoraszó - 4. fejezet

2010-01-27T16:35:00.005+01:00

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet. :) Negatív és pozitív kritikát várok! És kérlek szépen, tényleg írjátok le a véleményeteket, nagyon sokat jelentene. Köszöntem. =)
Amúgy kiraktam egy számlálót is, ha nem vettétek volna észre. :D

Zongoraszó

4. fejezet

Már majdnem egy hete a rezervátumban laktam, aminek a neve La Push volt. Megismertem az embereket, akik mind nagyon kedvesek és elfogadóak voltak velem – Ericet kivéve. Vele sehogyan sem sikerült megszerettetnem magam. Már megszoktam, hogy nincsenek barátaim, és az emberek átnéznek rajtam, de azt nem, hogy beszólogatnak és mutogatnak.
Samantha – aki megkért, hogy szólítsam Samnek - elhozta a legtöbb holmimat Phil lakásából és beköltöztem hozzá és Davehez. Mivel a sulinak lassan vége, Sam azt mondta az igazgatónak, hamarabb megyek vakációzni, így ő megengedte, hogy „elmenjek nyaralni”.
Nem hiányzott nagyon az iskola. Nem szerettem tanulni, de persze muszáj volt, és barátaim sem voltak, mivel eléggé zárkózott és csendes típus voltam. Mandy volt az egyetlen, akivel úgy-ahogy jóban voltam, de ez inkább csak arra volt jó, hogy elkérjük egymástól a leckéket, ha valamelyikünk hiányzott. Sulin kívül sosem találkoztunk, és most sem hiányoztam annyira neki, hogy felhívjon. Persze a rezervátumbeliekkel nem volt nehéz jól kijönni. Mindannyian mosolyogtak és köszöntek akárhányszor csak elmentem mellettük.
A La Pushi emberekről elmondható, hogy sokat beszélnek, viszont rólam nem – legalábbis eddig. Ebben a pár napban annyit beszéltem, mint máskor egy hónap alatt, beleértve azt is, amikor magamban kezdek el beszélni. A legtöbbet Sammel és – nagy meglepetésemre – Carllal beszéltem. Carl mindig elmondta, ha tudott valami újat Edwardról –habár ez nem sűrűn fordult elő. Az egyetlen furcsa az volt benne, hogy állandóan kérdezgette, nem vagyok-e szomjas vagy éhes, jól érzem-e magam, van-e valamire szükségem. Ha véletlenül ásítottam, megkérdezte, ne vigyen-e haza, ha a karomat magam köré raktam, rögtön fel akart állni és hozni egy takarót vagy valamit, csakhogy ne fázzak.
Néha már kicsit idegesített, de nem szóltam semmit, hiszen most én voltam a vendég. Nem tudtam, mért volt ennyire gondoskodó Carl. Egyszer sem láttam, hogy másra is ennyire vigyázott volna, viszont érdekes módon ilyen volt a kapcsolata Samnek és Dave-nek is. Samantha többször is mondta, hogy Carl nagyon jó fiú és utalt arra is, hogy „nagyon bír” engem. Az az igazság, hogy ehhez nem nagyon tudtam hozzászólni tapasztalat híján, de azt el kellett ismernem, hogy nagyon jól nézett ki.
A munkámból kiléptem. A főnökömet ez nem nagyon izgatta, ugyanis csak annyit mondott, hogy akkor holnaptól Betsy dolgozik helyettem, majd nemes egyszerűséggel, köszönés nélkül letette a telefont.
Mivel Phil lakásának a számláit nem a lakás postaládájába dobták be, hanem egyenesen Philhez, ezzel sem kellett foglakoznom. Renee, azaz Anyu felhívott és megkérdezte, hogy mért olyan kevés „jelenlegi” otthonom fogyasztása, de miután elmeséltem neki, hogy vannak barátaim és szinte állandóan velük lógok, el is felejtette a kérdést és megkérdezte, hogy kik ők, hogy ismertem meg őket, satöbbi… Teljesen fel volt dobódva attól, hogy életemben talán először normális barátaim vannak. Az sem tűnt fel neki, hogy ha ennyire kicsi az összeg a számlán, maximum csak aludni járhatok haza.
Délután volt, a nap – bár még látszódott – már eltűnőben volt. Lementem a tengerpartra és gyönyörködtem a naplementében. A lemenő sárga gömb a rózsaszín és a narancssárga különböző árnyalataira festette az eget. Lágy szellő fújdogált és hallgattam az óceán hullámzásának erőteljes, ám mégis kellemes hangját. Különböző madarak repültek a víz fölött, néha-néha lebuktak és szinte a siklottak a vízen, majd elrepültek hallal a csőrükben. Csodálatos volt.
Lépteket hallottam magam mögül, hátrafordultam és megpillantottam azt a személyt, akivel semmi kedvem nem volt beszélgetni. Ericet. Visszafordultam az óceán felé, remélve, hogy egyszerűen elmegy mellettem, de odasétált mellém és úgy tett, mintha ő is a természet szépségeiben gyönyörködne. Nem szólalt meg, nem tett semmilyen csípős megjegyzést, úgyhogy közelebb mentem a vízhez és leültem az egyik faágra, amit odasodorhattak az óceán erős hullámai. Pár perc múlva visszanéztem oda, ahol Eric állt és reméltem, hogy már elment onnan, de nem. Ugyanúgy állt ott, mint, amikor eljöttem onnan azzal a különbséggel, hogy most engem nézett.
- Mit akarsz? – kérdeztem cseppet sem kedvesen, inkább ingerülten. Eric odaült mellém és mélyen a szemembe nézett, de nem szólalt meg. Elég idegesítő volt, de egy ideig még álltam a pillantását. Amikor elkaptam a szemem az övéről megköszörülte a torkát és elkezdett beszélni olyan komolysággal, amilyet még soha nem hallottam tőle.
- Hét éves voltam. Az éjszaka közepén felébredtem valami zajra. Mindig is kíváncsi gyerek voltam, ezért lementem a földszintre. A ház tele volt emberekkel. Odamentem Clara nénihez, aki anyu legjobb barátnője volt és egyben az egyik legjobb haverom anyja. Megkérdeztem, hogy mi történt, de ő csak megfogta a kezemet és átvitt a házába. Azt mondta, aludjak a vendégszobában, majd holnap megbeszéljük – miközben mesélt végig a távolba bámult. – Másnap leültetett a kanapéjukra és azt mondta, hogy ezentúl náluk fogok lakni, ugyanis örökbe fogadtak. Mivel rettentően kíváncsi voltam, sikerült kiszednem apránként több emberből, hogy mi történt. A szüleimet elrabolták, és apám vérével felírták, hogy soha többet nem látjuk viszont őket. Így is lett – mondta komoran és látszott rajta, hogy nagyon keményen próbálja szabályozni az arcát, nehogy elsírja magát. Nem tudtam, mit tegyek. Megszólalni nem mertem, mert féltem, hogy rosszat mondok és elsírja magát. Ha lány lett volna, átölelem, de mivel fiú volt, féltem, hogy félreértelmezi ezt a gesztust. Csak ültem és bámultam magam elé. Borzasztó volt látni valakit, aki mindig heves volt és bárkinek bármikor beszólt, ilyen érzékenyen és sebezhetően.
Eddig mindig úgy gondoltam, hogy csak egyszerűen bunkó, de így már tudtam, hogy ez csak védekezés volt. Védekezés az ellen, hogy megtudják, milyen érzékeny igazából, és persze így leplezte a fájdalmát. Rettentő volt belegondolni, hogy miket élhetett át, ráadásul hét évesen.
Hirtelen azt éreztem, hogy valaki átölel és szipog. Istenem, Eric elsírta magát! Ez nagyon kényelmetlenül érintett, de visszaöleltem, és elkezdtem simogatni. Úgy éreztem magam, mintha egy kisgyereket vigasztaltam volna, nem pedig egy huszonötnek kinéző tizenkilenc évest.
Láttam, hogy valaki közeledik, de csak akkor láttam meg, hogy ki az, amikor az a valaki megtorpant majd megfordult és visszament arrafele, amerről jött.

Narancssárga rózsaszál

2010-01-25T19:09:00.005+01:00

Sziasztok! A következő rész szerdán jön, mint általában, és most felraknám a Diana pályázatára írt novellámat. Még van egy közönségdíj is, úgyhogy tessék szépen rám szavazni. :)
Itt: http://vegtelenvalasztas.blogspot.com/ Köszönöm. :) Egyébként, itt van a novella is. Véleményt. :)

Narancssárga rózsaszál

Péntek volt. Ez a nap életem egyik legszebb napja volt, ugyanis megismerkedtem egy fiúval. A neve Tom.
A megismerkedésünk egy elég furcsa történet. Éppen görkoriztam a parkban, mikor valaki kiugrott a bokorból, egyenesen elém. Arra már nem volt időm, hogy lefékezzek, mert szokásomhoz híven száguldottam. Így hát nem tehettem mást, mint teljes sebességgel belerohantam az előttem álló, ijedt hímnemű lénybe. Ki az az tökfej, akinek az a hobbija, hogy bokrokból ugráljon ki emberek elé?
Rá se néztem a srácra, mentem volna tovább, de ekkor megállított, hogy ne haragudjak rá, szörnyen röstelli, és meghívhat-e egy forró csokira. Mondom idiótákkal nem rand… és akkor megláttam az arcát. A haja, mint a selyem, úgy fénylett, a szája tökéletes formájú, és a szeme… Azok a szemek, mintha nem is egy ember szemei lennének, úgy csillogtak, mint a fekete gránit. Dadogva igent mondtam.
Hát, így kezdődött a mi kapcsolatunk. Az egyik randin éppen az étteremben ültünk, mikor mondta, hogy ki kell szaladnia a wc-re. Majdnem egy teljes órát vártam rá, majd fizettem és hazamentem. Ez a fiú is becsapott. Később kiderült, hogy még aznap elköltöztek a városból.
Azután még voltak, akikkel randizgattam, de nem tettek rám mély benyomást. Talán csak azért, mert még mindig nem tudtam elfelejteni Tomot. Azóta, majdnem kereken, egy év eltelt, és a naptár megint pénteket mutatott. Tom izgatott akkor a legkevésbé, hisz egy sokkal nagyobb dolog is lekötötte a figyelmemet.
A jégkori edzés most fejeződött be, épp az öltözők felé tartottam. Kereken öt éve korcsolyáztam, és nagyon szerettem. Nagyon sok barátot szereztem ennek kapcsán. Versenyekre jártunk minden hónapban, edzés pedig minden másnap volt. Persze ez így elég fárasztó dolog, de megérte. Egy élmény siklani a jégen, közben pörögni, forogni, ugrani és mosolyogni a közönségre, akik lelkesen bíztatnak, tapsolnak.
Ma volt egy plusz edzésem is, mert egy országos versenyre készültem, ahova csak a legjobbak kerülhettek be. Már nagyon vártam, hogy egy nagyobb jégpályán, nagyobb közönség előtt megmutathassam, hogy mit tudok.
Olyan csöndes volt az egész hely. Csak az edzőm és én voltunk itt, talán még a portás. Az öltöző is kihalt, csak az én cuccaim voltak benne.
Odamentem, és épp elkezdtem leszedni a korcsolyát a lábamról, amikor észrevettem valamit a táskámon. Egy narancssárga rózsa. Vajon mit kereshet itt? Felemeltem és megszagoltam – nagyon kellemes volt az illata. Egy cetli lógott rajta. Megnéztem, hátha rá van írva, hogy ki rakta oda, de csak a nevem állt rajta: Josey. Ki rakhatta ide?
Gyorsan átcseréltem a korimat rendes cipőre, összepakoltam és elindultam. Benéztem a többi öltözőbe, még a fiúkéba is, de senkit sem találtam. Ez nagyon különös volt. A kapunál odamentem a portáshoz és megkérdeztem, hogy nem látott-e mostanában valakit erre.
- Csak téged és az edződet, nem emlékszem senki másra – mondta elgondolkodó arccal, majd megrázta a fejét. – Sajnálom, mást nem.
Kisiettem a kapun, és hazafelé vettem az irányt. Majd másnap megkérdezem a többieket, nem tudják-e. Ránéztem a kezemben lévő virágra és hirtelen nagyon izgatott lettem – szökdécselve mentem haza. Az emberek furcsán néztek rám, de én szinte észre sem vettem őket.
Otthon leszedtem a cédulát a virágról, beraktam egy vázába, és bevittem a szobámba. A szüleim értetlenül néztek rám, de én csak mosolyogtam.
Szombaton extrahosszú edzésem volt. Egy hamarabbi, egy rendes és egy későbbi. Hullafáradt leszek, mire hazaérek-gondoltam-, de meg akarom nyerni azt a versenyt. Tudom, hogy képes vagyok rá.
Nagyon korán volt, amikor bementem, még senki sem volt bent a portáson kívül. Rámosolyogtam és beszaladtam az öltözőbe, ami ugyanolyan üres volt, mint tegnap. Gyorsan átvettem a korimat, és rohantam is a jégre – már amennyire futni tudtam a korcsolyában.
Mikor megérkeztek a többiek, megkérdeztem nem tudnak-e valamit a virágról, de csak rázták a fejüket, és megkértek, hogy meséljek el mindent a rózsáról, és névtelen feladójáról, amit csak tudok.
- Tényleg nem volt rajta, hogy ki küldte? – kérdezte Camilla, amikor befejeztem a történetet. Megráztam a fejem.
- Sajnos, nem. Fogalmam sincs, ki rakhatta oda, de ki fogom deríteni – mondtam azon gondolkozva, hogy vajon ismerem-e vagy sem a virágküldőt.
- Azta! Kíváncsi vagyok, ki volt az – mondta Layla.
- Hát még én – mondtam mosolyogva és indultam korizni.
Amikor mentem átvenni a cipőmet, megint találtam egy narancssárga rózsát, de most nem volt rajta cetli. Kezdett nagyon furcsa lenni. Mégis ki lehet az?
Otthon beraktam a másik mellé a virágot. Elhatároztam, hogy hétfőn kilesem, hogy ki rakja oda.
Ma nem volt hosszabb edzésem, mint a többieknek, ezért kicsit aggódtam, hogy mi van, ha ezt nem tudja az, aki odarakja a rózsákat. Az edzés vége előtt tíz perccel kikéredzkedtem, levettem a korimat és otthagytam a jégpálya mellet, hogy ne csattogva menjek végig a folyosón. Benyitottam az öltözőbe, és elvigyorodtam, amikor megláttam, hogy valaki épp most rakja oda a virágot.
- Megvagy! – kiáltottam diadalmasan, de amikor rám nézett, eltűnt a vigyor az arcomról, és helyére harag, és düh került. Ugyanis ez a fiú a volt barátom, Tom, aki egyszerűen otthagyott a randin, aztán meg elköltözött. – Te meg mégis mi a frászt csinálsz?
- Nyugodj meg, légy szíves! Megmagyarázom.
- Ahhoz kicsit késő van – fordultam vissza a jégpálya felé, de finoman megfogta a kezemet és visszahúzott. A bőröm felforrósodott ott, ahol a kezemet fogta, és elpirultam.
- Kérlek! Nem direkt volt. A szüleim akarták, de most visszajöttem.
- Mit akartak a szüleid? Hogy magyarázat nélkül otthagyj az étterembe? – nevettem fel keserűen.
- Ők rángattak el. Én csak kimentem a wc-re, de ők ott voltak és berángattak a kocsiba. Gyakorlatilag elraboltak! Kérlek Josey! Felejtsük ezt el.
- Nem hiszek neked – mondtam kicsit elgyengülve az érintésétől.
- Hazudtam én neked valaha? Nézz a szemembe és mond, hogy igen!
Belenéztem a szemeibe, de hirtelen elfogott a szédülés. Éreztem, ahogy a lában felmondja a szolgálatot, és láttam, ahogy a padló közelít az arcom felé. Tom megpróbált elkapni, de már késő volt, így őt is magammal rántottam. Mindketten a földön kötöttünk ki. Többet nem szabad a szemébe néznem – vontam le a következtetést.
- Jól vagy? – aggódás csillant meg a szemében.
- Igen – vágtam rá dühösen és megpróbáltam felállni, de nem engedett; szorosan magához ölelt; bilincsként tartotta körülöttem karjait.
- Ne menj el! – mondta kérlelő hangon.
- Úgyse engednél el.
- Az igaz. Meg tudnál bocsátani nekem? – nézett rám azokkal a gyönyörű obszidián szemeivel, amiknek nagyon nehéz volt ellenállni.
- Mi van, ha most megbocsátok neked, de te utána, megint eltűnsz anélkül, hogy szólnál? – kérdeztem, de már tudtam, hogy úgyis beadom a derekamat.
- Az életemre esküszöm, hogy nem bántalak, és nem hagylak el, semmilyen formában sem.
- Megbocsátok – mondtam halkan, ő pedig elmosolyodott és megcsókolt.
- Egy kérdés – mondtam, miután végre elszakadtam a szájától. Kérdőn nézett rám.
– Miért pont narancssárga rózsa?
- Mert nem szereted a piros színt, és mert fehéret csak a temetésekre szoktam venni – válaszolta, miközben ajkai újra felém közeledtek. Nagyon reméltem, hogy nem álmodom ezt az egészet.

Zongoraszó - 3. fejezet

2010-01-20T15:23:00.006+01:00

Sziasztok! Itt van a harmadik fejezet. Remélem, tetszik. Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket róla. Nem baj, ha negatív, hiszen abból tanulunk leginkább, szóval bátran írjatok kommentet. :)

Zongoraszó

3. fejezet

Elindultam a földúton, amin bejöttünk, de eltévedtem és egy tisztáson találtam magam, valahol az erdőben. Fogalmam sem volt, merre kéne mennem, már azt sem tudtam, honnan jöttem. Elindultam a fák felé, de megbotlottam a saját lábamban és leestem a puha fűre. Nem tudtam, hány óra lehetett, de nagyon fáradt voltam. Összehúztam magam a fűben.
Már félig aludtam, amikor úgy éreztem, valami megnyalja az arcomat, és körém fekszik. Valami meleg és puha… Nem tudtam, mi lehet az, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy kinyissam a szemem.

Az erdőben bolyongtam, a fák ágai állandóan megcsapták az arcomat, akármennyire is próbáltam kikerülni őket. Egyre jobban éreztem a hűs szellőt és mintha világosabb lett volna. Kezdtem örülni annak, hogy mindjárt kiérek a főútra, ahonnan már könnyen hazatalálok, de nem volt ott semmilyen út, csak egy mező. Elindultam a réten, de a közepén megállta. Furcsa érzés fogott el, ezért hátrafordultam.
A rengeteg szélén Edward állt és vicsorgott. Értetlenül néztem rá, mikor elkezdett morogni. Nem tudtam, mivel érdemeltem ki ezt, de aztán magam mögül is morgást hallottam.
Megfordultam és hat lóméretű farkast láttam a tisztás másik oldalán. Ijedségemben elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Edward és a farkasok egyszerre futottak felém, de pár méterre megálltak tőlem és újra morogni kezdtek. Majd egyszerre indultak el egymás felé…

Hirtelen ültem fel, aminek az lett a következménye, hogy jól megrándítottam a lábamat, amit nem tudtam felemelni, ugyanis volt rajta valami. Egy óriási farkas, ami kedvesen nézett rám. Hogy mi?! Gyorsan felálltam, az ordas pedig befutott az erdőbe.
Egy óriási farkas… Úristen! Mi történik velem? Teljesen megőrültem…
Ekkor valaki kilépett az erdőből: egy körülbelül 25 éves férfi, félmeztelenül.
- Kérlek, ne fuss el! Nincs kedvem téged üldözni – mondta kedves hangon.
- Egy farkas… volt… itt – mondtam rémülten, dadogva.
- Tudom. Én voltam a farkas.
- Keressek neked egy pszichológust? – kérdeztem őszintén, mert nem voltam benne biztos, hogy minden rendben van nála. Félmeztelenül mászkál az erdőben, és azt hiszi magáról, hogy egy lóméretű farkas.
- Teljesen jól vagyok, köszönöm – felelte gúnyosan. – Az én nevem Carl.
- Bella.
- Tudom, hogy kissé hihetetlen, de ha akarod, bebizonyíthatom – és nyúlt, hogy levegye a nadrágját.
- Nem kell! Elhiszem! – gyakorlatilag kiáltottam, de legalább nem vette le.
- Oké, nyugi – szája sarkában mosoly bujkált. – Eljössz a rezervátumba? – értetlenül néztem rá, ezért folytatta. – Indián vagyok. Quileute.
- Értem – nem is vettem észre, hogy indián, de most, jobban megnézve, tényleg rézbőrű.
- Gyere erre! – mutatott Edward házával ellentétes irányba, oda, ahonnan az előbb jött ki, és utasítását követve elindultam az erdő felé. Nehéz volt lépést tartani vele, hihetetlenül gyorsan ment. Körülbelül fél óra múlva kijutottunk az erdőből.
Egy kis falucskába értünk, ami nagyon mozgalmas volt. Gyerekek szaladgáltak, játszottak, a felnőttek beszélgettek. Néhányan megnéztek engem, de az nem nagyon izgatta őket, hogy egy félmeztelen indiánnal jövök. De lehet, hogy észre sem vették, annyira lefoglalta őket, hogy én itt vagyok.
- Mért néznek ennyire? – kérdeztem Carlt.
- Nem szoktak fehér emberek itt lenni – vonta meg a vállát egykedvűen. Egy nagy házhoz vezetett, ahova bekopogott, de rögtön utána be is nyitott. Tehát nem az ő háza.
A házban hatan voltak. Öt férfi és egy nő, aki éppen főzött. A férfiak egy óriási asztalnál ültek és hangosan beszélgettek, miközben felfalták az előttük álló hatalmas mennyiségű ételt.
- Szia, Carl! Te ki vagy? – kérdezte tőlem az egyik indián, aki úgy nézett ki, mint egy uralkodó. Tekintélye volt és elsőbbsége. Hirtelen mindenki elhallgatott.
- Bella – válaszoltam kissé megilletődve.
- Igen, ő Bella. A vérszívó háza felől jött és úgy nézett ki, mint akit megtámadtak – mondta Carl pedig nem is támadtak meg. Ő persze ezt nem tudhatta. És mi az, hogy vérszívó?
- Bella, megtámadott téged valaki abban a házban? – kérdezte ugyanaz, aki a nevemet akarta megtudni. Vagy nem bízott meg Carlban, vagy csak biztos akart benne lenni, hogy jól vagyok, esetleg mindkettő.
- Te ki vagy? – kérdeztem vissza, mert így úgy éreztem magam, mintha rendőrségi kihallgatáson lennék.
- Ó, bocsánat. A nevem Ben. Ők itt Samantha, Eric, Adam, Dave és Alex – mutatott végig mindenkin sorban.
- Nem támadott meg senki – feleltem halkan.
- Nem? Akkor mért volt olyan rémült az arcod? – kérdezte Carl meglepetten.
- Csak… Edward kiabált velem, eltévedtem az erdőben és mostanában rettentő furcsa dolgok történnek velem – mondtam kicsit hevesen.
- Milyen furcsa dolgok? – kérdezte Samantha kedvesen.
- Vámpírokkal és farkasokkal álmodom, Edward egyik pillanatról a másikra a szoba másik végében tűnik fel, jéghideg a keze… - nekidőltem a falnak, lecsúsztam a földre és megfogtam a fejem. Nem értettem, mi történik velem. – Teljesen megőrültem.
A szemem sarkából láttam, hogy Carl és Ben összenéz, majd Carl bólint egyet.
- Bella! – szólított meg Ben, és úgy nézett ki ez egy hosszú beszélgetés lesz. Sóhajtottam egyet és ránéztem. – Szerintem ülj le és egyél, biztos éhes vagy már. – ajánlotta fel, mintha húzni akarná az időt. Leültem arra a székre, amelyikre mutatott, Samantha elém rakott egy pirítóst és elkezdtem enni.
- Szóval, Bella. Hol is kezdjem? – kérdezte, talán magától Ben.
- Talán az elején! – mondta gúnyosan az egyik indián, azt hiszem Eric. Eddig sem tűnt nagyon szimpatikusnak, de ezután már végképp nem. Ben szúrósan ránézett, Eric félrenézett és harapott egyet a kezében lévő sült csirkéből.
- Edward… - félve, de mégis lekicsinylően mondta ki ezt a nevet. – Szóval, ő egy vámpír – a pirítós, ami a szám felé igyekezett, megállt a levegőben.
- Hogy mi? – nyögtem ki.
- Ő egy vámpír. Azért hideg a bőre, azért olyan gyors és a szemei is azért aranybarnák. Igazából vörösek lennének, de mivel csak állat vérét issza, aranybarnák. – nyeltem egyet és leraktam a pirítóst a tálra. Ez sok volt így egyszerre.
- Kaphatok… Kaphatok inni? – kérdeztem, mire Samantha odaadott nekem egy poharat tele vízzel. Nagyot kortyoltam belőle. Amikor lenyeltem, ránéztem Benre – Van még valami?
Ő bólintott és mondta tovább. – Samantha kivételével, mindannyian farkasok vagyunk. Olyanok, mint Carl. Nagyok, erősek, és azért vagyunk, hogy megöljük a vámpírokat. – rémülten néztem rá. – Kivéve Edwardot. Mivel ő nem issza emberek vérét, kötöttünk egy szerződést. Ő nem jön át ide, mi nem megyünk át oda. Ha mégis, megkezdődik a harc.
- Azon a réten van a határvonal, ahol aludtál – mondta Carl. – Hamarabb is odamentem volna hozzád, de csak akkor mehettem, amikor te már átjöttél a mi oldalunkra.
- Ez… Ez is benne volt az álmomban – feleltem még mindig hitetlenkedve.
- Mit álmodtál? – kérdezte Samantha biztatóan mosolyogva.
- A mező közepén álltam. Az egyik oldalon Edward, a másikon hat óriási farkas. Egymásra morogtak, aztán elindultak egymás felé. Egyik nap pedig azt, hogy Edward szívja a véremet – borzongva mondtam ki az utolsó mondatot.
- Hú… és tényleg most hallottál először a farkasokról meg a vámpírokról? Mármint, hogy tényleg léteznek? – kérdezte Dave.
- Igen. Ez… ez nekem túl sok. Haza kell mennem – álltam fel, de Carl megállított.
- Nem tudjuk, Edward mit akar veled csinálni. Eddig még soha nem találkozott emberekkel, és főleg nem vitte el őket a házába. Itt vigyáznánk rád.
- De hát suliba járok és dolgozom is.
- Majd én elintézem – mondta Samantha bíztatóan mosolyogva.
- De a cuccaim… és hol laknék addig? – teljesen össze voltam zavarodva.
- Nyugi, ha megmondod, hol laksz, elhozunk mindent. És nyugodtan lakhatsz addig ebben a házban, bőven van benne hely – mondta Samantha. A fiúk szétszéledtek, és amikor visszanéztem az asztalra, csodálkozva állapítottam meg, hogy szinte mindent felfaltak.
- Biztos, nem okozok gondot? – kérdeztem meg végül azt, ami eddig a legjobban nyomta a szívemet.
- Hát persze, hogy nem! – kiáltotta Carl kintről, én meg nem értettem, hogy ezt hogyan hallotta meg. Kérdőn néztem Samanthára.
- A farkasoknak és a vámpíroknak is fejlettebbek az érzékeik, mint az embereknek. Dave, jössz velem?
- Megyek, szívem! – jött egy hang valahonnan fentről, majd egy másodperccel később megjelent egy mosolygós arc a lépcső tetején.

Zongoraszó - 2. fejezet

2010-01-13T16:40:00.004+01:00

Itt van a második fejezet. Remélem tetszik! Kérlekszépen írjatok véleményeket. :)

Zongoraszó

2. fejezet

Másnap nem volt suli, és hétvégén nem dolgoztam. Tíz óra körül felébredtem, hajat mostam, felöltöztem, megreggeliztem, majd azon elmélkedtem, Edward tényleg komolyan gondolta-e a zongoraleckéket. Aztán eszembe jutott az álmom és a gyomrom hirtelen összeugrott.
- Az csak egy álom volt, nem valóság. Csak álom volt, nem valóság… - nyugtattam magam félhangosan, de a gyomrom még mindig görcsben állt.
Fél négykor elindultam a zeneiskolához és már háromnegyed négykor ott voltam. Azt hittem, túl korán jövök, de Edward szinte pont abban a pillanatban parkolt le ezüstszínű Volvojával. Kinyitottam az anyósülés felőli ajtót és beszálltam.
- Szia! – köszönt rám mosolyogva.
- Szia! Hol laksz? – kérdeztem, mivel tényleg nem tudtam.
- Majd meglátod – az eszem azt súgta, most rögtön szálljak ki és menjek haza, de nem bírtam megtenni - és nem csak azért, mert szélsebesen mentünk.
- Tudsz róla, hogy éppen most szegsz meg egy csomó szabályt? Nem tudsz kicsit lassabban menni?! – kérdeztem, miközben a mellettünk elsuhanó házakat néztem – illetve csak próbáltam nézni, mert az egész összemosódott egy színes pacává. – Úristen! 220-szal száguldasz! – kiáltottam, közben pedig magamat szidtam, hogy mért fogadtam el az ajánlatát.
- Nincs semmi baj. Jók a reflexeim – nézett rám.
- Nézd az utat!
Mikor végre kiszálltunk, megfogadtam, hogy egyedül megyek haza és gyalog. Edward Cullen egy óriási házban lakott. Fehér volt, de szinte az egészet nagy üvegtáblák fedték.
- Szép ház – mondtam elismerően.
- Köszönöm.
- Hányan laknak benne?
- Csak én, egyedül – felelte legnagyobb meglepetésemre.
- Az nem lehet. Ekkora házban? Egyedül? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen, teljesen egyedül. Menjünk be!
- Hány éves vagy? – kérdeztem gyanakodva. Tizenkilencnél nem nézett ki többnek, honnan van pénze ekkora házra?
- Tizenhét – mondta mosolyogva. Tizenhét! Pont, mint én.
A ház belülről, ha lehet, még nagyobbnak tűnt. Tele volt modern bútorokkal, és a pasztellszínek nagyon szépen mutattak együtt. Edward a ház hátsó felébe vezetett, ami úgy nézett ki, mint egy zenestúdió a pincében. Mindenhol hangszerek, kották, cd-k, egy hifi nagy hangszórókkal, a falon körbe-körbe különféle poszterek. A szoba egyik oldalán szekrények álltak, középen pedig egy éjfekete zongora.
- Azta! – mondtam elismerően.
- Tetszik?
- Nagyon is!
- Gyere!
Leültünk a zongora előtti székekre, távolságot tartva. Eszembe jutott fagyos keze. Vajon mitől volt olyan hideg? Most is az? Elhatároztam, hogy majd „véletlenül” hozzáérek.
- Oké, az az igazság, hogy nem tudom, hogy kezdjem a tanítást. Azt sem tudom, én hogy tanultam – ráncolta össze a homlokát, mintha próbálna visszaemlékezni rá.
- Khm… Nem tudom. Nagyjából tudok zongorázni, szóval, tudom, hol vannak a hangok és tudok kottát olvasni.
- Akkor, mondjuk, van valami, amit szeretnél megtanulni? Megnézhetem, megvan-e – ajánlotta, miközben a szanaszét heverő kottákra mutatott.
- Claire de Lune? – kérdeztem, és reménykedtem, hogy megvan a kottája.
- Ismered Debussyt? – kérdezte csodálkozva
- Anyám sok klasszikust hallgat, de én csak a kedvenceimet ismerem fel – vallottam be.
- Nekem is ez az egyik kedvencem. Fejből tudom, de megvan a kottája is – átment a szoba másik felére és az egyik szekrény fiókjában kutatott. – Itt van!
A kottát rárakta a zongorán lévő kottatartóra. Ránéztem, és nem tűnt túl nehéznek.
- Megpróbálod, vagy előbb mutassam meg én? – ült le mellém, véletlenül se hozzám érve.
- Mutasd meg!
Amint elkezdte játszani, becsuktam a szemem és élveztem a zenét. Amikor kinyitottam a szemem, jóval a szám befejezése után, megláttam, hogy Edward engem néz, és féloldalasan mosolyog. Hogy nézhet ki valaki ilyen jól? Elpirultam, pedig nem is hangosan kérdeztem.
- Nagyon szépen játszol.
- Szépen hallgatod a zenét – mondta még mindig féloldalasan mosolyogva. – Megpróbálod?
- Megpróbálhatom, de nem lesz ilyen szép – kezemet ráraktam a zongorára és elkezdtem játszani.
- Túl gyors – rakta rá a kezét az enyémre, de gyorsan el is húzta. Valószínűleg rájött, hogy jégkocka-hideg a keze – persze a jégkocka nem ilyen lágy. – Egy kicsit lassabban próbáld meg!
- Valahogy így? – mutattam meg az első két ütemet egy lehelettel lassabban.
- És egy picit lágyabban – mondta kedves hangon és én tettem, amit mondott, mindaddig, amíg el nem hibáztam. Még kétszer próbáltam meg, de csak nem akart összejönni.
- Ne kapkodj. Játszd még lassabban! – hogyan tud bársonyos hangja parancsolgató lenni?
Megpróbáltam lassabban játszani, de csak nem sikerült.
- Nekem ez nem megy! – jelentettem ki, mire Edward rárakta a kezét az enyémre tökéletesen összeillesztve, és elkezdtük játszani. Vagyis tulajdonképpen ő játszotta, a kezem pedig magatehetetlenül nyomogatta a billentyűket. Nem vette el a kezét még akkor sem, amikor vége lett a dalnak.
- Látod, hogy megy, Bella? – suttogta a fülembe. Annyira jó volt hallani, ahogy kimondja a nevemet.
- Igen – felé fordultam és belenéztem gyönyörű aranybarna szemébe. Tegnap nem volt világosabb? Kérdeztem magamban, de mikor arca felém közeledett, elfelejtettem még azt is, hogy mi a nevem. Csak egy dolog jutott eszembe: Edward!
Ajkunk lágyan összeért, de amikor átkaroltam a nyakát, felmordult és hirtelen a szoba végében termett. Szégyenkezve hajtotta le a fejét, én meg értetlenül néztem rá.
- Ezt meg… hogy csináltad? És miért?
- Menj el! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- De… Válaszolj a kérdésemre! – követeltem, miközben felálltam.
- Menj! El! – úgy mondta ezt a két szót, mintha két külön mondat lenne.
Megijedtem ettől a hangsúlytól, megfordultam és kimentem a hatalmas házból.

Zongoraszó - 1. fejezet

2010-01-06T21:08:00.007+01:00

Elkezdtem egy hosszabb, folytatásos fanfictiont. Remélem tetszeni fog.

Dorca: nagyon szépen köszönöm, hogy átnézted és azt is, hogy adtál egy ilyen csodálatos ötletet. Ha te nem lenne, ez a történet sem született volna meg. Köszönöm.).

Zongoraszó

1. fejezet

A zeneiskola előtti szökőkút szélén ültem. Zongoraórán voltam. Persze nem ebben az iskolában, ez túl drága lenne. Szerettem itt üldögélni, mert általában nyitva hagyták azt az ablakot, ahol zongoráztak. Nem tudom, ki, de nagyon szépen játszott mindig. Az órája általában ötven perces, de még csak fél óra telt el és már nem hallom egy ideje.
Elkezdtem összeszedni a cuccaimat, felálltam és elindultam, amikor valaki nekem jött. A kezemet magam elé raktam reflexszerűen, hogy felfogjam az esést, de erre nem volt szükség. A rejtélyes idegen megragadta a derekamat és visszarántott. A keze jéghideg volt. Amikor látta, hogy stabilan állok, elengedett. Felnéztem rá. Bronzvörös haj, hófehér bőr, furcsán aranybarna szemek, amiktől lehetetlen elszakadni. Mikor ráeszméltem, hogy őt bámulom, elpirultam, majd félrenéztem.
- Khm… Elnézést. Jól vagy? – kérdezte halványan régies akcentussal. Még mindig nem néztem rá, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen, persze. Hova sietsz ennyire? – hajoltam le szétszóródott kottáimért leginkább azért, hogy ne kelljen a szemébe néznem.
- Haza – válaszolta furcsa hangsúllyal, majd lehajolt segíteni. – Zongorázol?
- Hát, igen. De nem megy nagyon jól, nincs túl jó tanárom – húztam el a számat. Nem is tudom, miért álltam szóba vele. És ráadásul mért mondom ezt el neki? Óvatosan felnéztem rá, szemei nevettek.
- Ha akarod, megtaníthatlak. Nekem egész jól megy – mosolyodott el az utolsó mondatnál.
- Nem is ismerlek.
- Edward Cullen vagyok. És te?
- Bella. Bella Swan – feleltem akadozva.
- Örülök, hogy megismerhettelek. Na, mit szólsz? Van otthon egy zongorám és egész jó az akusztika. Mondjuk holnap négykor?
- Talán – feleltem.
- Akkor itt, négykor. Jó az úgy?
- Persze, igen. Bocsi, de mennem kell. Szia! – mondtam, pedig nem is siettem sehova.
- Szia! – köszönt el vigyorogva.

Otthon gyorsan átöltöztem és elindultam dolgozni. Egyedül éltem itt, mert Anyu Phillel utazgatott, Apu pedig meghalt. Nem a saját lakásom volt, hanem Phillé, de ő megengedte, hogy itt lakjak. Közel volt a sulihoz és egyszerűbb volt, mint állandóan költözgetni. Megkaptam az örökségemet, Anyuék fizették a számlákat, és mindig küldtek pénzt, nehogy éhen haljak.
De emellett egy helyi étteremben dolgoztam minden hétköznap este. Nem melóztam sokat, mivel hamar bezárt, és nem is kerestem sokat, de jobb volt, mint a semmi.
Pénteken általában nagy volt a forgalom, így ilyenkor a szokásos kettő helyett, három órát szöszmötöltem. A főnököm minden nap odaadta a fizetésemet, mert így egyszerűbb volt neki is, és nekem is.
A lakás nagyon üres volt, amikor visszaértem az étteremből. Telihold volt, ami bevilágította a kis nappalit; nem is kellett villanyt kapcsolnom. Szerettem itt lakni, kedves kis lakás volt.
Egy emeletes ház harmadik szintjén laktam. A szomszédaimat nem nagyon ismertem, csak a velem szemben lakókat láttam néha és olyankor köszöntünk egymásnak. Egy apa, a felesége és a gyerekük. Semmi mást nem tudtam róluk, a vezetéknevüket is csak azért tudtam, mert ki volt írva az ajtóra nagy, túlcsicsázott betűkkel: Jersey.

Egy ágyon feküdtem fekete miniruhában. Nem tudtam, mit csinálok ott, aztán megláttam Edwardot, aki mellettem feküdt és vigyorgott. Hirtelen fölém hajolt, és úgy nézett ki, mintha meg akarna csókolni, de nem. Fogait belemélyesztette a nyakamba és szívta a véremet. Hang nélkül ordítottam, próbáltam ütni, rúgni, de lefogott. Úgy éreztem magam, mintha tűzben lennék, mintha valaki éppen most égetne el.

Sikítozásra ébredtem, és kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy én visítok. Reméltem, hogy nem ébresztettem fel senkit, de akkor hirtelen kopogást hallottam.
- Minden rendben? – kérdezte egy hang. Próbáltam válaszolni, de csak hörögni tudtam. – Ha nem nyitja ki, bemegyek!
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam; a szomszéd állt ott egy baseball-ütővel a kezében.
- Minden rendben, kisasszony?
- Bella… Igen – feleltem suttogva és reméltem, hogy nem okoztam nagy bajt ordítozásommal.
- Bella, értem. Vagy tíz perce sikított, azt hittem, valami baj van, de nem akartam berúgni az ajtót.
- Köszönöm, hogy segíteni akart – válaszoltam még mindig hörögve.
- Akkor, további jó éjszakát! Álmodjon szebbeket! – mondta, majd eltűnt az ajtója mögött.
Bezártam az enyémet, és visszamásztam az ágyba. Nagyon fáradt voltam és hamar visszaaludtam. Szerencsére ezután már nem álmodtam semmit.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre! És körülbelül egy hét múlva felrakom a következő részt.

Sírig tartó szerelem(Jake és Edward szemszög)

2010-01-04T18:43:00.007+01:00

Úgy volt, hogy nem írom tovább a Sírig tartó szerelmet, mert szerintem az úgy jó volt. Felraktam egy másik oldalra is, ahova jöttek olyan kommentek, hogy kíváncsiak lennének, mit csinál Edward és Jake, miután Bella meghal. Úgyhogy megírtam. Remélem jó lett, írjatok véleményeket. :)

Sírig tartó szerelem
(Jake szemszög)

Egy mentőautó szirénázva közeledett, Mike Newton a földön fetrengve kiáltozta azt, hogy „miért”, én pedig lesokkolva álltam az öltönyömben Bellát keresve.
Charliet hívták, hogy valami baj történt Bellával. Mindenki, aki ott volt az esküvőn – illetve a majdnem esküvőn -, idejött a baleset színhelyére.
Amikor megláttam Charlie és Renée aggodalmas és fájdalmas arcát, már tudtam, hogy valami óriási baj történt. Odamentem hozzájuk. Nem kérdeztem semmit, Charlie e nélkül is jobbra mutatott.
Odanéztem, és először arra gondoltam, megkérek valakit, öljön meg. De aztán vettem egy mély levegőt és akkorát üvöltöttem, hogy a vér is meghűlt a körülöttem állók ereiben. Ez a hasonlat csak még jobban magam alá süllyesztett.
Odafutottam szerelmemhez, térdre borultam, majd átöleltem kihűlt testét és elkezdtem sírni. A könnyeim csak úgy ömlöttek, a jelenlévők valószínűleg, azt hitték, megőrültem, de nem érdekelt. Meghalt az egyetlen ember, akit teljes szívemből szerettem, akiért bármit megtettem volna, aki helyett a halált is vállaltam volna.
Nem tudom, mennyi ideje feküdtem kedvesemet átölelve, amikor egyszer csak valaki hozzám szólt mély hangon.
- Elnézést, uram! Meg kell néznünk a testet. Még talán visszahozhatjuk.
Az utolsó szó reményt keltett bennem, ezért felálltam. Bellát odavitték az időközben megérkezett mentőautóhoz. Több mint másfél órán keresztül próbálták újraéleszteni, de nem sikerült. Én végig földbegyökerezett lábakkal álltam és bambultam magam elé. Nem mertem nagyon gondolkozni sem, mert féltem a saját, rémisztő gondolataimtól. Néha odajött hozzám egy-egy ember és vigasztalni próbált, de mivel mindent csak tompán érzékeltem és így nem válaszoltam, el is ment.
- Sajnálom, uram, nem tudtuk feléleszteni – mondta az egyik mentős, talán az, amelyik nemrég szólt, hogy elvinnék az én Bellámat. – El akar búcsúzni tőle?
Bólintottam és odamentem Bellához. Nem először láttam hordágyon, de most rémesebb állapotban volt, mint általában. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Végigsimítottam az arcán, a nyakán, a karján, megfogtam a kezét és ráhúztam a gyűrűt, amit a zsebemből vettem ki. Megcsókoltam a kezét és elmentem.
Berohantam az erdőbe, átváltoztam farkassá, és csak futottam-futottam. Felidéztem minden egyes szép emlékemet Bellával kapcsolatban, az első találkozásunktól egészen az utolsó együtt töltött napunkig, éjszakánkig.
Eszembe jutott Edward… Tudom, hogy Bella szenvedett, amikor az a vérszívó elhagyta, de ha nem tette volna meg, nem jöttem volna össze Bellával. És talán most nem lenne halott…

***
(Edward szemszög)

Bella halott. Mike Newton ölte meg. Későn érkeztem. Utálom magam.
Nem sokszor fordult elő velem, hogy csak állok és nézek, de ez a pillanat ilyen volt.
Pillanat… Ez a két óra életem legrosszabb két órája volt, mégis olyan gyorsan történt minden. Mért nem értem ide korábban? Ha hamarabb jöttem volna ide, megmenthettem volna Bella életét.
Nem, jobb volt így neki. Nem akartam megint beleavatkozni az életébe, majd eltűnni. Tudtam, hogy nem bírnám még egyszer végignézni ugyanazt a jelenetet, ami miatt életem nem állt másból, csak szenvedésből és kínból. Amikor az erdőben voltunk… Arcán ezerféle érzés siklott át pár másodpercbe sűrítve. Meglepődés, csalódottság, aggodalom, félelem, fájdalom. Akkor is nehéz volt otthagyni őt, még egyszer nem tudnám megtenni.
Néztem, ahogy Jacob Black odamegy életem szerelméhez és megcsókolja, majd felhúz az ujjára egy gyűrűt. Befutott az erdőbe és átváltozott farkassá. Jacob Black egy farkas? Bellának nem sikerült elszakadnia a természetfelettitől… Jacob gondolatain keresztül néztem meg vele az összes emlékét Belláról. Aztán én is eszébe jutottam és természetesen engem vádolt Bella haláláért. Talán igaza is volt…
Az útról már mindenki eltűnt, Mike Newton kivételével. Fejében többször is lepörgette az eseményeket, de eddig nem voltam képes végignézni, most viszont megtettem.
Mike gyorsan vezetett, hogy ne maradjon le az esküvőről. Először nem akart elmenni, de végül meggondolta magát és elindult. Félig mosolyogva állapítottam meg, hogy ugyanolyan kocsija van, mint nekem. Látta, hogy valaki kilép elé, de már nem tudott megállni és elütötte. Álmában sem jutott volna eszébe, hogy Bella az. Kiszállt a kocsiból Bella nevét kiabálva. Hallotta a lány utolsó mondatát, ami inkább csak egy nyöszörgés volt, de nekem sokat jelentett: Edward…
Gyakorlatilag sokkot kaptam, és az ájulás kerülgetett – bár tudtam, hogy ez egy vámpírnál lehetetlen. Lehetséges, hogy még mindig szeretett engem annak ellenére, amit tettem vele? Hogy nem felejtett el semmit, mint ahogy többi ember tette volna? Bella mindig is más volt, mint a többi ember… Ő különleges volt.
Hogy lehettem ennyire idióta? Miért kellett elmennem? Mért hagytam el?
Egy hirtelen ötlettől vezérelve odamentem Mikehoz. Ő meglepett arccal rám nézett.
- Edward? Te meg… hogyan? …és… Bella… mondta a… nevedet – mondta Mike dadogva. Még mindig nem fogta fel, mi történt. Legalábbis nem akarta elfogadni az igazságot.
- Mért kellett elütnöd? Megölted! Meghalt! Bella halott! – szegény Mike már így is teljesen ki volt készülve és én is egyre jobban süllyedtem a föld alá. Hangosan kimondva még szörnyűbb volt.
- Én nem... én nem aka… - tovább nem jutott, mert megfogtam a fejét és elcsavartam. Egyetlen mozdulattal kitörtem a nyakát.
Gyilkos vagyok! Lerogytam a földre és könnyek nélkül sírtam, miközben az emlékeimmel ostoroztam magam. Amikor még Bella és én együtt voltunk… Milyen csodálatos volt minden. Amikor a réten feküdtünk… Az a csodálatos nyár, amit együtt töltöttünk…
- Hiányzol, szerelmem… Hiányzol, Bellám – suttogtam leginkább magamnak, mivel a közelemben csak egy hulla feküdt. Gyorsan elmentem, mielőtt észrevett volna valaki.

***
(Edward szemszög)

Bella temetésén nagyjából ugyanazok voltak, akik az esküvőn. Ő egy fekete koporsóban feküdt. Még így is csodálatosan nézett ki.
Én egy fának támaszkodva álltam, elrejtőzve, nehogy észre vegyenek. Persze egy jó szaglású vérfarkast nehéz becsapni, főleg, ha a szél is ellened van. Jacob Black rám nézett, szemei kitágultak és gondolatban üzente, hogy maradjak ott, ahol vagyok, a temetés után még beszélünk. Vajon honnan tud a gondolatolvasásról? Biztos Bella mondta el neki. Jacob még mindig engem nézett, úgyhogy bólintottam egyet. Ekkor visszafordult a koporsóban fekvőhöz.
A temetés végén, Jacob azt mondta, még itt maradna. Mikor mindenki elment, odajött hozzám.
- Mit csinálsz itt? – kérdezte fájdalmas hangon.
- Temetésre jöttem – feleltem egykedvűen.
- Mike Newton meghalt. Te ölted meg?
- Igen – bólintottam.
- Köszönöm – mondta, miközben arra gondolt, hogy ha én nem teszem meg, ő akkor is megöli.
- Szerintem nem tetted volna meg.
- Lehet – eddig egyikünknek sem volt kedve beszélgetni, de akkor Jacob letérdelt elém és szinte kiabált. – Ölj meg! Kérlek, Edward, ölj meg! Én nem merem megtenni, de te megtehetnéd. Ellenségek vagyunk.
- Tudom, de nem teszem meg.
- Miért nem? – nézett rám csodálkozva.
- Bella… ő nem akarná.
- De én nélküle nem tudok élni, nélküle az életem nem ér semmit.
- Most végre megtapasztalhatod, milyen szenvedéssel, fájdalommal, kínnal és bűntudattal élni – mondtam, de az utolsó szó már csak egy nyögés volt, amikor eszembe jutott, hogy egy örökkévalóságig együtt kell élnem ezekkel. Jacob szemei elhomályosultak.
- Kérlek! Ölj meg! Nem érdemlem meg az életet!
- Jacob Black! Nem öllek meg. Tudom, milyen rossz neked, de nekem még rosszabb. Én önszántamból döntöttem így, neked viszont nem volt választásod. Kérj meg mást!
- Más úgysem teszi meg.
- Sok mindenkit megöltem már és mindet megbántam. Nem ölök meg már senki mást.
- Úgyse tartod be – mondta incselkedve.
- De én már biztos nem ölök meg senkit. Visszamegyek a Volturihoz és megöletem magam. Most Alice sem tarthat vissza, hiszen a saját szememmel láttam, hogy halott – odamentem a koporsóhoz, amit még nem csuktak le és végigsimítottam Bella gyönyörű arcán.
Jacob meggyötört arccal nézett rám, én pedig Olaszország felé vettem az irányt. Másnap délben kisétáltam a napra, és most Alice sem akadályozott meg, ott sem volt. Két csuklyás ember elkapott – Demetri és Felix – és feladtam az örökéletet. Elmerültem a sötétségben…

Remélem, tetszik. =)

Szerelmi végzet

2009-12-31T11:38:00.002+01:00

Hello. Itt egy másik novella, amit egy versem alapján írtam(talán majd azt is beteszem egyszer). Írjatok véleményt!

Szerelmi végzet

Telihold van, de a hold fényét felfogják a fák lombjai, így nem sokat látok. Tollam a könnyeimmel átáztatott papírt szántja, de a fényhiány miatt csak egyetlen mondatot tudok visszaolvasni: Mert szeretem!
A temető néma csöndjét csak a szél süvítése és a levelek zörgése zavarja meg időről időre. Egy sírkövön fekszem, ami annyira hideg, hogy már szinte nem érzem a lábam. A könnyeim már órák óta folynak - soha nem hittem volna, hogy egy ember ennyit tud sírni -, a jéghideg márványkő csurom víz.
Rápillantok a sírkőre, és újra elolvasom rajta a nevet. A gyomrom összeszorul, a szívem újra széttörik milliónyi apró darabra.
Úgy érzem magam, mintha egy kést szúrtak volna egyenesen szívembe és meg is forgatták volna benne. Mintha valaki kitépte volna a helyéről a szívemet, és otthagyta volna, hadd vérezzen.
Mért történik ez velem? Rávetem a tekintetem a késre, ami mellettem fekszik. Miért? Miért? Miért?
Felülök, és a kezembe veszem a tőrt, amin megcsillan a hold fénye.
Miért csinálom ezt? Mért nem megyek haza?
A válasz egyértelmű: miatta.
Nem tudtam elmenni a sulibálra, és ő azt hitte, őt utasítom vissza. Nem bírta elviselni és egy éjszaka, amikor ment haza, a vonat elé ugrott. Csak egy levél volt nála, nekem címezve, amit azóta mindig magamnál hordok. Leírja benne, hogy nem tud nélkülem élni, és nem bírja elviselni, hogy visszautasítottam.
Pedig nem direkt volt, egyszerűen csak nem engedtek el, mert azt gondolták a szüleim, hogy ha elmegyek, részegen fogok hazaérni – ha egyáltalán hazajutok.
Én is szeretem őt. Szívem minden összetört, vérző darabja azt kívánja, bárcsak vele lehetnék.
Ránézek a nevére, a levelére, majd a saját búcsúlevelemre és rögtön az jut eszembe: Ha ő megy, én is.
Felemelem a kést, és egy határozott mozdulattal elindítom magam felé. Meglátom a tükörképemet a késről visszatükröződve és megáll a kezem. Egy sírástól vörös szemű, elkínzott arcú lány néz vissza rám, de aztán eltűnik és helyére egy életvidám, mosolygós kerül. Mind a kettő én vagyok. Hogy is képzeltem, hogy csak úgy megölöm magam? Hogy egyszerűen eldobom magamtól az életet. Hiszen én ezt képtelen vagyok megtenni. Ő is azt akarná, hogy éljek.
De én nem tudok nélküle élni. Még soha nem szerettem senkit ennyire, viszont most már ő sincs. Az élet elvesztette értelmét. Azzal a biztos tudattal, hogy akit legjobban szeretek halott, nem lehet élni.
Újra felemelem a kést és egy gyors mozdulattal magamba szúrom. Felkiáltok fájdalmamban, és a gyomrom összeszorul, amikor rájövök, hogy csak súrolt, és ezzel csak azt értem el, hogy hosszú és szenvedéssel teli halálom lesz. Újra magamba kell szúrnom a tőrt.
A könnyeim ömlenek, és újra átgondolom, mért kell ezt tennem. Mért kell véget vetnem az életemnek?
A következő pillanatban feltámad a szél, és mintha egy hangot hallanék: Ne! Az ő hangja. Biztos csak képzelődöm, viszont most még inkább nem tudom, mi tévő legyek.
Eszembe jut csodálatos hangja, és a mosolya. Egy részem azt akarja, menjek utána, de a másik vágya az, hogy teljesítsem szerelmem kívánságát, és ne öljem meg magam.
Valami zajt hallok magam mögül, hátrafordulok, de vissza már nem tudok.
A kés másodjára is belém vág, és most telibe találja a szívemet. Nem én szúrtam le magamat, de a szememet már nem tudom kinyitni, hogy megnézzem ki az, pedig megköszönném neki, hogy nem hagyott itt szenvedni.
Egy fájdalmas kiáltás hagyja el a számat, de egy nyögésbe torkollik. A fájdalom elviselhetetlen, ilyet még soha nem éreztem.
Arra gondolok, hogy mért nem maradtam otthon. Mért kellett a saját vesztemet okozni?
Szemeim előtt magamat látom. Mintha kívülről nézném végig, ahogy felnövök. Amikor elérkezek ahhoz, hogy bejövök a temető vaskapuján, hirtelen minden elsötétül, és nyugalom, béke tölt el. Otthon érzem magam.

***

Az újságokat egy lány tragikus öngyilkossága tölti meg, aki csak egy búcsúlevelet hagyott maga után. A levélben megírta, hogy a szerelme meghalt és miatta öli meg magát.
A lány a fiú sírján feküdt, mellette egy vértől átáztatott késsel. A temetésére nem sokan mentek el – csak a rokonai és egy-két barátja -, viszont egy ismeretlen férfi is megjelent. Hosszú, fekete kabátban, fekete kalapban és napszemüvegben – feltehetőleg azért, hogy ne ismerjék fel.
Senki sem tudja hogy ki az, de mindenki azt gondolja, egy ismerőse a holtnak, pedig nem.
Ő szúrta le a lányt, ő végzett vele. Látta, hogy a lány szenved és nem bírta nézni, végzett vele. A bűntudat miatt eljött a temetésre, de ő nem tudja, hogy a lány örült neki, hogy akkor ott volt, és megtette azt, amit ő nem mert. Hálás volt neki, hogy megölte őt.

Sírig tartó szerelem

2009-12-31T03:00:00.001+01:00

Sziasztok!
Először egy twilightos fanfictiont szeretnék feltenni. Nem regény, hanem csak egy novella, tehát így fejeződik be. Írjatok véleményt!

Sírig tartó szerelem

A tükörképem gyönyörű volt. Legalábbis hozzám képest. A fehér ruha kicsit érdekesen mutatott hófehér bőrömmel, de mégis szép volt. Fura volt arra gondolni, hogy hamarosan feleség leszek, de persze jó érzés volt, hogy hivatalosan is Jake-é leszek. Isabella Black. Bella Black. Nagyon furcsa. Mióta Jacob megkérte a kezemet, szinte állandóan arra gondoltam, hogy az övé leszek. A gondolattól mindig izgatott lettem, de most, hogy alig egy óra múlva házas leszek, attól féltem, hogy egy rossz mozdulattól kiugrik a szívem a helyéről.
- Bella! Ne akarj lekésni a saját esküvődről! - mondta Renée izgatottan. - Charlie már vár.
Renée elment én meg vetettem egy utolsó pillantást a tükörbe, eligazítottam a hajam és mentem utána. Charlie az ajtó előtt állt öltönyben.
Az esküvőt a Black ház kertjében tartottuk. Különleges kívánságom az volt, hogy késő délután legyen és ne napközben, mert nem akartam, hogy mindenki nevessen rajtam, amikor szokás szerint elpirulok. Szinte egész La Push itt volt, plusz az én vendégeim, akik leginkább a volt osztálytársaim és a szüleim ismerősei voltak. Úgy tudtam Mike Newton az egyetlen, aki nem jött el. Megértem. Sosem tudta elfogadni, hogy Edward-ot választottam és nem őt.
Amikor elindultunk apámmal Jake és a pap felé, kicsit megingott az a kevés önbizalmam is, ami eddig volt. Természetesen még mindig akartam a házasságot, csak nehezen intettem búcsút a „régi" Bellának. Jacob és a pap előtt Charlie megölelt, majd leült a helyére és igyekezett nem elsírni magát.
A pap elkezdett beszélni, de nem nagyon értettem, hogy mit mond. Hirtelen feltörtek régi emlékeim.
Edward... Olyan erősen hasított belém a felismerés, hogy még mindig ő kell nekem, hogy azt hittem ott esek össze holtan. Eszembe jutott minden emlékem vele kapcsolatban, olyan élesen, hogy álmodni sem mertem volna. Nagyon régen gondoltam rá utoljára, de ez csak azért volt, mert valami mindig elterelte a figyelmemet. Pedig akkor nem mondtam volna azt Jake-nek, hogy a felesége leszek, mert tudtam volna, hogy neki nem lesz jó, ha én sokszor gondolok életem első szerelmére. De most... Nem mondhatok igent Jake-nek. De ha nemet mondok, akkor is összetöröm a szívét. Az élet igazságtalan. Tudom, hogy Edward már nem szeret, de én nem tudok nélküle élni.
Észre sem vettem, hogy mindenki engem néz, így szokás szerint vörös lettem, amikor erre ráeszméltem.
-Bella? Minden rendben? - kérdezte Jake aggódva. - Jól érzed magad?
- Igen. Vagyis... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Edward arca eszembe jutott. A csillogó bőre, mézszínű szeme, lágy érintése...
Megfordultam és elkezdtem rohanni egyenesen a régi furgonom felé, ami akármilyen meglepő, még mindig működött. Elővettem a pótkulcsot, amit a kesztyűtartóban tartottam tudván, hogy senki nem akar ellopni egy ilyen tragacsot, és elindultam. Nem néztem hátra, de biztos voltam benne, hogy mindenki tátott szájjal bámul. Összetörtem Jake szívét. A felismerés után, hogy még mindig Edward-ot szeretem, ez elkerülhetetlen volt.
Csak mentem és mentem. Nem is figyeltem merre járok. Amikor észbe kaptam már a földúton jártam a Cullen ház felé. Megpróbáltam gyorsan visszafordulni, mert nem akartam látni a házat egy pillanatra se, de a gyorsaságom következménye az lett, hogy egyenesen egy fának vezettem a kocsit. Nem esett semmi bajom, de a furgonom orra nem úszta meg ilyen könnyen. Valószínűleg még be tudtam volna indítani a motort, de inkább kiszálltam és gyalog mentem vissza a főútra.
Egy autó sem jött akkor az úton, nekem pedig semmi erőm nem volt tovább menni. Az út közepén feküdtem. Úgy éreztem, már csak egyedül vagyok, csak magamra számíthatok. Hasonló érzés tört rám, mint amikor Edward elhagyott. Amikor azt mondta, nem látom soha többé, amikor azt mondta, nem szeret már engem egy világ tört össze bennem.
Fényt láttam a szemem sarkából, de azt hittem csak képzelődöm. Amikor felnéztem, már túl késő volt. Egy ezüst Volvo tartott felém iszonyatos sebességgel. Hirtelen kinyíltak a szemeim, de nem attól, hogy perceken belül meg fogok halni, hanem az autótól. Ezüst Volvo. Edward kocsija.
Hirtelen felugrottam, az autó fékezett. Csak azt láttam, hogy a vezetőülésen egy ismerős férfi ül. Mike Newton. Mindig is utánozta Edward-ot, úgy látszik vett egy ugyanolyan kocsit is. De ez engem nem mentett meg. A kocsi vészesen közeledett felém, én meg a vég felé. A szüleimre gondoltam. Nagyon fognak hiányozni, és valószínűleg én is nekik.
Az autó nekem ütközött, én meg elestem. Éreztem, hogy sok csontom eltört, éreztem, hogy vérzem. Pillanatokon belül meghalok.
- Bella! Bella! - Mike hangja tele volt félelemmel, aggódással, lelkiismeret-furdalással.
Azt mondják, amikor meghalunk, lepereg előttünk az egész életünk. Nekem csak azok a részek jutottak eszembe, amikor Edward-dal voltam. Úgy látszik, csak akkor éltem. Utoljára Edward arcát láttam magam előtt, amint kedvenc mosolyommal rám néz.
- Edward... - nyögtem utolsó lélegzetemmel és utána már csak a sötétség.

Sziasztok! =)

2009-12-30T16:02:00.002+01:00

Sziasztok!
Először is örülök, hogy rákattintottál a blogomra és remélem, hogy élvezni fogod és visszalátogatsz. :)
Ezt a blogot azért indítottam, mert szeretek írni verseket, novellákat, fanfictionöket(leginkább twilightosat), és szerettem volna valamilyen módon közzétenni. Remélem tetszeni fognak.
Nem ígérem, hogy előre megmondom, mikor lesz friss, mert általában akkor fogok felrakni valamit, amikor elkészültem vele és csak akkor készülök el vele, amikor van kedvem és időm írni. :)
Ha szeretnétek, hogy írjak valamiről, akkor nyugodtan küldjetek e-mailt és megpróbálkozom vele. E-mail: nickyy27@citromail.hu
Szeretném, ha írnátok kommenteket, akár negatív, akár pozitív. :)
Puszi: Nickyy